SALAMON TEMPLOMOT ÉPÍT
SALAMON TEMPLOMOT ÉPÍT
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
A királyokról írt első könyv 6.11
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
A templom építtetése (A királyokról írt első könyv 6.11)
Hirám, a föníciai Tirusz királya, jó embere volt Dávid királynak, ezért Salamon nem sokkal utóbb, hogy trónra került, ezt üzente neki:
– Atyám, aki iránt kedvességet mutattál, nem építhetett templomot a mi Urunknak, mert élete háborúkban telt. Most azonban, midőn az ő helyébe engem trónhoz segített az Úr, béke honol körös-körül, és íme, elérkezett az idő, hogy végbevigyem, amit rám bízott atyám, és felépítsem a méltó hajlékot az Úrnak. Parancsolj azért embereidnek, hogy döntsenek nekem cédrusokat a Libanon erdeiben, mert senki ahhoz úgy nem ért, mint a szidóniak. Közöld vélem kívánságodat, hogy milyen fizetséget adjak munkájukért!
Hirám pedig ezt üzente Salamonnak:
– Áldassék a te Urad, aki, íme, bölcs fiat adott Dávidnak utódjául. Ami a cédrusokat illeti, embereim annyit döntenek ki, amennyit csak kívánsz. Küldj te is embereket, akik a kidöntött fát a tengerig szállítják. Onnan az én hajósaim fogják tutajon leúsztatni addig a helyig, amelyet te megjelölsz. Amott szétszedik, és te elszállíthatod. Ennek fejében bizonyára szívesen juttatsz eleséget a neked munkálkodók és udvarom számára.
Ekképpen megegyeztek, és éveken keresztül Hirám annyi cédrusfát szállított Salamonnak, amennyit az akart, ő pedig minden évben húszezer kor búzát és húszezer bat olajbogyóból sajtolt olajat küldött Hirám udvarának.
Salamon harmincezer embert dolgoztatott a templomnak és később a palotájának a munkálatain. Egyharmad részük mindig Libanonban dolgozott, kétharmaduk pedig Izraelben a cédrusszállítással meg a bányákban a kőfaragással; havonta váltották egymást a munkások csoportjai.
A templom helyéül az északi magaslatot szemelte ki a király, ahol atyja megvette volt Arauna szérűjét, és oltárt emelt rajta. Uralkodásának negyedik esztendejében tette le alapkövét, és a tizenegyedik esztendőben, azaz hét esztendő múltán fejezte be az építkezést.
Hatvan könyök volt a templom hossza, húsz a szélessége, és huszonöt könyök a magassága. A Szentek Szentje, a legbelső szentély, az épület mélyén állt, s minden irányban húsz könyök volt a mérete. Ebben a szentélyben két olajfából faragott kerub állott, mindegyik tíz láb magas, öt-öt láb széles a kiterjesztett szárnyuk, ezért a szárnyak középen összeértek, kétoldalt pedig a falakat érték – a két szobor vertarany-borítást kapott.
Az építés idején nem hallatszott sem vésőnek, sem kalapácsnak a hangja, mert a kőtömböket már a bányában alkalmatos méretre faragták.
Amidőn elkészült a szentély előtti csarnok negyven könyök hosszúságban, Salamon azt is és a szentélyt is beborította belül cédrusfával, és a cédrusborítást gyümölcs- és virágfüzérek formáival faragták ki. Mindenütt cédrus volt, a követ nem lehetett látni. A belső szentélynek a falát pedig, de még a padlatát is vert arannyal fedette Salamon.
A tiruszi király elküldötte neki Ahirámot, egy tiruszi férfi és egy Naftali törzséből való zsidó asszony fiát, aki mestere volt a bronzöntésnek. Ő remekelt két bronzoszlopot a templom bejárata elé, amelyeknek feje öt-öt könyöknyi lótuszvirágot formált, és mindegyik tizennyolc könyök magasságú volt. Sok-sok mindent öntött még a templom felszerelésére: medencét, amely tizenkét ökör szobrán állt, és tíz könyök volt egyik peremétől a másikig, továbbá bronzüstöket pompás mintázatú üstlábakkal, azonfelül az égő áldozatok oltárához való hamutartályokat, lapátokat, hintőket és szénvonókat, mind fényezett bronzból, amit a Jordán menti Szukkóthnál talált agyag mintáiba öntött ki.
