Ézs. 63.
Ézs. 63.
Ézs. 63,1
Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? - Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! [Ézs 34,5-8; Ez 35,1-15]
Ézs. 63,2
- Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? [JSir 1,15; Jóel 4,13; Jel 14,20; 19,13. 15]
Ézs. 63,3
- A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem.
Ézs. 63,4
Mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje. [Ézs 34,8; 61,2; Jer 51,11. 24]
Ézs. 63,5
Föltekintettem, de nem volt segítőm, csodálkoztam, mert nem volt támogatóm. Saját karom segített nekem, és felindulásom támogatott. [Zsolt 98,1; Ézs 59,16]
Ézs. 63,6
Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és a földre öntöttem levüket.
Ézs. 63,7
Az ÚR hűségét magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen.
Ézs. 63,8
Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtolni. Ezért szabadította ki őket
Ézs. 63,9
minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. [2Móz 33,14-15; 5Móz 4,37; 32,11-12; Ézs 46,3-4]
Ézs. 63,10
Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük. [4Móz 20,10; Zsolt 78,21; 106,29; ApCsel 7,51; Ef 4,30]
Ézs. 63,11
De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? [2Móz 14,22; 4Móz 11,17; Neh 9,11; Zsolt 77,21; 78,13; 80,2; Zsid 13,20]
Ézs. 63,12
Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának.
Ézs. 63,13
Átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; meg sem botlottak.
Ézs. 63,14
Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az ÚR lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak. [5Móz 12,10; 25,19; Zsolt 143,10; Hag 2,5]
Ézs. 63,15
Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol tőlem? [5Móz 26,15 ]
Ézs. 63,16
Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. URam, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. [5Móz 32,6; Ézs 41,14; 64,7; Jn 8,41]
Ézs. 63,17
Miért engeded, URam, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez! [Zsolt 80,15; 81,13; 90,13; Ézs 6,9-10; 57,10; Róm 1,24; 11,32]
Ézs. 63,18
Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. [Zsolt 74,7; 79,1; Lk 21,24; Jel 11,2]
Ézs. 63,19
Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! [5Móz 28,10; Dán 9,19]
