Békés-Csaba mezőváros. (Pálinkamirigy.)*
Békés-Csaba mezőváros. (Pálinkamirigy.)*
Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 6-ik számából. K. F.
Kondorosról, Tél-hó 9-ről, tudósíttatunk, hogy Békés-Csaba, Európának talán legnagyobb faluja (határa 86.000 hold, lakosa 24.000), a falvak sorából kiemeltetve, mezővárossá lőn, minthogy közbirtokossága vásári szabadalmat nyert. Négy vására leend évenkint: Tavaszelő 1, Nyárhó, Őszhó 26. és Télelő 1. napjain. Óhajtanók tudni, vajjon e hatalmas helység, melyből terjedelmileg egynémely »souverain« herczegség tán négyszer is kitelnék, bir-e már csak annyi önállósággal is, ki van-e községi élete csak annyira is fejlődve, hogy egy rendezett tanácscsal dicsekedhetnék? Ha nincs, úgy óhajtjuk, hogy a vásári szabadalommal nyert »acessio honoris« Békés-Csaba polgárjogi életére legalább ennyi hatással legyen. Hahogy egyébiránt e vásári szabadalom Csabát ipar, szorgalom és kereskedés tekintetében gyarapulni segítendi, annak kétségtelenül csak örvendhetünk; ámbár ha másként nem lehet, legalább óhajtásban szeretvén anyagi jólétünket is kifejlett alakban képzelni, ipart, kereskedést, szorgalmat és közlekedést oly élénknek kivánnánk e honban, hogy vásár mindig mindenütt s így vásár soha sehol se legyen. Ez állapot azonban oly igen-igen messze van, hogy igazán a jámbor óhajtások körébe tartoznék; s a mint most állunk, valóban a népszükségekhez számítható, hogy minden vidék városokkal ellátva legyen; de mégis azt hisszük, miként e vásárszabadalom Csabán sem fog oly gyarapítólag semmire hatni, mint a csapszék jogra, s ez által az iszákosságokra, mely ellen mi, mint pater Mathew Irhonban, ész és szív nevében keresztes hadat indítani igen nagyon szeretnénk. Legyen szabad ez alkalommal megvallanunk, miképen bármennyire jövedelmezők is legyenek a szeszfőzőházak, mi mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasztón fekszenek. Nem akarjuk a pálinkávali boldogtalan visszaélésnek kártékonyságát általánosan fejtegetni, sőt ismert dologul tesszük fel, mit e részbe például dr. Casper (Beiträge zur medizinischen Statistik) s más jeles irók mondanak; és ezeknek nyomán csak azon meggyőződést fejezzük ki, hogy a ki szerét találná az emberiség e rettenetes mételyét az italok sorából ki, s pusztán a chemiai laboratoriumokba s gyárakba szorítani, tán épen oly jótevője lenne az emberi nemnek, mint a himlőoltó Jenner, vagy a ki egykor a dögmirigy mérges nyilait eltompítandja. Oly lelkes szózatok emelkedtek a szeszes italokkali visszaélés ostromlására; oly borzasztó, de igaz szinekben rajzolvák egyes szomoru esetek a pálinka szerencsétlen áldozatai, oly szembetünőleg aljasodik, erőtlenedik, butul és szegényedik nemzedékről nemzedékre az emberfaj egész népeknél, hol a pálinkaital közönségesen elterjedt; mind hiában, a mirigy terjed borzasztólag, iszonyatosan! s vegyük fel már most, hogy honunkban egész vidékek vannak, melyek a szeszes italok közül egyedül a legkártékonyabbat, a pálinkát ismerik – egész vidékek, melyeknek ez, mint a levegő, már-már életszükségökké lőn; egész vidékek, hol a pálinka azon feneketlen örvény, mely a népnek lelki, testi erejét, nyomorgó szorgalma minden gyümölcsét elnyeli; hogy ez a földbirtokos gazdáknak sokhelyütt legfőbb, csaknem egyedüli jövedelme; hogy ez egész roppant vidékeken a nép erkölcsi életébe annyira beszövődött, miszerint a falusi biráskodás, községigazgatás, adókivetés, népügyintézkedés attributumának díja s föltételének tekintetnék; mert egész, meg egész megyékben már föl sem vett, sőt nem csak természetesnek nézett, de gyakorlat által föl is szentelt, a köztisztviselők elnézésével mintegy törvényesített szokás: hogy a helység előljárói, bárminemü községi dolgok végett mindig a pálinkás korsó körül gyűlnek össze, ha lakostársaik ügyes-bajos dolgaiban biráskodnak, első gondjuk a pálinka, melynek árát a vesztő féllel megfizettetik; ha megyei tisztviselők által bizonyságul vagy becslésül használtatnak, első gondjuk a pálinka, melyet, mint valamely törvényes birói taxát, a helység pecsétje alatt kiadott bizonyság- vagy becsülevélben gyakran itcze számra felrónak a nélkül, hogy mi ezen legkevésbbé is fölakadnánk; és mindezt fölvéve, gondoljuk el, hogyha itt, hol e mirigy annyira elterjedt, hol a mértékletességi egyesületek még egészen ismeretlenek, statisticája iratnék a pálinkának, orvosi, lélektani és státusgazdasági szempontból, mi borzasztó adatok tömegét láthatnók egy rakáson! De mi tudjuk, mily nehéz föladat, még egy chinai császárnak is a népmámor ellen (legyen mákony- vagy pálinkamámor mindegy) háborút indítani; s azért csak azt óhajtanók ezúttal legalább, hogy a falusi előljárók botránkoztató szokásai eltöröltetnének s ezzel is növeltetnék a tekintet, melylyel birniok kell, hahogy a község igazgatás jótékony oldalait kifejteni óhajtjuk.
