A GETSZEMÁNE KERTJÉBEN

Full text search

A GETSZEMÁNE KERTJÉBEN

Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
(Szent Máté evangéliuma 26.48)

Jenny Henrik: A getszemáni kertben (Szent Lukács evangéliuma 22.41)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)

Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
(Szent Lukács evangéliuma 22.41)
Volt a hegy tövében egy kert, Getszemáne nevű. Amint odaértek, letelepedtek, Jézus pedig magához vette Pétert és Jánost és Jakabot, és kőhajításnyira odébb ment velük, így szólva:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Várjatok itt ébren, és imádkozzatok.
Ő maga egyedül távolabb ment, ott leborult a földre, és rettegni és gyötrődni kezdett, mint aki a halállal tusakodik, s a verítéke úgy hullott a homlokáról, mint vérnek cseppjei; és angyal jelent meg mellette az égből, hogy erősítse őt.
– Atyám, atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem e kelyhet – fohászkodott Jézus-, és mégis kérlek, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.
Kis idő múltán visszament, és a három tanítványt alva találta.
– Ej, Simon, egy órányit nem tudtok virrasztani velem? – mondta. – Vigyázzatok és imádkozzatok, mert hiába kész a lélek, ha a test erőtlen.
Akkor odébb ment, és ismét előfogták gyötrelmei, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Visszatérve ismét csak alva találta tanítványait, mivel a szemük igencsak elnehezedett; Jézus korholó szavaira nem is tudtak felelni. Ő akkor elment harmadszor is, és gyötrődött és imádkozott, s amikor visszatért, tanítványai azonképp aludtak.
– Keljetek fel immár – mondta –, mert eljött az óra, hogy az Emberfia a bűnösök kezére adassék.
Alig mondta ezt, látni lehetett egy kardokkal és fustélyokkal felfegyverzett csapatot, a főtanács szolgáit, akik fáklyát és lámpást tartva közeledtek. Júdás haladt legelöl, aki már előre megegyezett velük: „Akit megcsókolok közülük, az lesz az, őt fogjátok el.” Jézushoz lépett, és megcsókolta arcát kétfelől ily szókkal:
– Üdvöz légy, Mester.
– Mi végre jöttél, barátom? – kérdezte Jézus. – Azért, hogy csókkal áruld el az Emberfiát? – Majd a szolgákhoz fordult. – Kit kerestek?
– A názáreti Jézust – feleltek azok.
– Én vagyok – mondta eléjük lépve. Azok zavartan meghátráltak, egyikük el is esett, de aztán közeledtek hozzá, hogy megragadják. Simon Péternél kard volt, kirántotta, és lecsapta vele Malkusnak, a főpap szolgájának a fülét.
– Tedd hüvelyébe kardodat – mondta neki Jézus –, mert aki kardot ránt, kard által vész el. – És Malkus fülét ujjával érintve, meggyógyította a sebet. – Azt hiszed, az én Atyám nem küldene tizenkét légiónyi angyalt vagy még többet is a védelmemre, ha kérném őt? Ám az Írásoknak be kell teljesedniük.
Aztán a főtanács szolgaihoz fordult.
– Mint valami rablógyilkosra, úgy jöttök rám karddal és fustéllyal, holott naponta tanítottam közöttetek a templomban. De így kell ennek lennie örök rendelésből; ez a ti órátok, amikor a sötétség fejedelme az úr.
Akkor megragadták és megkötözték, tanítványai pedig megrémültek és elfutottak, csak Péter követte a menetet távolról. Volt ott a kertben egy ifjú, aki gyolcslepelben közel lépett, és a fegyveresek őt is magukkal akarták vinni, de ő kitépte magát, otthagyta kezeikben a leplet, és meztelenül futott el.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi