Kossuth – Türr István altábornagynak.
Kossuth – Türr István altábornagynak.
Turin, 1866. junius 2.
Kedves Altábornagy Úr!
Tegnap irtam Önnek. Ma reggel választ kaptam a királyhoz irott levelemre. A válasz igen jó indulatú. – Az audientiára nézve azt mondja, hogy ő Felsége néhány nap alatt tudósítani fog »sitôt qu’Elle aura donné cours ŕ quelques affaires dont S. M. s’occupe en cet instant«. – Ez az affaire, ha jól értem, az, hogy ki menjen a congressusra. Fontos dolog. – Bár úgy ütne ki, mint Ön is óhajtja. Ez azonban attól függ, minő személyiségek által lesznek a többi hatalmak s különösen Francziaország képviselve.
Enfin, várnunk kell. Megtettem s teszek, a mi kötelességem. De persze nem lehet a dolgot térden törni. – Csak baj, hogy az előkészítő lépésekben is akadályozva vagyunk – s a tett persze az »A« betűnél talál.
Aggódom Ön betegsége felett. Ha diplomata volna Ön, azt mondanám Talleyranddal: »mi oka lehet most betegnek lenni;« de mert nem diplomata, hanem nyilt katona s őszinte hazafi – igazán aggódom. – Örülni fogok, megnyugtató hirt vehetni.
Ismervén Ön jellemét, meg vagyok győződve, hogy az a bizonyos »Firma« nincs – de a mi azt az összetartás szükségét illeti, azt mondom reá, »igen személyes tekintetek félretételével, összetartás az elvhű, biztos emberek közt, de isten őrizz a kétes elemektől, nehogy ismét Görgeit fogjunk. Nagyon jó, hogy a király a Garibaldi és pártjaik összetartanak, – de nem jó volna, ha a Bourbonistákkal is összetartanának. – Az az ó testamentomi hős – gondolom Gideonnak hívták, okos ember volt – nem hányan? hanem minők.
Klapka Párisban van. – Tegnap az »Independace«-i nyilatkozat, hogy az emigratiónak nem competentiája a haza dolgába avatkozni – ma minden lében kanál.
Kérem, ne felejtse a belügyminiszteriumtól az emigráns listát kikérni.
Csak aztán, ha már várni kell, valami incidentális kis rendelkezésekkel ne csináljon zavart a királyi kormány. Ha várás a jelszó, várjon mindenki – különben confusio lesz.
Igaz az a hirlapi közlés, hogy Ön csakugyan a volontaire-seregben fogadott el alkalmazást?
A magyar érdemrend-okmányt elküldtem, kezéhez jött? Perczel tábornoknak is iratott a király. Örvendek, hogy tette.
Szokott szives tisztelettel
őszinte barátja
Kossuth.
Kossuth.
