Irányi – Kossuthnak.
Irányi – Kossuthnak.
Berlin, 1866. augusztus 13.
Tisztelt Barátom!
A legio augusztus 1-én este elindulván Schillersdorfból, 3-án átlépte a magyar határt kitörő lelkesedés közben s Mrazovka tót lakosságú helységbe ért Trencsén megyében. A nép igen jól fogadta a mieinket, s mikor Mednyánszky Sándor többi között azt mondta nekik, hogy pan Kossuth velök van, süvegeltek. Két legény be is lépett közülök a legióba. Ekkor azonban utolérte egy porosz tiszt azon hirrel, hogy a fegyverszünet meg van kötve és hogy jó darab föld Sziléziából a magyar határ szélén az osztrákok által lesz elfoglalva. Ezért tehát Klapka elhatározta, hogy vissza fog térni. De nem akarván ugyanezen úton visszatérni, a melyen csak az imént jöttek volt, más szorosan vezette őket vissza Morvaországba s onnan porosz Sziléziába, a hol 7-én megérkeztek, a nélkül hogy ellenséget láttak volna. Meg kell említenem, hogy az 1560-on túl még valami 500 más honvéd is volt már, de a kiket mult hó végén a főhadi szállásról jött parancs következtében lefegyvereztek, tévedésből, mint később Bismarck állitotta. – Az expeditio meghiúsulta sem hatott, úgy látszik, csüggesztőleg a kedélyekre, mind biznak abban, hogy még egyszer előre fognak menni. Klapkát szereti a sereg, itt is, mikor a kórházakban a lábadozák között táboroznak tisztjeink, azt kérdik a honvédek: de hát ki fog vezetni? s midőn azt hallják, hogy Klapka, megnyugodnak s beiratják magokat. Sokan azonban azt is kérdik: hát Kossuth hol van, mit csinál? Garibaldi után is tudakozódnak. Oláhok és szerbek is találkoznak, a kik beiratják magokat, de csak a legénység és az altisztek közül, a tisztek nem akarnak általpártolni.
A porosz nép igen barátságosan fogadja a honvédeket s a tisztek a legnagyobb rokonszenvet tanusitják irántunk. Mind sajnálják a háború megszakasztását, s óhajtják, hogy ismét folytattassék s Magvarország felszabaduljon. Gróf Stolberg tábornok, ki Sziléziában vezényel s kinek testéhez a legio kapcsoltatott, a legmelegebb barátunk. Beszéltem vele.
A Klapka táborkarához tartozik Mednyánszky mint táborkari főnök, továbbá Montedego segéd, Károlyi Tibor és Pista meg Komáromy György (az öregnek fia).
Úgy hallom, Pesten demonstratio készült, de a történt elfogatások elejét vették annak. Hallom. Szilágyi Virgilen kivül Máttyus is és más tizen-tizenketten el lettek fogva. Ugyanaz a forrás azt állítja, hogy Pesten a szellem jó, a császárné fogadtatásánál a határozati pártból senki sem volt jelen.
Bismarcknak tegnap irtam audientia végett. Eddigelé nem kaptam választ.
Beh kár, hogy Ön elhagyta Flórenczet; vajha legalább most menne még vissza oda. S beh kár, hogy bizottmány nem alakíttatott és azzal programmot nem szerkesztett, – most ezek a dolgok nem történhetnének. Mit kelljen most tenni, arról még bővebben gondolkodni szükséges; egyelőre két dolgot tartok szükségesnek, és pedig: 1-ső Bismarckkal tudatni, hogy ezek Öntől függetlenül akarnak működni, holott az ország, a nemzet Önt tekinti vezérének. Ha a porosz miniszterelnök nem felel holnapig s illetőleg holnapután reggelig levelemre, melyet tegnap küldtem el neki kihallgatást kérve, akkor a mit szóval valék elmondandó neki, irásban fogom tudatni vele. 2-szor Küldjön Ön valakit Pestre, a ki a megbizható hazafiakkal érintkezésbe tegye magát és bizottmányt alakítson odahaza. De azt úgy szükség tenni, hogy az ügyet magát veszély ne érje s a személyekkel együtt azt is meg ne buktassa.
Mély tisztelettel és szives ragaszkodással
őszinte híve
Irányi Dániel.
Irányi Dániel.
