Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, [Zsid 3,7-11; 4,7]
ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, [2Móz 17,1-7]
ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. [4Móz 14,21-34]
Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!