Kossuth – Földvárynak.
Kossuth – Földvárynak.
Hôtel New-York, Flórencz, 1866. junius 28.
Kedves Ezredes ur!
Végre! Végre! szabad hinnünk, hogy nem messze van az óra, midőn a légio teljesíthetendi a szent hivatást, mely végett alakíttatott:
A kormánynyal tisztába jöttem – megvan az állapodás.
Csak attól függ a végrehajtás, hogy a hadjárat fordulatai az összes tervvel combinatióban azt megengedjék.
Mi természetü ezen állapodás? sejthetni fogja Ezredes ur az ide rekesztett proclamatióból, melyet az osztrák sorokban lévő magyar ezredekhez intéztem s el is küldtem.
Látni fogja ott a kifejezéseket:
»Az olaszok hős és becsületes királyának oltalma alatt felütjük ujra a magyar szabadság zászlaját.«
»Garibaldi népszabadító kardja velünk van, utat törni haza.«
»Éljen az olasz-magyar szövetség.«
E kifejezések horderejét könnyü felfogni. A kormány helyben hagyta e kifejezéseket; a király pedig e szavakkal kisérte a meleg kézszorítást, melylyel tőlem bucsut vett: »ŕ revoir ŕ Vienne!«
Melegedjék hát fel a parancsnoksága alatti magyar bajnokok szive a honszabadító csaták reményétől.
Adja nekik tudtukra ezeket, s mondja meg nekik, hogy szenvedő hazánk nevében számítok honszeretetükre! vitézségükre! hűségükre a nemzet szent ügye iránt!
Hassa át keblüket a büszke gondolat, hogy ők lesznek hivatva magkövet képezni, mely körül egy nemzet gyülend össze, hogy összetörje az idegen szolgaság jármát.
Letéteményesei a magyar dicsőségnek, a magyar becsületnek, őrizzék azt meg szenvtelenül vitézségük által a csatamezőn; rend és fegyelem által mindenütt.
Félre a kebelből minden apró tekinteteknek. – Egyesüljön minden érzelem e szóban »haza«. Ennek legyen szánva minden gondolat, ennek legyen szánva minden érverés.
Éljen a magyar szabadság! Éljen a független magyar haza!
* * *
Nehány, bár nem sok, magyar van az első csatában tett hadi foglyok között.
Ihász ezredes van küldve hozzájuk, hogy a legio zászlaja alá csatlakozásukat eszközölje. – Pimerolába kisérte a foglyokat. Innen Mandola főhadnagy kapott parancsot az átjövendő csapatnak rendben tartására – ha egyelőre depôtban maradnának – vezénylésére utközben, ha nyomban a legióhoz indíttatnának.
E rendelkezések a hadügyminiszterium utján történtek.
A hadügyminiszter ma ir a királynak mint fővezérnek, engedje meg, hogy a légio feljőjjön a táborba. Meg kell mutatni a magyar zászlót a csatákban! Meg kell mutatni a honvéd-atillát! meg a bár még kis számu, de határozottságban erős magyar sereget, élén a vitéz Földváryval.
Reménylem, Ezredes urnak, tiszti karának s öszszes seregének óhajtását teljesítém, midőn ezt eszközlém.
A kormánynyali értekezletek politikai részének bevégzése után tegnap a hadügyminiszterrel értekeztem a légiónak oly módoni reorganisatiója iránt (ezt jobb szó hiányában mondom, mert a szervezetben változás nem történvén, nem is reorganisatio, a mi történni fog), oly czélból, hogy seregünknek tágasb terjedelem adassék.
Az értekezlet eredményét képező állapodásokat ma este fogom irásban kikapni a minisztertől.
Kivánságomra megigérte, hogy táviratilag fog rendelkezni, miszerint ezredes ur ide jőjjön, hogy Önnek mint parancsnoknak megadhassam az utasitásokat, melyek szerint a szokott szolgálati uton az állapodások sikerét eszközölje.
Egyelőre maradnak a már meglevő tactikai egységek. Az üres tiszti helyek századostól lefelé betöltetnek s helyet kellend adni némely most szolgálatban nem levő tiszteknek is, azután rajta leszünk, hogy a sorok completiroztassanak, s ha ez meglesz, s még az expeditio előtt idő jut, uj zászlóaljak s uj huszárosztály fog szervezésbe vétetni.
Tisztába jövünk egymással az eljárás és a személyek iránt, a többi aztán Önt mint parancsnokot fogja illetni.
Siessen, kérem, ide, mihelyt megkapja a rendeletet. Ha a szolgálati rend megengedi, hozza el magával segédjét, s az álladék tiszti és névlajstromokat.
Sietnünk kell, mert sürgős, hogy Garibaldit felkeressem.
* * *
Poroszországgal is rendben leszünk. Már ott is van egy depôt-nk. Üchtritz ezredes depôt-commandans, mert a helyszinén volt. Innen már utnak indíték 14 tisztet oda.
Szives tisztelettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
