NÉPSZÁMLÁLÁS – A LEVITÁK RENDJE – A HÚSVÉT
NÉPSZÁMLÁLÁS – A LEVITÁK RENDJE – A HÚSVÉT
Az Egyiptomból való kijövet utáni második esztendő második hónapjában Izrael népe még mindig a Sínai pusztájában táborozott, mert a felhőoszlop nem adott jelet a továbbvonulásra.
Az Úr parancsára ekkor Mózes megszámlálta népét. Minden egyes törzsből a fegyverfogható, húszesztendősnél idősebb férfiakat vette számba. Ez a szám hatszázháromezer-ötszázötvenet tett ki, de ebből hiányoztak a Lévi törzséből valók, mert rájuk külön parancsa volt az Úrnak.
– Lévi törzse, amelyből te is és Áron is eredtek – mondta Mózesnek az Úr –, megmutatta hűségét irántam, amikor testvérüknek és gyermeküknek sem irgalmazva, kardélre hányták az ellenem vétkezőket. Őket külön vedd számba, mert külön fognak állni népükben. Övék lesz az én hajlékom körüli szolgálat tiszte. Ők segédkeznek papjaimnak az áldozatoknál, ők tartják rendben a hajlékot és minden tartozékát, vonuláskor az ő dolguk hordozni a frigyládát, az oltárokat, ők gondoskodnak a sátor szétbontásáról, szállításáról és újbóli felállításáról. A harcba menők előtt ők fújják a kosszarv-kürtöt, a sófárt. Minden levita huszonöt éves korától ötvenéves koráig köteles szolgálatra. Ha új hazátokban, amelyet nektek adok majd ígéretem szerint, letelepedtek, és kijelölitek minden törzs lakhelyét, a leviták ne kapjanak osztályrészt, hanem lakjanak a többi törzs között szétoszolva. Élésükről Izrael többi fiai gondoskodjanak olyképpen, hogy minden törzsben tizedet fizetnek a közöttük lakozó Lévi-belieknek, merthogy ők az én szolgáim minden időkre.
Ezek után megszámlálta Mózes a férfinemen lévőket Lévi törzsében, minden fiút és férfit egyhónapos kortól felfelé. Úgy találta, hogy éppen huszonkétezren vannak. Ekkor ezt mondotta az Úr Mózesnek:
– Midőn Egyiptomban megöltem minden család elsőszülöttjét, a ti elsőszülötteiteket megkíméltem; mert magaménak szenteltem őket. Én vagyok az Úr, engem illetnek meg éppúgy, mint minden barmotoknak első ellése. De nem kívánom, hogy feláldozzátok őket, ahogy a kánaáni népek és mások is teszik utálatos módon, hanem meg kell váltanotok őket. Számláld meg, hányan vannak elsőszülött fiúk és férfiak Izraelben, egy hónapos koron felül.
Mózes megszámlálta a férfinemen lévő elsőszülötteket, és számukat huszonkétezer-kettőszázhetvenháromnak találta.
– Lévi fiait tehát – mondta az Úr –, akik az én hajlékom szolgái lesznek, úgy tekintem, mint váltságot Izrael elsőszülötteiért. De mert az elsőszülöttek száma kétszázhetvenhárommal meghaladja a leviták számát, mely huszonkétezer, a szám felettiekért fejenként fizessenek öt sékel váltságot Áronnak és fiainak kezébe. És így legyen ezután is közöttetek: minden elsőszülött fiúgyermeket váltsanak meg váltsággal, azonképpen a barmok első ellését is, ha az hím jószág.
Nem sokkal ezelőtt, a kivonulástól való második év első hónapjában ünnepelte meg Izrael először a húsvétot, ahogy az Úr elrendelte volt a Sínai hegyén:
– Abim hónap tizennegyedik napján készítsétek el a húsvéti bárányt. Csontját ne törjétek, amikor leölitek. Süssétek meg, kovásztalan kenyérrel és keserű salátával egyétek. Nem hagyhattok semmit a húsból, a házból ki nem vihetitek. Idegen vagy jövevény nem ehet belőle, ha csak körül nem metélkedik. Ezután hét napig, a hónap huszonegyedik napjáig kovásztalan kenyeret egyetek; kovász ne találtassék a ti házatokban, s aki kovászosat eszik, irtsátok ki a nép közül! Irtsátok ki azt is, aki nem tartja meg a húsvétot, kivéve, ha úton van, vagy ha tisztátalanságban találtatik, mert tisztátalannak nem szabad húsvétot ülnie. A kovásztalan kenyér idejének első és utolsó napján tartsatok szent összejövetelt, s ezen a napon semmi munkát ne végezzetek, csak eledeleteket készíthetitek el.
És a nép megülte a húsvét ünnepét akkor és azután is minden esztendőben, annak emlékére, hogy az Úr kivezette őket Egyiptom földjéről, a szolgaságból.
Még egy hónap telt el, s akkor felemelkedett a felhő a szövetség sátráról, az Úr hajlékáról. Tábort bontott Izrael népe, és megindult északkeletnek. A népszámláláson számba vett férfiak törzsek szerint rendezve, hadi jelvények alatt vonultak, őket követte a nép, gyermekek, asszonyok, öregek, hátas- és málhásállataikkal és csordában terelt barmaikkal.
– Tarts velünk, Uram – fohászkodott Mózes –, és szórd szét előttünk ellenségeidet!
