Ezt mondta nekem az ÚR: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! [Ézs 30,8; Hab 2,2]
Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.
Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!
Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának. [2Kir 15,29; 16,9; Ézs 7,16]
Még ezt is mondta nekem az ÚR:
Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül, [Jer 2,13]
azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és hömpölyög partjai fölött. [Zsolt 124,1-5]
Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, velünk lesz az Isten! [Ézs 7,14; Mt 1,23]
Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! [Zsolt 33,10; 46,7-10; Ézs 7,5-7; 29,1-8]
Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!
Így szólt hozzám az ÚR, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: [Jer 15,19; Ez 1,3; 37,1]
Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! [Mt 10,28; 1Pt 3,14-15]
A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek,
akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda. [Zsolt 118,22; Ézs 28,16; Mt 21,42-44; Lk 2,34; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pt 2,6-7]
Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda.
Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. [Dán 8,26; 12,4. 9]
És várom az URat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. [Zsolt 40,2; 130,5-6; Jel 5,1-9]
Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek URának akaratából. [Ézs 7,3; 8,3; Zsid 2,13]
Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? [3Móz 20,27; 5Móz 18,10-14; Ézs 29,4]
A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. [5Móz 18,15; Zsolt 19,8-12; Péld 4,1; 5,1; Ézs 30,20-21; Jer 6,16-17; 2Pt 1,19-21]
Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz,
majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. [Jel 16,10]
De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét. [2Kir 15,29; Mt 4,15-16]