Kossuth Ferencz – Kossuthnak.
Kossuth Ferencz – Kossuthnak.
1866. augusztus 4.
– – – – – – – – – – – –
Usedomnál voltam, szavait csaknem szó szerint idézem:
– Mondja meg atyjának, ne csüggedjen el; még nem jött el az idő, hogy ölbe rakjuk kezeinket. Bismarck ez utóbbi napokban két levelet irt nekem, azt mondja, a béke a legnagyobb gyorsasággal meg lesz kötve – azért, hogy Poroszország mihamarább működésének új fázisába léphessen. – Poroszország engedett Francziaország pressiójának, hogy ne tegye Napoleont ellenségévé s hogy Francziaországot ne kényszerítse Austriával szövetkezni.
Francziaországgal most már megegyeztek s igyekezni fognak nemsokára Olaszországgal is megegyezni; hármas szövetséget fognak képezni, »ha nem is bevallottat, de legalább is hallgatólagosat;« – ez a hármas szövetség ugyanazon czéllal fog működni, mint a minőt Poroszország tűzött ki magának a jelen háborúban.
– És mi lenne ez a czél? – kérdém.
– Előbb meggyengítése és azután összerombolása Austriának.
– És a háború újra fogna kezdődni?
– Előbb békés nyomást fognak gyakorolni Austriára, de azon elhatározással, hogy a nyomást egész a háborúig fokozzák.
– És minek köszönhető ezen fordulat a franczia politikában?
– Agiónak.
– Talán a rajnai tartományok . . .?
– Oh! – soha!
– Hát Belgium lenne . . .?
– Nos, hát . . . igen, Ön mondta.
– S miért nem egyeztek meg a háború előtt?
– Mit akar . . .? Napoleon sokat követelt tőlünk.
– És hazánkra nézve mik lehetnek reményeink? Milyen irányt kell követnünk?
– Az Önök reménye abból áll, hogy Austria legalább is kénytelen lesz magyarrá lenni.
– Köszönöm!
– De sokkal valószinűbb, hogy Austria összeszedi magát és ellent fog akarni állani – ekkor el fogják űzni a dynastiát. A mit atyjának tanácsolnék, az, hogy törekedjék minden módon arra, hogy Magyarország belépjen a hármas szövetségbe.
– De hármas szövetség létrehozása sikerülni fog-e?
– Nagyon is lehető, mert kilátásban van a keleti kérdés megoldása is, és erre nézve Magyarország végtelen fontossággal bir. Jól vannak Önök itt a kormánynyal?
– Tökéletesen.
– És Párisban? mert főkép itt kell erőt kifejteni.
– Nem vagyunk rosszul – de Berlinben emberevőknek hisznek bennünket.
– Ez régi keletű ellenszenv – de reméljük, hogy ez meg fog szünni.
– Hát, ha úgy akarja, reméljük – de Ön igen fontos dolgokat mondott most nekem. – Tegnapelőtt láttam Ricasolit – és ő mindezekről mitsem szólt nekem, noha beszélgetésünk igen bizalmas vala. Hát nem lenne ezekről az olasz kormány informálva?
– Még nem – de már kezdtem némi intést adni Viscontinak. – Ajánlom Önnek a legszigorúbb discretiót, mindaz, a mit mondtam, teljesen bizalmas; mondja el azokat atyjának – de kivüle senki másnak a világon. – – – – – – – – – – – – –
Forrón szerető fiad
Ferencz
