A BÁRÁNY ÉS A HÉT PECSÉT

Full text search

A BÁRÁNY ÉS A HÉT PECSÉT
Az új látomásban Isten fenségének trónusa jelenik meg az ezékieli példa (1,10) számos elemével; János többlete a huszonnégy vén. Ezek vagy a zsidók huszonnégy papi osztályát jelképezik, vagy a tizenkét pátriárka és a tizenkét apostol együttesét; egyesek a számot asztrológiailag magyarázzák (a babilóniaiak 12-12 csillagot tiszteltek istenként az északi, ill. a déli égbolton), mások arra utalnak, hogy az ókori uralkodók gyakran huszonnégy tagú tanácstestületet tartottak.
Aztán megjelenik a Bárány – aki nemrég még fehér hajú és rézlábú emberalak, egy mondattal előbb pedig Júda oroszlánja volt. Ezeken nem kell meglepődnünk, a látomásokban a képek úgy úsznak egymásba és úgy alakulnak át pillanatonként, ahogy álmunkban szoktak.
A Bárány a legmegragadóbb és legtartalmasabb Jézus-jelkép. Izaiásra megy vissza, aki szerint a Messiás, az Isten szolgája (Ebed-Jahve) „kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, melyet mészárszékre visznek”. A zsidó templomi kultuszban is naponta kétszer áldoztak bárányt; a húsvétkor leölt bárány pedig a nép szabadulására, Istennel való szoros kapcsolatára emlékeztetett. Profán szemmel nézve is a szelídség és ártatlanság példája ez az állat, meghitt társa a pásztorkodó keleti embernek; Jézus alakjához, saját példabeszéde alapján, úgy is kapcsolódik, mint a Jó Pásztor gondoskodó szeretetének tárgya.
János evangéliumában kétszer szerepel az „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” kifejezés, mind a két alkalommal Keresztelő János ajkáról hangzik el, Jézusról való tanúságtétele alkalmával. Ez egyfelől nehézségeket támaszt – a Keresztelő ugyanis a szinoptikus szövegek szerint egy világítélő diadalmas Messiást hirdetett, nem a Fájdalmak Férfiát –, másfelől viszont érvet ad azok kezébe, akik az evangélium és a Jelenések Jánosát azonosnak tekintik. (Tetszetős érv, de más bizonyítékok híján nem kényszerítő erejű.)
Az Isten báránya (Agnus Dei) a Jelenések révén lett Jézus szimbóluma a képzőművészeti ábrázolások megszámlálhatatlan sokaságán; keresztben végződő rúdon keresztes zászlót tart, gyakran a hétpecsétes könyvön áll, szügyéből egy kehelybe ömlik vére sugara. Érdekes módon ez az ábrázolási forma lényegében ismeretlen a keleti egyházban, aminek az az oka, hogy a 692-es konstantinápolyi zsinat tilalmat mondott ki rá.
A hét pecséttel lezárt könyvtekercs eléggé kézenfekvő jelkép (a hétpecsétes titok innen vált köznyelvi szólássá).
A pecsétek feltörésével indul el a látomások hetes tagolása. Ez a szerkesztési elv nemcsak a számozott eseménysorokban érvényesül (hét pecsét, hét harsonaszó, hét kehely). Számozatlanul ugyan, de hét-hét látomásból épül fel az Égi Asszonyról, a Sárkányról és a Fenevadakról szóló anyagrész, illetve a Babilon pusztulását és az utolsó ítéletet festő szakasz is. Az egyes héttagú sorozatokon belül következetesen érvényesül a 4 + 3 tagolás.
Az első négy pecsét feltörése a négy pusztító apokaliptikus lovast szabadítja rá a világra, hogy megbüntessék a gonoszokat. A következő három esemény vegyes jellegű: a vértanúk vére bosszúért kiált az égbe; a kozmikus erők megindulnak, a világ szinte elpusztul; a hetedik pecsét feltörésére „csendesség támad”, átvezettetünk a következő eseménysorozathoz. Ám még ezelőtt megjelöli az angyal a kiválasztott szenteket; akik az ószövetségi szent nép mintájára a tizenkét zsidó törzs szerint tagolódnak; Izaiás látomásának (25, 6–8) példájára más népek is részesednek a Bárány diadalából, és vigasztalást nyernek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi