És mindjárt reggel [Mát. 27,1. 2. Luk. 26,66. 23,1. Ján. 18,28.] tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
És megkérdé őt Pilátus: [Mát. 27,11-30. Luk. 23,2-25. Ján. 18,29. 19,16.] Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
Jézus pedig [rész 14,61. Ésa. 53,7.] semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. [Ján. 11,48.]
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
Mikor pedig [Mát. 27,31-56. Luk. 23,26-49. Ján. 19,16-30.] kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a [Mát. 27,32. Luk. 23,26.] ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és [Róm. 16,13.] Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
És vivék őt a Golgotha [Mát. 27,33-44. Luk. 23,32-43. Ján. 19,17-27.] nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
És [Zsolt. 69,22.] mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, [Zsolt. 22,19.] sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók [Mát. 27,37. Luk. 23,38. Ján. 19,19.] királya.
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
És beteljesedék [Ésa. 53,12.] az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki [rész 14,58.] lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Mikor pedig hat [Mát. 27,45-54. Luk. 23,44-48. Ján. 19,28-30.] óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: [Zsolt. 22,2.] Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
Jézus pedig nagy [Mát. 27,50. Luk. 23,46. Ján. 19,30.] fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Valának pedig asszonyok is, a kik [Mát. 27,55. 56. Luk. 23,49. Ján. 19,25.] távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, [Luk. 8,2. 3.] és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
És mikor immár este lőn, [Mát. 27,57-61. Luk. 23,50-55. Ján. 19,38-42.] mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.