Bánóczy (bánóczi).
Bánóczy (bánóczi).
Felsőmagyarország több vármegyéjében elterjedt régi család; az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sárosmegyében István, Trencsénmegyében István és György, Ungmegyében István, Zemplénmegyében pedig Ádám és Sándor vétettek fel a kétségtelen nemesek közé. A család 1786. legfelsőbb helyen is igazolta nemességét. (LR. LIII/389.) – Nagy Iván szerint leszármazása:
Sámuel 1655 ussetini kapitány; György 1655 1710 trencséni tiszttartó; István; Mihály; Ignácz 1736; Ferencz; György 1736; István 1736. 1743 Mednyánszky Anna; Ferencz Prileszky Krisztina; György 1773 Halácson; Mihály Babóthy Erzse; Klára Borsiczky István; László; József; Sándor Sulkovszky Zsuzsa; József 1768 Vietorisz Zsuzsa; György 1748; János 1803 katona; Zsuzsa Kruplanics N.; József 1803 Ottlik N.; Miklós főjegyző Prileszky Karolina; Francziska Lányi Pál őrnagy; Mária * 1805 † 1862 VI/7 Marczibányi Antal főispán; Lajos Rakolup esküdt 1847; N. Pongrácz N.-né; Zsigmond.
Czímere: ( B. Sándor, ungi esküdt 1785. évi czímerpecsétje után): kék paizsban zöld halmon oroszlán mellső lábaiban felfelé lándzsát tart; sisakdisz: az oroszlán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. Ezzel szemben más czímerpecsétet használt 1834. Miklós, ungi főjegyző: jobbharánt pólyával vágott paizs; fenn és lenn egy-egy csillag; sisakdisz: könyöklő pánczélos kar kardot tart. – Vö. NI . I/175., pk. 71–72.; Siebm. 36., pk. 14.
