SÁMUEL, A SZABADÍTÓ
SÁMUEL, A SZABADÍTÓ
Eltelt húsz esztendő a frigyláda hazatérte óta, és a nép szívében feléledt a vágyakozás az Úr után. Sámuel pedig összehívta Izraelt Micpába, és így szólt hozzájuk: – Ha szívetek vágyakozása őszinte, nos, vessétek ki magatok közül a Baálokat és Astarótokat és minden idegen istent, csak az Úrnak szolgáljatok!
A nép pedig megfogadta, hogy kiveti a bálványokat. Böjtöltek és imádkoztak, bevallották vétkeiket az Úr előtt, Sámuel pedig ítéletet mondott pörös ügyeikben.
A filiszteusok meghallották, hogy Izrael egybegyűlt Micpában, ezért nagy sereggel vonultak föl ellene. Félelem szállt a zsidók szívébe, mert még emlékeztek az eben-ezeri vereségre. Sámuelt kérték, hogy könyörögjön érettük az Úrhoz. Sámuel szopós bárányt áldozott, de közben már meg is indult a filiszteusok támadása. Isten azonban hatalmas vihart támasztott sűrű nagy mennydörgéssel, és ez akkora zavart keltett az ellenség közt, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól. A győztes sereg sokáig üldözte őket, Sámuel pedig követ állított fel Micpa és Ha-Sen között a győzelem emlékére.
Sámuel egész életében Izrael bírája maradt. Esztendőről esztendőre végigjárta Bételt, Gilgált és Micpát, majd visszatért városába, Rámába, de mindenütt ítélt Izrael peres ügyeiben. Az ellenségtől pedig sokáig békességük volt Izrael fiainak.
