VI. (Az ázsiai civilisatio nem Magyarországon át vándorolt Európába.)
VI. (Az ázsiai civilisatio nem Magyarországon át vándorolt Európába.)
A gabonanemüeknek Ázsiából leszármaztatására tett megjegyzéseim folytában itt találom helyét taglalás alá venni azon állítást, hogy:
»hazánk mintegy kapcsot képezvén a kelet és nyugat közt, az ezen úton vándorolt ősnépek nyomait hagyták hátra (Magyarországon) mindazon civilisatiónak, mely keletről nyugat felé vitetett«
és ismét ugyanott:
»fel nem tehető, hogy hazánkban, melyen keresztül a népvándorlás útját vette, a fémeszközök ismerete későbbre esnék, mint tőlünk nyugatnak.«
E szerint tehát a történelem előtti korban a keleti civilisatio Magyarországon át s annak közvetítésével vándorolt volna Európába.
Ne téveszszük szem elől, hogy nem pusztán népvándorlásról, hanem a civilisatiónak keletről nyugat felé Magyarországon át viteléről van szó.
Bármennyire kutassak is, e feltevésnek más indokolására nem akadok mint arra: hogy, mivel a történelmi időkben keletről is voltak népvándorlások Magyarország felé (mondom, keletről is, mert nem mind onnan indult ki), feltehető, hogy a történelem előtti időkben is voltak.
Egy hypothesis tehát egy másik hypothesis által indokoltatik, s ez indokolás alapját azon merőben téves nézet képezi, hogy mivel Magyarország közelebb fekszik Ázsiához, mint Európa nyugata, az képezte a kapcsot a kelet és nyugat közt, s minden civilisatiónak, mely Ázsiából a nyugatra jutott, okvetlenül Magyarországon kellett keresztül utaznia.
A mi a történelmi idők eseményeiből levont következtetést illeti: tekintve, hogy a történelem előtti időkben ép azért, mert történelemelőttiek, nem lehettek meg azon népességi, társadalmi és nemzetközi viszonyok, melyek a történelmi időkben népvándorlásokat idéztek elő, nagyon koczkáztatottnak tartom azt az inductiót, hogy a mi a történelmi időkben megtörtént, annak a történelemelőtti időkben is meg kellett történni.
Ellenben azt a következtetést biztosnak merem felállítani, hogy a mi a történelmi időkben soha sem fordult elő, az a történelemelőtti időkben még kevésbbé történhehetett meg.
Ujra figyelmeztetek, hogy a civilisatio behozataláról van szó.
Nos, tagadhatlan positiv tény, hogy mindazon népvándorlások között, melyek a történelmi időkben Ázsiából Magyarországra vagy azon át történtek, egyetlen egy sincs, mely civilisatiót hozott volna magával Európába. Ezt a dicsőséget még saját őseink számára sem vehetjük igénybe. Hoztak magukkal hősiességet, egészséges józan észt, szabadságszeretetet és kitünő képességet a civilisatio elsajátítására (natural adaptation), de civilisatiót bizony nem, sőt jöttökre felhangzott az akkori európai civilisatio templomaiban a rémület litaniája: »a sagittis Hungarorum libera nos Domine!«
Hát a mi a történelmi időkben soha sem történt, bizony annak előtte még kevésbbé történhetett.
De hát kétségtelen dolog lévén, hogy civilisatio jött keletről Európába, kérdés: merre jött, ha nem Magyarország felé?
Feleletem ez: a Földközi-tenger felé. Nem Magyarország, hanem a Földközi-tenger volt az összekötő kapocs az ázsiai őskor civilisatiója s Európa közt.
Magyarország csak a középázsiai civilisatiónak szolgálhatott volna országútul. Igen, de Közép-Ázsiában azon őskorban, melyről szó van, nem volt, nem lehetett civilisatio. Ott az őskori civilisatio korai fejlődésének ellentmondanak a természeti viszonyok; ellentmond minden hagyomány, minden történelmi nyom, mely pedig Ázsia némely más részében Európa történelmi korszakánál sok századdal hátrább megy; sőt Közép-Ázsiának még jelene is ellentmond.
Ázsia azon őskori civilisatiójának, mely Európába átszármazott, kiindulási pontját nem Közép-Ázsiában kell keresni, honnan mint útra s közvetítő kapocsra a földrajz Magyarországra mutathatna; hanem keresni kell ott, honnan nem Magyarország felé utazhatott Európába; keresni kell Indiában s Ázsiának Indián innen, a Földközi-tenger felé fekvő tartományaiban, melyekről tudva van, hogy ott, ha nem is ezredekkel, de bizonyosan századokkal Európa történelmi korszakának mythikus hajnala előtt népes, hatalmas birodalmak virágoztak; a melyekkel való culturális rokonságra a legtöbb európai nyelvben, s eszmejárásuknak, vallásos fogalmaiknak, szokásaiknak, időfelosztásuknak s általában civilisatiójuknak nyomaira Hellas, Etruria, Róma, Iberia, a kelták, gallusok, germánok, szlávok, albánok stb. hagyományaiban minden lépten-nyomon rá akadunk.
A dolog tehát akként áll, hogy, ha volt a történelemelőtti időkben népvándorlás Ázsiából Magyarország felé (ha volt!), az nem hozott magával civilisatiót Európába.
A mi civilisatio pedig az őskorban Ázsiából Európába átszármazott, az nem Magyarországon át, hanem a Földközi-tenger felé vette utját.
Csakugyan Hellasba, Perzsián s Kis-Ázsián keresztül vándorolt be az indus civilisatio. A görög polgárosultság indiai eredete felől nemcsak az összehasonlító philologia, nemcsak a hellén mythologia, hanem az ó-kori történelem rejtelmeinek eddig még eléggé ki nem aknázott gazdag bányáját képező geographiai elnevezések is bizonyságot szolgáltatnak. Nagyhirü orientalisták Hellast a Hella hegységtől (Beludsisztánban) származtatják, Attika nevét az Indus melletti Attak-ra; Corinthust Cor-Indusra (a Kori és Indus folyók közti tartományra), Thessaliát Des Salia-ra (Sal földje), Dorist Dor folyóra, Argost Argasanra, Achaját Achajaura stb. viszik vissza. Lesbosba a Les poi (boi)-okat (Les tartomány főnökeit) telepítik, s még az autochthon (bennszülött = indigena) szóról is etymologice kimutatják, hogy az nem más, mint »Attak-thán« = attak-földi harczos.
Ez az indus eredetü civilisatio Hellasból éjszak s éjszak-kelet felé is terjeszkedett, de leginkább nyugat felé, a Földközi-tengerpart mentében, onnan hatolt be Európa belsejébe s rá nyomta pecsétjét világrészünk civilisatiójára.
Ez volt az egyik lefolyása az ázsiai civilisatio beszármazásának Európába.
A másiknak eredetét Phoeniciában találjuk fel. Tudva van, hogy Phoenicia bátor hajósai voltak azok, a kik kereskedelmi állomásaikkal a Földközi-tenger mindkét partját úgy Európában mint Afrikában elárasztották, s civilisatiójok befolyásával virágzó gyarmatokat alapitottak (Carthago, Hippo, Utica, Gades [Cadix], Panorme [Palermo], Lilyboeum [Marsala] stb.); aztán a bátor hajósok kimerészkedtek az Atlanti-tengerre, – elhajóztak Angliába ónért, bronzkészítés végett (a bronzkor kezdete legnagyobb valószinüséggel a phoeniciaiakra vihető vissza; miszerint aztán ezen kor kezdete a XIII–XIX. századok közé esnék Krisztus előtt), sőt a vállalkozó nép vallásának, civilisatiójának még Norvégiában is nyomait hagyta hátra.
Ezen adatokra támaszkodva, határozottan tévesnek tartom azon állítást, hogy a fémeszközök ismeretének s általában az ázsiai eredetü civilisatiónak korábbra kell esni Magyarországon mint nyugaton: mert Magyarország volt az út, melyen az a nyugatra vitetett. Nem az volt az út, hanem az emberiség civilisatiójának nagy országútja: a tenger; nem Magyarországon át jutott Ázsia őskori civilisatiója a nyugatra, hanem nyugatról, délről, éjszakról hatolt be a tengertől (fájdalom!) távol fekvő Magyarországra.
