Saárossy-Kapeller (sárosi).
Saárossy-Kapeller (sárosi).
Régi karinthiai, illetőleg tiroli család, mely attól a Kapeller Ulrich Berchtoldtól származik, aki Dürnkrut és Drösing között a marchfeldi ütközetben 1278. habsburgi Rudolf javára segitette eldönteni azt a csatát, mely cseh Ottokár király életébe került. A „Reinkronik” emlegeti Kapeller Ulrich hőstetteit (l. Aelschker „Geschichte von Kärnthen”, I. Band. Pag. 388. A marchfeldi ütközet leirását: Pag. 420. Ulrich von Kapeller Feldhauptmann, Herzog Albrecht von Österreich u. Steiermark. A. Weis: Archiwar von Kärnthen. Kärnthens Adel bis z. Jahre 1300.).
Ezen Imst kerületi miemingeni birtokos család egyik ága a XVI. században szakadt Magyarországba. I. Ferdinánd 1553., akkor még csak magyar király, nevezte ki kiváló hadvezérét és bizalmas hivét: Kapeller Conrádot Sáros vár kapitányává és parancsnokává, mely állásban 1567-ig volt és a „zu Füssen” előnevet viselte. (Füssen tiroli helység, ma város és Bajorországhoz tartozik.) Sáros vár akkor nagyjelentőségü erősség volt s mint végvár az ellenkirálylyal szemben nagy fontossággal birt. Kapeller Conrád közvetlenül levelez a királylyal l. közös pénzügyi levéltár: Hungarica 14.338, 14.386 és 18.452 fasc.), aki több izben hangsulyozta, hogy mennyire becses neki és magyar koronájára nézve ez a „Schloss Scharus” és, hogy azt éjjel-nappal gondosan őrizze. A várat Kapeller Conrád épitgeti ki teljesen és teszi hatalmas erősséggé. 1554. évi julius 15-én ad ki Ferdinánd király részére egy „Instructió”-t, melynek értelmében az ő hű és kedves Kapeller Conrádja a „scharusi” főkapitányságot kezelje. „Instruction für Conrad von Kapeller über die Verwaltung der Haubtmannschaft zu Scharusch, 1554. jul. 15.” – „Instruction folgermassen unser getreuer lieber Conrad von Kapeller, unser Haubtmann auf Scharus dieselbe Haubtmannschaft Handen Und verrichten solle” (l. cs. és kir. közös pénzügyi levéltár: Hungarica 14.388. fasc.).
Kapeller Conrádnak, mint Sáros vára parancsnokló kapitányának összes többi levelezései eredetiben vannak megőrizve a cs. és kir. közös pénzügyi levéltárban a már emlitett fasciculusokon kivül a 18.452. sz. fasciculusban.
A nemzetség Tirolban és Karinthiában maradt ága részére VI. Károly császár 1726. julius hó 1. kelt diplomájával megerősiti a család régi nemességét és czimerét, melyet már a dürnkruti Kapeller Ulrich s azóta a család jelenleg is visel és adományozza neki az „oster és gatterfeldeni” előnevet, mig a magyar ág – Conrád utódai – rövidebb és hosszabb időkre terjedő megszakitásokkal többnyire a felvidéken, nevezetesen Sáros vármegyében maradt s teljesen elmagyarosodva, 1874. kapja a magyar nemességet és felveszi a jeles sárosvári kapitány, de más rokoni kötelékek alapján és királyi adománynyal a sárosi előnevet és a „Saárossy” nevet.
Leszármazás:
Konrád 1510–1567. Sáros vár parancsnokló kapitánya. Felesége nemes Perlin Margit. Ferencz 1699–1772., felesége nagysárosi Saárossy Mária; fia Ferencz 1730–1793., felesége Lehotzky Teréz 1735–1796.; fia Ferencz 1758–1819., felesége ötvenesi Lovász Ilona 1760–1814.; fia Ferencz 1784–1835., cs. k. kapitány, ki a wagrami véres ütközetben az ellenséggel szemben elkövetett, bár igen értékes, de végzetes bravurnál veszitette el a harctéren jobblábát. Az ütközetben résztvett összes tisztikar állit ki ez alkalomból részére a vakmerőségig menő vitézsége elismeréseül és megörökitéseül egy igen érdekes oklevelet, melyet a család jelenleg is hűen őriz. Felesége szentmiklósi Nikolássy Erzsébet 1791–1868.; gyermekei: Antal 1816–1850., Ferencz a haza körül szerzett kiváló érdemeiért kapja 1874. a magyar nemességet és veszi fel, mint fentebb emlitve volt, a sárosi előnevet és neve mellé a Saárossy nevet (l. leszármazási táblát) és Josefin († 1889.), férje budafalvi Vermes Lajos.
Czímer:
hasitott, balfelében vágott paizs; a jobboldali kék mezőben zöld hármas halmon balrafordult, kivont kardot tartó arany griff; a baloldali felső vörös mezőben mellső lábaiban kelyhet tartó, jobbrafordult kétfarku álló oroszlán; az alsó mező jobbharántvonallal vágva, a felső arany mezőben vörös csillag, az alsó vörös mezőben arany csillag; sisakdísz: növekvő kétfarku arany oroszlán görbe karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Ujabb leszármazás:
Ferencz * 1818 XII/17 Soóvár † 1884 VII/14 Eperjes 1847 V/1 Bp: ribári Ribáry Paulina (1828 VII/7–1907 XI/3 Eperjes); Béla * 1848 VIII/3 † 1907 II/24 cs. és kir. asztalnok, udvari tanácsos és a legf. közös államszék osztályfőnöke, a Lipót-rend lovagja ns. Bercsinszky Karola; Ferencz * 1854 IX/19 Kassa cs. és kir. asztalnok, miniszt. tanácsos a Ferencz József-rend komthur keresztese 1) 1886 I/6: báró Fleischhacker Hermina (elv.) 2) 1908 XII/10: Königsegg-Rottenfels Emilia birodalmi grófnő (* 1881 X/17 Taucz); Ödön * 1856 VIII/14 † 1891 III/13 min. titkár 1882 IV/12 Budapest: ns. Fackh Mary (utóbb br. Fiáth Miklós özvegye); Paulina * 1858 VIII/31 nagyselezsényi Kádas Miklós táblabiró; Oszkár * 1883 VII/6 Budapest cs. és kir. huszárfőhadnagy; Nandine * 1887 XII/6 1914 jun. Nápoly: birod. lovag Gelhorn Hermann (* 1876) német birodalmi kapitány; Edmondine * 1891 V/22 1911 IV/20: Budapest nagybarcsai Barcsay Tibor, h. h. főhadnagy. alpestesi földbirtokos; Camilló * 1889 VII/31 K.-megyer min. s. fogalm. hadnagy a 2. sz. cs. és kir. drag. ezredben; Alice * 1891 IV/12 Budapest 1909 X/12 Wien: Viktor von der Lippe zu Wintrupp; Edit * 1893 XII/11 uo. 1812 XII: gr. Königsegg-Rottenfels Lajos.
Vö. MNA. 116–7.; Mel. 61.; rcsk.
