Rákóczy (felsővadászi), herczeg.
Rákóczy (felsővadászi), herczeg.
Egyike legkiválóbb történeti nevezetességü családainknak. Nemzedékrendje a XII. század végén élt. Csépánig (István) vezethető vissza, akinek Csiz comestől származott utódaiban a család a XIV. század vége felé két ágra, a Morvai- és Rákóczy-családokra vált. Ősi fészke Rákócz, az abaujmegyei Felső-Vadászt és Selyebet Perényi Imre nádortól 3000 arany forintért 1517. R. Zsigmond és Ferencz testvérek szerezték meg. Ferencz ága már fiában fiágban kihalt; a család leszármazását Zsigmond vezeti tovább. A fejedelmi ág ezen Zsigmond hasonnevü unokája személyében emeli történeti nevezetességre a családot. Ezen Zsigmond (szül. 1544., megh. 1608.) 1607–1608. Erdély fejedelme volt. Fiai közül György szintén erdélyi fejedelem, Pál pedig főajtónálló. György fia, György ugyancsak az erdélyi trónon uralkodik; fia, II. Ferencz (1676–1735.) Magyarország és Erdély fejedelme. Ennek fiai közül József (1701–1738.) munkácsi herczeg és György (1701–1736.) makoviczai herczeg fiutódok nélkül halván el, bennök kihalt a nagy multu család. – A bárói rangot 1588. aug. 28. R. Zsigmond egri várkapitány (LR. IV-534.), illetőleg 1607. nov. 5. R. Lajos nyerték. (LR. V-890.) R. Ferencz erdélyi fejedelemnek 1694. szept. 14. a sárosi örökös grófi rang adományoztatott. (LR. XIII-127.) A herczegi rang az erdélyi fejedelmeknek jutott. – Vö. NI. IX-597–607.; Csoma 468–482.; Siebm. 531–2.; erd. 95.; Turul II-73–96., 89–96., II-35–6., 38–40., 176.; III-42., 187–8., 189–190.; IV-40., V-47., X-153., XI-35–6.; XV-148., XXI-40.; D. Gy. X-263., XI-263., XII-15–20., 80–6., 142–151., 192. mell. (gen.), 208–215.; Petri VI-330–3.; Mel. 59.; Tóth I-411–2.; Gf. III-35–38. (gen.); 47–8., 49–51., Arch. Ért. 1905–49.; Századok 1875-317–8.; Abaujm. monogr. 539.; Zemplénm. monogr. 546–7.; Szerencs 617.; Kub. 27.; az egyes speciális monográfiák, stb.
