II. (Nézetek a koponya-méretek felől.)

Full text search

II. (Nézetek a koponya-méretek felől.)
De midőn ezt elismerem, egyszersmind nem tagadhatom, hogy azok közé tartozom, a kik nem gondolják, hogy a koponyamérések magukban véve a faj (race) meghatározására elegendők. Igy például; azért, hogy a szokásos hatféle főbb méretek a hires engisi, az ausztráliai s a Hunter-féle muzeumban typikus kaukázusinak jelzett koponyáknál igen parányi különbséggel összevágnak, én teljességgel nem hiszem, hogy azok fajilag ugyanazonosak; másrészt meg azt a következtetést is koczkáztatottnak tartom, hogy a koponyaméretek közti különbségek okvetlenül különböző emberfaj bevándorlását, hódítást, egyik fajnak egy másik által kiszorítását vagy kiirtását feltételezik, ha csak e bevándorlásnak, kiszorításnak, kiirtásnak más positiv bizonyitványaival is nem birunk. Lehet, hogy úgy volt, de nem bizonyos; annak lehetsége sincs kizárva, hogy a különbség csak módosulat, melyet a megváltozott társadalmi és életmódi viszonyok idéztek elő.
Hogy ezek mennyire befolynak a koponya képződésére, bizonyítja az, hogy Schaffhausen észleletei szerint – melyeket Darwin is elfogadott, csecsemő-koponyákon fajkülönbségek (race differences) fel nem ismerhetők, a különbségek csak később mutatkoznak; aztán tudvalevő dolog, hogy már maga a bölcső alakja is mily hatással van a gyermekkoponya fejlődésére. Darwin pedig azt a tapasztalást is tette, hogy igen csekélynek látszó okok (például tengeri nyulnál az egyik fül hegyének megcsonkítása), a koponya alakjának fejlését merőben megváltoztatják, a megváltozott életviszonyok pedig már épen oly befolyást gyakorolnak a koponya méreteire, hogy a háziasítás a vad tengeri nyúl brachicephal koponyáját dolichocephallá változtatja.
A füevő állatok háziasítása, s a gabnanemüeknek mivelésbe vétele az ősember társadalmi szerkezetét és életmódját is nagyon megváltoztatták, s éppen nem valószinütlen, hogy ez a koponya alakjára is visszahatott, úgy hogy nem éppen elkerülhetlenül szükséges a brachicephal és dolichocephal koponyákat két külön emberfajra vinni vissza, kivált miután a mesocephal és vegyes alkatu koponyákban az átmeneti alakokat is birjuk.
Az 50-es évek óta a tudomány kétségtelenül minden irányban sokat haladt; de biz’ én nem minden új elméletet fogadok el haladásnak, s még most is hajlandó vagyok J. Aitken Meigs philadelphiai tanárnak tudományos vizsgálatokra alapított azon nézetéhez ragaszkodni, hogy a koponya-typusok különbözősége ép úgy nem mutat szükségszerüleg külön eredetre, mint a hasonlat nem okvetlenül mutat ugyanazonos leszármazásra, hanem csak a helyzet és viszonyok hasonlatára.
Hajlamot érzek azt gondolni, hogy ezzel is akként lehetünk, mint az őskori kőszerszámok s tavi czölöpépítmények és némely mostani vadnépekéi közt vont hasonlattal; nem innen amoda vagy amonnan ide átszármazott dolgok azok, hanem a helyzet hasonlatának kifolyásai.
Mint egyebeknél, úgy a craniologiai következtetéseknél is tanácsos a generalisatiókat túl nem hajtani. Nagy igazságot mondott a hires öreg bonczoló Wolff, midőn már másfél század előtt megirta, hogy: »nulla particula est quae non aliter et aliter in aliis se habet hominibus«. Neki álltak a tudósok a koponya ürfogatát az értelmiség egyik fő fokjelzőjévé generalizálni. Ám hiszen jó; hanem a Morton-féle hires koponyagyüjteményben 663 különböző népfaj-koponya van; s melyik a legnagyobb ürfogatu? – egy eszkimó és egy kalmuk koponya! öblösebb mint minden európai!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi