4. Garibaldi szerencsés kikötése Marsalában.
4.
Garibaldi szerencsés kikötése Marsalában.
Garibaldi szerencsés kikötése Marsalában.
A nápolyi kormánynak 24 gőzös hadihajója (fregattája) volt, ennek fele is elég lehetett arra, hogy Garibaldi védhetetlen két szállító gőzösének Szicziliában kikötését megakadályozza. Massimo d’Azeglio (Persano tengernagy naplója 25-ik lapján olvasható levelében) oda nyilatkozott, hogy, ha árulást nem követtek el a nápolyi hajóparancsnokok, megfoghatlan marad előtte, hogy Garibaldi a maga ezrével Szicziliában partra szállhatott. Nem volt a dologban árulás; egyszerüen, az a kimagyarázhatlan valami volt, a mit szerencsének nevezünk. A messinai tengerszoros a várágyúk által fedezve levén, az ott kiszállhatásra Garibaldi nem is gondolhatott, tehát dél felé vette utját; a nápolyi fregatták czirkáltak a tengeren, ha Garibaldi közülök csak egygyel is találkozik, veszve van; nem találkozott; háborítlanul eljutott az afrikai (tunisi) partokig, ott Cap Bon közelében élelmi szerekért küldvén a szárazra, megtudta, hogy a marsalai öbölben időzött két nápolyi hadi gőzös onnan eltávozott, ellenben két angol hadi hajó (Argus és Independence) ott horgonyoznak. Garibaldi nem késett ez értesitésnek hasznát venni; teljes gőzerővel Marsala felé sietett, de nem kerülhette ki a czirkáló nápolyi hadi gőzösök figyelmét, kettő közülök (a Capri és Stromboli) őt üldözőbe vette s a marsalai öböl bejárásánál már csaknem utólérte. Garibaldinak azonban sikerült a gyorsabb Piemont gőzössel az angol hajók mögé jutni, de másik gőzöse, a lassubb Lombardo, hátra maradt, ennek parancsnokát, Nino Bixiot, az imminens veszély azon gyors határozatra inspirálta, hogy legénységét csolnakokba ültetve hajóját az öböl bejáratánál a sziklákon megfenekeltette, miszerint a gyorsan közeledő nápolyi hajóknak a sekély vizü öbölbe hatolását meghátráltatva, Garibaldinak a Piemont legénységével partra szállani ideje legyen. A nápolyiak azonban megkezdték az ágyúzást a távolból, de akadályozva levén a közelebb jutásban a közben fekvő két angol hajó által, fölszólitották az angolokat, hogy vonuljanak félre. Franshaw parancsnok angol flegmával azt adta válaszul, hogy azonnal félre vonul, mihelyt a városban időző emberei hajóikra visszatérnek, a mire tüstént parancsot is küld; de figyelmezteti a nápolyiakat, hogy, a mig emberei visszatérnek, jól fogják tenni, ha felhagynak a lövöldözéssel, mert különben az ő hatalmas ágyúi is beleszólnak a játékba; a nápolyiak engedelmeskedtek, s Garibaldi időt nyert legénységével partra szállani; mikor aztán a városban időző angolok mind visszatértek hajóikra (a mi két órába került), Franshaw szép udvariasan félre vonult, de a nápolyiak már csak üresen ejthették zsákmányul Garibaldi gőzösét, a Bixio Lombardója szintugy üresen oda veszett a sziklatorlaszon; Garibaldi a maga ezrével megmenekült.
A hadi sikerről azt mondja Cicero, hogy: »partem fortuna sibi vendicat« (része van benne a szerencsének). Nagyon igaz.
