Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. [Mt 25,31-46]
Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel.
Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. [Zsolt 49,15 ]
Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?