Helfy Ignácznak

Full text search

Helfy Ignácznak
22. Via dei Mille, Turin, 1891. augusztus 11.
Kedves Barátom!*
* Helfy Ignácznak. K. F.
A híven teljesített kötelesség érzetével pihenhetnek meg Önök a hosszu harcz fáradalmai után – Bravi, bravissimi! Jól esett elfásult lelkemnek figyelemmel kísérni az Önök küzdelmét, az »intézvényes szabadság« pusztuló várdájának védelmében, s a fáradságot, melybe rohamosan homályosodó szemeimnek e figyelem került, megjutalmazá az élvezet, melyet a jellem szemléletéből, mely Önöket vezérelte, s a magas színvonalon álló értelmiségből, melyet kitüntettek, merítettem. Nemcsak nem restellem, de sőt egy nemével a faji büszkeségnek szeretem bevallani, hogy abban a mesterségben, melyet parlamentáris képességnek neveznek, Önöket mestereimnek ismerem el. Bravi, bravissimi! – Még siker tekintetében is – meg lehetnek Önök az adott körülmények között elégedve; mert akármint csürjék-csavarják is a bécsi udvar redivivus Kollonicsai a dolgot, tény, hogy Kollonics uraiméknak azon törekvése, hogy »Magyarország is alkalmazza magát az örökös tartományok igazgatási elveihez« ez országgyűlésen nem lett és nem lesz törvénynyé, ámbár Szapáry uram még a koronát is törekvésének kortesévé tette.
Csak egyet óhajtottam volna, azt, hogy a minő tömörön helyt állottak Önök a vitatkozásban fáradhatlanul, ép úgy helyt állottak volna a szavazásoknál is. Nem az eredmény, hanem a tekintély tekintetében sajnálom, hogy az utolsó szavazatoknál a »nem« csak amúgy a negyvenes számmal figurált, holott minden coefficienst számba véve száz is kikerült volna. Kár, hogy nem került. A számnak megvan a maga imponáló ereje a jövendőre. Minél tekintélyesebb annál könnyebben növekszik.
Arra a bolond beszédre, hogy Önök a parlament tekintélyét rontják, csak ennyit mondok: Az Ön levelével egyidejüleg érkezett magyar lapok csomagán legfelül a »Pesti Hirlap« talált feküdni, úgy volt összehajtva, hogy szemembe ötlöttek ezen szavai: »a szélsőbal nagyot rendített a parlamentarismus tekintélyén«. Ni! ni! – gondolám – minő ostoba sajtóhiba: »l« helyett »r«, lendített helyett rendített; hogy is nem csapja el az a Légrády vagy ki a maga vigyázatlan correctorát.
Mert hát mint tényt – nem véleményt, hanem mint positiv tényt mondom Önnek, hogy Önök nagyot lendítettek azon a tekintélyen a külföldi intelligentia közvéleményében. Szapáry uram, a ki oly megfeszített izmokkal vonszolja a bécsi udvar igáját, mint egykori őse a törökét, azt meri mondani, hogy »rendítettek«, mert néhány szolgatoll úgy irá, s ez nála »közvélemény«. Eszembe jut, hogy egykor a Times anonym vezérczikkirója az angol nép közvéleményére hivatkozva, nagyon keményen kikelt Cobden ellen, mivelhogy gáncsolta a kormány osztrákos politikáját. – »Kicsoda kend, hogy így meri interpretálni az angol közvéleményt?« – »Én a Times vagyok«, felelé amaz. – Non sense – viszonzá Cobden. – »Kicsoda kend?« Nem hagyott neki békét. Kiugratta, hogy presentálja kicsodaságát. Akkor Cobden elégnek tartotta ennyit irni: »Nézd, angol nép, ez a ficzkó meri magát a te véleményed tolmácsának felvetni.«
Lendítettek Önök a magyar parlamentarismus tekintélyén. Ez tény. Figyelmet keltettek Önök a magyar parlament iránt, s a figyelem folytán azt kezdi hinni a közvélemény, hogy az még sem egészen amolyan »chambre introuvable«, a melynek csak az a hivatása, hogy alkotmányos bélyegű papirosra regisztrálja a bécsi udvar abszolutisztikus parancsait. Bizony, bizony még megérhetjük, hogy a magyarral számolni kell.
Hanem persze az Önök súlya ekkoráig a negativ »nem«-ig jutott. »Ez is valami.« A positiv »igen«-re kell törekedni.
Van-e ehhez remény? nem tudom. Vajjon az Önök »lendülete« felébreszti-e az alvó magyart? – – Hanem azt tudom, hogy úgy a jövő évi választásokra, mint általában a nemzetnek a passivitás marasmusából kigyógyulására való tekintetből azt kellene feladatukul venniök, hogy a minő elhatározással és kitartással lendítettek az országgyűlés életerején, ép olyannal lendítsenek a vármegyék életerején; vegyenek részt közéletében, rázzák fel tespedéséből, üldözzenek minden visszaélést, sarkantyuzzák a hanyagságot, ébresszék életre az ájulót. Ennél ez idő szerint alig ismerek fontosabb, szükségesebb, igérletesebb, gyakorlatiasabb hivatást.
Nem fárasztom Önt nézetem indokolásával, a dolog annyira evidens. – Lelket kell önteni a vármegyékbe s a vármegyék által a nemzetbe.
Mi ezt tettük a 48 előtti években! – –
Üdvözlöm Önt őszinte testvéries indulata barátsággal.
Kossuth Lajos.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi