Proclamatio.
Proclamatio.
Vitéz magyarok!
Az olaszok hős és becsületes királyának oltalma alatt isten és a haza szent nevében felütjük újra a magyar szabadság zászlóját.
Ide, vitézek! Magyar embernek itt van helye.
Az osztrák a mi ellenségünk, nem az olasz.
Az osztráknál akasztófa, börtön, gyalázat, inség várt mindég hazánk hű fiaira! – Az olasz menhelyet adott a magyar száműzöttnek, vendégszeretettel fogadta, táplálta, megbecsülte.
Megverné az igazságos isten a magyart, ha ezt azzal hálálná meg, hogy az olasz szabadság ellen harczolna az osztrák mellett.
Az olasznak jussa van Velenczéhez . . . övé! . . . gyermeke!
Olaszország az olaszokat illeti – Magyarország a magyarokat. – Ki az osztrákkal Olaszországból! – Ki vele Magyarországból! Ez a természet törvénye. Ez az igazság.
Ti nem tartoztok az osztráknak engedelmességgel. Erőszakos ujonczozás által, törvény ellen hurczolt benneteket háborúba.
Ti nem tartoztok neki hüséggel. E hitszegő fajt a szabad magyar nemzet 1849-ben törvény által örökre kizárta a magyar királyi székből, s törvénynyel mondotta ki, hogy a honárulás bűnébe esik minden magyar, ki osztrák zászló alatt marad. . . .
Ez a törvény nincs eltörülve.
És így hűségtekkel, fegyveretekkel, eskütökkel a hazának tartoztok. . . .
Az a szökevény, ki az osztrák zászló alatt marad; mert az a magyar haza szent ügyétől szökik meg, ügyétől desertál s gyilkosa saját anyaföldének, melyet az osztrák uralom rabigában tart, koldusbotra juttatott, vérig adóztat, véginség szélére sodort.
Itt vagy amott, de harczolnotok kell; – harczoljatok hát a hazáért és nem hazátok elnyomójáért. . . .
Ha hazátok zászlaja alá sorakoztok – a háború kevés vérünkbe kerül: – ha hazátok elnyomójának zászlója alatt maradnátok, patakonként fognátok önteni véreteket; mert éppen a ti vitézségtek folytán nyúlnék hosszúra a háború. . . .
El hát a gyülölt sorokból!
Ide siessetek, vitézek! amott még a győzelem is átkos rátok nézve. Itt még a dicső halálban is áldani fog nemzetünk. A haza szent zászlója itt van felütve s vár rátok. Alája siessetek!
Ide hív általam Garibaldi, kinek népszabadító kardja velünk van, útat törni haza, hol az egész nemzet felkel s eltöri lánczait.
Az nem lehet, hogy a magyar szív ne dobogjon bennetek is, daczára az osztrák egyenruhának, melyet rátok mért a szolgaság.
Magyar kézben a szuronynak, a kardnak is gondolkozni kell.
Erre nézzetek hát, vitézek! a hol a háromszinű lobogó leng; ott van a dicsőség; ott a becsület, ott van helyetek.
Én hívlak, kit függetlenségének kivivására vezérének választott egykoron nemzetünk.
Az isten és a nemzet nevében hívlak! a haza szent nevében pedig rendelem és parancsolom: ide jöjjetek! hogy innen haza mehessetek a hazát megmenteni!
Éljen az olasz király! Éljen az olasz-magyar szövetség! Éljen a haza!
Kelt az olasz királyi táborban, 1866. junius 24.
Kossuth Lajos, s. k.
