Ján. 17.
Ján. 17.
Jézusnak az ő Atyjához való imádsága halála előtt.
Ján. 17,1
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, [rész 12,23.] eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
Ján. 17,2
A miként te hatalmat adtál [rész 3,35. 13,3.] néki minden testen, hogy örök életet [rész 5,21.] adjon mindennek, a mit néki adtál.
Ján. 17,3
Az pedig az örök [1 Ján. 5,20.] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
Ján. 17,4
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem [rész 4,34.] a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
Ján. 17,5
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
Ján. 17,6
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
Ján. 17,7
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
Ján. 17,8
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem [rész 16,27.] ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Ján. 17,9
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
Ján. 17,10
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid [rész 16,15.] az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
Ján. 17,11
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek [vers 21.] legyenek, mint [rész 10,30.] mi!
Ján. 17,12
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett [rész 6,39. 10,28. 18,9.] közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás [rész 13,18. Zsolt. 41,10.] beteljesüljön.
Ján. 17,13
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
Ján. 17,14
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Ján. 17,15
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Ján. 17,16
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Ján. 17,17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Ján. 17,18
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
Ján. 17,19
És én ő érettök oda szentelem magamat, [Zsid. 9,14.] hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
Ján. 17,20
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
Ján. 17,21
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és [rész 10,38. 14,10. 11. 1 Ján. 3,24.] én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi [vers 11.] bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Ján. 17,22
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
Ján. 17,23
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Ján. 17,24
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, [rész 12,26. 14,3. 1 Thess. 4,17.] azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
Ján. 17,25
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
Ján. 17,26
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
