BEVEZETÉS.
BEVEZETÉS.
Irataim e II-ik kötete azon politikai működés történelméhez szolgáltat adatokat, melyet mi, hazánk eltiprott államjogának s nemzetünk e joghoz kötött függetlenségi aspirátióinak képviseletére hivatott magyar emigráczió, a villafrancai béke-egyezmény után is folytatni hazafiui kötelességünknek ismerénk.
Azóta sok megváltozott. Minden! Az oltár, melyen mi áldozánk, rommá döntetett, – a nemzet maga, saját kezeivel döntötte rommá; a hitet, mely nekünk vallásunk vala, népünk szivéből ugyan nem lehet kiirtani; nem lehet, hogy a magábaszállás perczeiben e hit áhitata még azoknak kebléből is egy-egy bánatos sóhajt ne idézzen elő, kik csináltak maguknak faragott képeket, hogy imádják: de a magyar függetlenség ősi vallása ma nem tartozik Magyarországon a »törvényesen bevett vallások« közé. A jog törvénynyel lett megtagadva. Merre fog fordulni az emberi dolgok változandóságának kereke? – nem jósolgatom. Minő lesz a sors végitélete, melyet a jövendő fog kimondani, a mi emlékünk között, kik a magyar nemzet ősi szent jogának zászlaját magasan lobogtatók isten és világ előtt, és azon nemzedék emléke között, mely annak helyébe hitevesztetten a jogfeladás zászlóját ütötte fel? elhagyja-e végkép az isten is az ügyet, melyet egy szerencsétlen órában a hivatalos nemzet elhagyott? – jó, hogy nem tudom. „Sit coeca futuri mens hominum fati; liceat sperare timenti.”* De egyet tudok. Azt tudom, miként a magyar emigráczió emlékétől nem fogja a történelem azon elismerést megtagadhatni, hogy hazafiui kötelességet teljesitett, midőn a villafrancai csapásból nem elcsüggedést, hanem ösztönt meritett lankadatlan kitartással folytatni a haza függetlenségének visszaszerzésére irányzott törekvését.
Ime teljesitem számos vidéki olvasónak azon óhajtását, hogy ez Iratok folyamán előforduló idézetek magyar forditását jegyzékbe tegyem. Helfy.
Sit coeca sat. (Lucanus): Legyen vak az emberek elméje a jövendők előtt; hadd reméljenek az aggódók.
E tudomásom azon tényen alapszik, hogy a magyar emigráczió ez elhatározását egyrészt Európának általában, különösen pedig Olaszországnak a villafrancai békére következett politikai helyzete, másrészt hoszszas ájultságából felocsudó nemzetünk akkori magatartása elvitázhatlanul indokolják is, alkalomszerünek is hizonyitják.
Ki fog ez tünni az itt következő történelmi visszapillantásból, mely a magyar emigráczió ez időszaki működésének ismertetéséhez bevezetésül szolgál.
