Tudomásul.*
Tudomásul.*
Miután a hazából és máshonnan is halomszámra érkeztek a kolduló és támogatást kérő levelek, kénytelen volt Kossuth úgy a hazai, mint a külföldi lapokban ezeket a sorokat közzététetni. K. F.
Collegno (al Baraccone).
Olaszország, 1875. junius 18.
Olaszország, 1875. junius 18.
Alig van nap, hogy egy vagy több pénzsegélyt kérő levelet ne kapnék az országból; sokszor eredeti bizonyítványokkal s terjedelmes mellékletekkel terhelten, melyeknek visszaküldése költséges, gondviselése alkalmatlan. – S ha rögtön nem felelek, a panaszos sürgetés ritkán marad el.
Nem tagadhatom, hogy nyugalmamnak ez örökös háborítása érzékenyen bánt; a soha meg nem szünő zaklatás kimeríti türelmemet; ingerültté idegessé, beteggé teszen.
Hogy sok a nyomor a hazában, mint akárhol másutt is, tudom, s hogy e nyomorban fájdalom olyanoknak is van része, kik jobb sorsot érdemeltek volna, azt nem egyszer megilletődéssel látom e levelekből, s ezeknek csak annyit mondhatok, hogy nekem szint annyira fáj rajtuk nem segíthetni, mint nekik szenvedni.
Azonban bár fel tudom fogni, hogy, a kit a habok elmerüléssel fenyegetnek, a szalmaszálhoz is kapkod; azt mégis nem lehet különösnek nem találnom, hogy ezen mentő szalmaszálat oly sokan énbennem keresik, énbennem, ki gazdag ember sohasem voltam, sem lenni nem iparkodtam, s ki 26 év óta a hontalanság keserves kenyerét eszem.
Szeretnék – ha lehet – szomoru életem végalkonyán e szüntelen zaklatások keserüségétől megkimélve lenni, s más módot ennek megkisérlésére nem tudván, bátor vagyok a tisztelt szerkesztőséghez s általa a nyilvánosság közlönyeinek más oly kezelőihez is, kik irántam tán még egy kis személyes jóakarattal viseltetnek, azon kéréssel folyamodni: méltóztassanak lapjaik valamely zugában jelen nyilatkozatom számára tért engedni, melylyel csak annyit akarok mindazoknak; a kiket illethet, tudomásukra juttatni, hogy én teljességgel, de teljességgel nem vagyok oly helyzetben, miszerint pénzsegélyt osztogathassak.
Azok pedig, kik a pénzsegély alternativája gyanánt közbenjárásomat kivánják, hol a kormánynál, hol másoknál a hazában, vegyék tudomásul, hogy én a kormányyal semmi viszonyban nem állok, s 26 évi távollét után oly összeköttetéseim sincsenek az országban, miszerint csak azt is tudhatnám, hogy kihez lehetne a sikernek némi kilátásával a folyamodók érdekében fordulnom. – Jobban teszik tehát, ha ott a helyszinén néznek körül pártfogás után.
Kossuth Lajos.
