A pusztában vándorló zsidók példája óvjon a bűnöktől. Legyünk vigyázók szüntelen. A bálványáldozat és a szent vacsora nem fér össze. A bálványáldozati hús élvezése által nem szabad okot adni a botránkozásra. Mindent Isten dicsőségére kell cselekedni.
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink [2 Móz. 13,21.] mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan [2 Móz. 14,22.] a tengeren mentek által;
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
És mindnyájan [2 Móz. 16,14. 15.] egy lelki eledelt ettek;
És mindnyájan [2 Móz. 17,6.] egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának [Ján. 6,49. 4 Móz. 14,29. 35. 26,65.] a pusztában.
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok [4 Móz. 11,4. 33.] kívántak.
Se bálványimádók [2 Móz. 20,3.] ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének [2 Móz. 32,6.] játszani.
Se pedig ne [4 Móz. 25,1. 6-9.] paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és [4 Móz. 21,5. 6.] elveszének a kígyók miatt.
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő [4 Móz. 14,2. 8. 29. 36. Zsid. 3,11. 17.] közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
Azért [Róm. 11,20-22.] a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket [Ésa. 27,8.] feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Azért szerelmeseim, kerüljétek [2 Móz. 20,3. 1 Ján. 5,21.] a bálványimádást.
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg [rész 2,15.] ti, a mit mondok.
A hálaadásnak pohara, a [Mát. 26,27.] melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, [Csel. 2,42.] nem a Krisztus testével való közösségünk-é?
Mert egy a kenyér, [rész 12,27. Róm. 12,4. 5.] egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat [3 Móz. 7,6. 14. 15.] eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?
Mit mondok tehát? Hogy [rész 8,4. Zsolt. 96,5.] a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?
Sőt, hogy a mit a pogányok [3 Móz. 17,7. 5 Móz. 32,17. Zsolt. 106,37. Jel. 9,20.] áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.
Nem ihatjátok [2 Kor. 6,15.] az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
Vagy haragra ingereljük [5 Móz. 32,21. Jób. 9,19.] az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?
Minden szabad [rész 6,12.] nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.
Senki ne keresse, [rész 10,33. Róm. 15,2. Fil. 2,4. 5.] a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.
Mindent, [1 Tim. 4,4.] a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
Mert az Úré a föld [2 Móz. 19,5. Zsolt. 24,1. 50,12.] és annak teljessége.
Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, [Luk. 10,7.] semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
De ha valaki [rész 8,7.] ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.
De nem a tulajdon [Róm. 14,15. 16.] lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?
Ha pedig én hálaadással [1 Tim. 4,4.] veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?
Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent [Kol 3,17.] az Isten dicsőségére míveljetek.
Meg ne botránkoztassátok [Róm. 14,13. 2 Kor. 6,3.] se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében [Róm. 15,2.] járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.