1 Kir. 21.
1 Kir. 21.
Akháb a Nábót szőlőjét elfoglalja.
1 Kir. 21,1
És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, [rész 18,46.] Samaria királyának a háza mellett.
1 Kir. 21,2
És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.
1 Kir. 21,3
És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy [3 Móz. 25,23. 4 Móz. 36,7.] néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.
1 Kir. 21,4
Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.
1 Kir. 21,5
Hozzá menvén az ő [vers 10. rész 19,2.] felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?
1 Kir. 21,6
És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet.
1 Kir. 21,7
Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét.
1 Kir. 21,8
És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;
1 Kir. 21,9
És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;
1 Kir. 21,10
És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, [5 Móz. 17,6. 19,15.] mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.
1 Kir. 21,11
És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;
1 Kir. 21,12
Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
1 Kir. 21,13
Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.
1 Kir. 21,14
Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett [vers 10. 2 Kir. 9,10. 30-36.] Nábót, és meghalt.
1 Kir. 21,15
Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.
1 Kir. 21,16
És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.
1 Kir. 21,17
Akkor szóla az Úr Thesbites [rész 18,46. 19,2.] Illésnek, mondván:
1 Kir. 21,18
Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;
1 Kir. 21,19
És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek [rész 22,38. 2 Kir. 9,10.] nyalják fel a te véredet is!
1 Kir. 21,20
És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál [rész 18,17. 19,2.] ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.
1 Kir. 21,21
Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom [2 Kir. 9,7-10. 30-36.] Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;
1 Kir. 21,22
És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, [rész 15,29.] a Nébát fiának házát, és mint Baásának, [rész 16,11-13.] az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt.
1 Kir. 21,23
És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek [2 Kir. 9,30-36.] eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;
1 Kir. 21,24
Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek [rész 14,11. 2 Kir. 9,24-26.] eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.
1 Kir. 21,25
Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak [vers 20.] gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel [vers 10. rész 16,30. 31.] ösztökélé őt.
1 Kir. 21,26
Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
1 Kir. 21,27
Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, [Ezsdr. 9,3.] megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.
1 Kir. 21,28
És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:
1 Kir. 21,29
Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az [vers 21. 2 Kir. 9,24-26.] ő életében, hanem csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.
