Józs. 5.
Józs. 5.
Józs. 5,1
Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt. [4Móz 13,29; Józs 2,11]
Józs. 5,2
Abban az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést. [1Móz 17,10-14; 2Móz 4,25]
Józs. 5,3
Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon.
Józs. 5,4
Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. [2Móz 3,8; 4Móz 14,28-35; 26,64-65 ]
Józs. 5,5
Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból.
Józs. 5,6
Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Ezért megesküdött az ÚR, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az ÚR atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet.
Józs. 5,7
Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket.
Józs. 5,8
Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak.
Józs. 5,9
Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. [Józs 4,19]
Józs. 5,10
Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. [2Móz 12,1-27. 39; 3Móz 23,5-14]
Józs. 5,11
A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon.
Józs. 5,12
A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. [2Móz 16,35]
Józs. 5,13
Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? [4Móz 22,23. 31]
Józs. 5,14
Az pedig így felelt: Nem, hanem az ÚR seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? [2Móz 14,19-20; 23,20-23]
Józs. 5,15
Az ÚR seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett. [2Móz 3,5]
