Helfy Ignácznak
Helfy Ignácznak
Turin, 1871. november 18.
Barátom!*
* A viszonyból, mely Kossuth és Helfy között volt, de már tisztán az ügy érdekében is a »Magyar Ujság«, hol a cseh válságról irott levelek megjelentek, mindent elkövetett, hogy a levelek sajtóhibák nélkül kerüljenek ki a nyomdából. Nem sikerült. Kossuth észre vette ezeket. K. F.
Ha már »bon gré mal gré« közönség elibe kerül valami, a mit irok, restelem, ha sajtóhibákkal torzíttatik el értelme gondolataimnak, kivált ha e sajtóhibák olyanok, hogy denaturálják eszméimet.
1. Utóiratom (263. szám) második hasábja azon kikezdésében, mely e szavakkal kezdődik: »és a dynastia?« ez van nyomtatva »Metternich – – – – a nemzetet – – viszályokba sodorta.«
Már micsoda nemzetet? – ez úgy hangzik. mintha én az osztrák-magyar mixtum compositum lakóit egy nemzetnek tekinteném. – Pedig dehogy tekintem! – dehogy! – no csak ez kellene még! Én nemzeteket irtam.
2. A harmadik hasáb 1. számmal jegyzett kikezdésében ez áll: »Kár volna annak kipuhatolására költséget és fáradságot vesztegetni.«
Én azt irtam, hogy »kár volt«. Ez egészen más. A nyomtatás csak henye speculatiót mondat velem. Én pedig tényt irtam, positiv, megtörtént tényt.
Mert tény, hogy költséget és fáradságot is vesztegettek annak kipuhatolására, ha nem köszörülik-e Berlinben a – – – no a tollkést, a végett hogy Schiller harangjának »kein theueres Haupt«-jából a »k« betüt kivakarják.
»Cosa fatta«, domine talján.
S a dologban az a furcsaság is van, hogy, mert »szaglalás« volt a kitűzött feladat, hát olyan embert küldtek »szaglalni«, a ki örökös náthában szenved. – Hja! ilyen a bölcseség Bécsben! mindig mindenben a külszin dönt. – Mintha, bizony, az orr termetes proportiója ipso facto garantirozná a jó szaglást! – miséricorde! de mikor náthás a jámbor!
Hogy ugyanazon 3-dik hasáb 3-mal jegyzett kikezdésében »kilátása« helyett »kiáltása« van, – az úgy hangzik ugyan, mint mikor felicis memoriae Döbrentey Gábor Shakespeare valamely drámájának fordítását azon dicsekvéssel mutatta be a casinónak hogy »no, itt van végre egy magyar könyv, melyben nincs sajtóhiba«. Nézik! hát mindjárt a czimlapon ez áll: »Helmeczy ordítása szerint« (fordítása helyett). Hanem azért az nem baj, hogy a kilátásból kiáltás lett. Megtörténik az az életben is. Lesz ott Önöknél épen most is egyrészt a cseh kilátásból, másrészt meg otthon a Lónyay kilátásból olyan »kiáltás«, hogy bizony torok szakadhat bele.
Hanem az a két első erratum, az már baj.
A sajtóhibaigazítás persze sohasem ér semmit – hirlapoknál, – ki vesződik annak olvasásával? hanem azért valeat quantum potest. – Javíttassa ki.
Salut.
Kossuth Lajos.