Amikor minden elkészült, és a szentély is megkapta az aranyoltárt, az aranyasztalt az áldozati kenyereknek, az arany mécstartókat, koppantókat, aranytálakat és -serpenyőket, akkor a király összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy ünnepélyes menetben felvigyék az Úr ládáját Dávid városából az új templomba. Papok vitték a szent szekrényt és a szent felszerelés tárgyait, mindent, ami a sátorban volt. Salamon király és egész Izrael annyi jószágot áldozott az útvonalon, amerre a láda vonult, hogy számukat még felbecsülni sem tudta senki. Végül elhelyezték az Úr trónusát, a ládát a szentélyben, a kerubok kiterjesztett szárnya alá.
És íme, e pillanatban felhő ült a templomra, és egész belsejét betöltötte, olyannyira, hogy a papok nem tudtak bemenni és ellátni tisztüket. Ezzel kimutatta az Úr, hogy birtokba vette a hajlékot, amit neki építettek.
Akkor Salamon megáldotta a népet, és egész Izraelnek színe előtt az Úr oltárához lépett. Leborult térdre, kezét az égnek tárta, és fennszóval így imádkozott:
– Urunk, Izrael Istene, nincs Hozzád hasonló isten sem az égben, sem a földön! Mind az ég és mind a föld be nem fogadhatják a Te nagy dicsőségedet, mennyivel kevésbé ez a szerény hajlék, amit építettem Neked! Hanem légy kegyes, és tartsd rajta tekintetedet, és halld meg kérésemet, amellyel elődbe járulok!
– Ha lesznek, kik itt tesznek esküt színed előtt, akkor kérlek, igazold az igazat, és hárítsd annak fejére a vétkét, aki hamis esküt mondott!
– Ha népedet ellenség tiporja le vétkeiért, de néped megbánja, hogy ellened fordult, akkor, kérlek, adj néki szabadulást, és vezesd biztonságban a földre, amelyet neki adtál!
– Ha bűneik miatt bezárul az ég, és esőt nem ád, de néped bűnbánatot tart, és imádkozik e helyen, akkor, kérlek, könyörülj rajta, és öntözd meg a földet, mely örökrészük!
– Ha éhínség, döghalál, sáska vagy üszög pusztítja az országot, akkor, kérlek, hallgasd meg a könyörgést, amit akár egynek is kiejt az ajka, miközben templomod felé fordul, és segíts, bánj mindenkivel érdeme szerint!
– Ha idegen jő is e helyre, hol trónodon ülsz, aki nem a te népednek fia, de Hozzád könyörög, akkor, kérlek, add meg neki, amit kér, hogy a földnek népei mind megismerjék nevedet!
– Ha néped oly harcba vonul, amelybe Te küldöd, és feléd fordulva imádkozik, akkor, kérlek, hallgasd meg imáját, és add kezébe ellenségeit!
– És ha vétkezik ellened a nép – hisz nincs olyan, aki sohase vétkezne –, és felgerjedvén ellene haragod, ellenségének adod kezére, aki idegen földre hurcolja, de ha amott a rabságnak földjén magukba szállnak, és atyáik háza felé fordulva könyörögnek bocsánatodért, akkor, kérlek, hallgasd meg őket, és lágyítsd meg fogva tartóik szívét, hogy színed elé visszatérhessenek, hiszen a Te néped és a Te örökséged ők, akiket kivezettél Egyiptomból, a vaskohó tüzéből!
Salamon pedig imáját végezvén felállt, és újfent áldást kért az Úrtól egész Izraelre. És felszentelte a szentély előtti csarnokot is, és ott áldozott egészen elégő áldozatot, ételáldozatot és hálaáldozatul az állatok kövérét, merthogy a belső szentély oltárán nem lett volna hely mindezeknek. Áldozatul ugyanis huszonkétezer ökröt és százhúszezer juhot vágtak le az Úrnak. És tűz jött le az égből, az Úrtól, s az emésztette meg az adományokat.
Akkor pedig nagy ünnepet szerzett a király Izraelnek Hamattól az egyiptomi határig, és hét napig örvendezett a nép, és mindenkinek jutott étel és ital elégségig.
