Ludvigh – Kossuthnak.
Ludvigh – Kossuthnak.
Brüssel, 1866, augusztus 30.
Kedves jó Barátom!
– – – – – – – – – – – –
Kezembe került otthonról több levél, s valamennyiből azt láttam, hogy bent mint kint semmibe vették Tacitusnak szavait, melyet Mucianusnak szájába adott: »Omnes qui magnarum rerum consilia suscipiunt, aestimare debent, an quod inchoatur, reipublicae utile, ipsis gloriosum, aut promptum effectu aut certe non arduum sit. Simul ipse qui suadet considerandus est adjiciatur consilio periculum suum.« Az otthoniaknak igazat kell adni, ha mondják, ne avatkozzatok otthoni dolgainkba, de ellenben nem érthettem, hogy követelhették azt, hogy te nekik szabad kezet kint adjál. Hinc derivata clades.
Már junius közepén verbuváltak, de igéretet vettek, hogy senki másnak ne hódoljanak, ne engedelmeskedjenek mint Csáky & Co. comitének, melynek te magadat is alávetetted. Ez Genfben történt, következőleg nem Brüsselben, sőt épen Brüsselt mint a poklot kerülték!
A mint én értesítve vagyok, pedig számos leveleimből láttad, hogy minden szinezetű körből, még olyanból is, melyben talán azt sem tudják, a világon vagyok-e, tudósítást vettem, a nemzet jobb része kész volt az első zászlót követni, de nem volt, ki kitűzze. S mindennek oka s főbaja az, »hogy a pénz többnyire hűtelen kezek, vagy nem is annyira hűtelen mint könnyelmű kezek közt forgott, és több megy a pezsgőre és egyébre mint az igazi czélra«. Ipsissima verba.
»Mindazon pénzekből, melyeket az olasz kormány itt-ott oly czélokra adott, nagyon kevés jött Magyarországra stb.«
»Volt sok, ki ingyen tett mindent, a magáéból pótolta, mint te is, de bizony némely ember urat szeret játszani, és nem megy, ha nem pezsgőzhetik.« Ilyféléket irtak nekem és másoknak.
A mi Poroszhonban történt, azt Irányi nem fogja nem történtté tenni. Elég hogy 1500-nál többre nem birták a legiót vinni, és inkább sánczot ástak a magyar foglyok mint Csáky-Vetter zászló alá mentek. – Most már megkinálhatja Klapkát a legio szervezésével és vezényletével.
Most csakugyan a genfi urak intézték a pezsgő világ sorsát.
Én nem akarok Türről és missiójáról itéletet mondani, mert én Türrt életemben sem láttam, te pedig, Kedves Barátom, nagyon félre ismernél, ha hinnéd, azért beszélek úgy, mert engemet nem küldtél oda. Én a keleten most mi teendőt sem láttam és az azért eszem ágában sem volt. Ha a viszonyok ismeretéből merített észrevételt teszek, az azért történik, mert reá vonatkozólag magyar levelet vettem, melyben többek közt az mondatik, hogy Türrt sánczbevételre kell küldeni, nem pedig diplomatának felhasználni. Sőt mondatik az is, hogy az otthoniak kérése volt Türrt többé a dunai fejedelemségekbe nem küldeni. Igaz-e vagy nem, én nem tudhatom.
Most a noeud gordien Berlinben volt. Oda, még Komáromy stb. daczára is elmentem volna. Tán sikerült volna beszegődni reporterul magyar dolgokban. Nagyon hitvány emberek ajánlkoztak Bismarcknak. Ha pedig akár referendariusi, akár simple reporter teendőjével megbizattam volna, úgy gondolom, nem leende a haza érdekeinek kárára. Mind az egyéneket, mind a közjogi kérdéseket, népszellemet stb. illetőleg, ha kérdeztek volna, csak adhattam felvilágosítást. S ki tudja, nincs-e ott valami oly reporter, ki ellenségünk. Bizony jövőre sem ártandott, ha Bismarck valami bureau des renseignements sur les affaires de Hongrie – alakít vala.
Ha valaha Garaschaninnal találkoznál, megmondaná, ha nem többre mentem-e keleten pénz nélkül, mint más pénzzel. Érintkezhettem minden nap, mert nem sompolyoghatott utánam kém, és még a betörésre is meg volt a cadre, mert csak egy ember tudott valamit és csak egy ismert.
Még egyet. Valahányszor tudják a szerencse fiai, hogy pénzed van, nem hiányzik a bók, nem a hozsána, de ha kifogy, épen azok készek a crucifige-t kiáltani. Pár év óta nem volt osztrák újságlevelező, ki minduntalan nem ismételte volna, hogy az emigratiónak, tégedet, épen mint fejét, bele értve, nincs semmi befolyása stb. Én e tekintetben igyekeztem magamnak tudósítást szerezni, az pedig igen röviden ennyiben reasummálható. Elhitetik az új nemzedékkel, el akarják hitetni a néppel, hogy minden bajnak kútfeje te vagy, de azért a pietás érzete mégis erős alapon nyugszik, a doctrianereknek minden furfangosságára a nép csak vállat von, csak hogy önmagával tehetetlen, a tények pedig mindig meghazudtolják a hamis prófétákat. Vannak, kik a bajt abban keresik, hogy te magadat agyonhallgattad. Magyar röpiratokat kellett volna neked irni, ha minden megyébe csak egy példány érkezett volna, átszivárgott volna a hire a nép közé. Proclamatiótól félnek, de egy általad bonczolgatott kérdés pezsgésbe hozandá az egész nemzetet. Mondják, nincs osztrák elleni brochure, melyet nem lehetett volna megszerezni. A magyar lapok magok jelezték volna, az által hogy a tiltott könyveket hirdetni szokták.
Most is kérdést tettek nálam, micsoda »Forradalom után« czimű könyv nyomatik Brüsselben, pedig itt csak én nyomattam és senki más, és most sem nyomat senki sem magyar ügyű könyvet. Alighanem onnan támadt a hir. Megjelent Lipcsében Horváth könyve német fordításban és már képzelik, hogy az francziául is lát napvilágot, mert nem tudják, hogy az nem francziának való olvasmány. Azonban lehet, hogy Perczel szavainak elment a hire. Ő t. i. mindig memoirokat, biographiát és nem tudom még mit készít, és most, úgy látszik, értekezik is egy franczia iróval.
Fiamnak sincs eddig helye. A cholera itt folyvást dühöng, csak engemet kimél.
– – – – – – – – – – – –
hű barátod
Ludvigh.
Ludvigh.
