Kisdedóvás.*

Full text search

Kisdedóvás.*
Az 1841-iki »Pesti Hirlap« 16-ik számából. K. F.
Hatodik év foly már, mióta a kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület Festetics Leo gróf igazgatása alatt, halkan bár, miként erő s körülmény engedék, de mégis mindig haladva, mindig erősödve működik. Ha e dolog még azok közé tartoznék, melyek a nagy közönség előtt eszmében ismeretlenek, eredményökben bizonytalanok: szívünk melegébe szeretnők mártani tollunkat, hogy az ismeretet, mit e tárgyról tudunk, hogy a meggyőződést, mit keblünkben táplálunk, ájtatos buzgalom szent ihletével adjuk át mindenkinek; mert az ember gyermekinek gyámoltalansága épen olyan ma is, mint a minő volt, midőn Idvezítőnk ez igéket mondá: »Ki egy kisdedet az én nevemben befogad, az engem fogadott be«, mert e századnak emberszerető gondolatai között nem tudunk üdvösebbet, mint a kisdedóvás gondolatát, melyben kész könnyű segély, ajánlkozik az ezernyi szerencsétlenségek ellen, mik a gyermekvilágban a status, az emberi nem kiszámíthatatlan kárára mindennapiak; mely ép, egészséges gyermekké neveli azt, ki a mocsok és inség lakában csak hervadó növény maradandott; mely a szegény anyát megmenti a szomorú kénytelenségtől, magára hagyni a gyámoltalan kisdedet, vagy pedig munkátlanul éhezni vele; mely a gyönge korhoz mért játszi gyöngédséggel nyujt erényt és ismeretet annak, ki különben magát hon a sutban tunya, rest fajankóvá aszalta, vagy kün az utczán erkölcstelenség fertőjében fetrengett volna. De hiszen e dolgok már azok közé tartoznak, mikre még honunkban is világot lövelt a késő hajnal; és ámbár a gyermeknevelés általában hasonlít az elvetett makkhoz, mely csak évek során át mintegy észrevétlenül emelkedik hatalmas tölgygyé, míg lombjaiban az ég madarai megfészkelhetnek; ámbár hasonlag ehhez a gyermeknevelés sikere családban, községben, nemzetben, emberiségben és az unokák unokáiban ezrediziglen rejledez a kisdedóvás eredményeit még is oly szembetűnő fénykörrel áldotta meg a gondviselés, miszerint mondhatni, egy ily intézetet csak látni kell és a legszűkebb kebelben is felébred a szeretetnek istentörvénye. Ah! de emberben érzelem s akarat, szó és tett között nagy mélység tátong; és e nemzetben sokaknak adatott a pillanatnyi lelkesedés, de keveseknek tettre mindig kész vasakarat. Nem fognák-e azok, kik régi jó szokás szerint csak örökös magasztalást akarnak olvasni hirlapokban, kik apró tetteik nagy harangjával szendergésbe szeretik zúgni a kötelesség éber szemét, nem fognak-e neheztelő tekintettel mutatni egyesületinkre, mint megannyi kiáltó bizonyságokra, hogy szívünk melege nem szalmaláng? Igenis, Uraim, van e nemzetben egy-kétszáz ember, kiket csaknem mindenik közhasznu egyesület névjegyzékében föltalálhatni; és ezek közül van egy nem olyan, kiktől csak öt-hat forint is évenkint valóságos áldozat; mert csak épen annyijok van, és munkaveriték után van annyijok; a mennyi kell, hogy családjaikkal élhessenek. E hon millióiban pedig százezerek vannak, kiktől telhetnék és kik még sem tesznek; százezerek, kik büszkén mutatnak a fölébredt egyesületi szellemre, de magok szép csendesen kívül maradnak; százezrek kik amaz egy-kétszáz embert olyba veszik, mintha lerónák az egész nemzet kötelességét. Ime, Uraim! hat éve már, hogy a kisdedóvó anyaegyesület áll; és tagjainak száma e nemzet százezreiből nem volt képes nyomorúságos félezerre fölemelkedni: és ez ötszáznál kevesebb hatforintos részvényekből is 2664 pengő forint nincs megfizetve! – És ez pedig nem elkülönözett egyes jelenet. Kivévén azon egyesületeket, melyek közvetlen kézzelfogható anyagi érdeket is nyujtanak tagjaiknak, s ez érdeket pontos fizetés föltételezi, ezeket kivéve, hanyagság és pontatlanság csaknem mindenütt. Pirulni kellene minmagunk előtt, hahogy egyesek feszült munkássága vétkeinket nem takargatná. Beletekintvén egy kissé a dolgoknak gyakorlati bajaiba, úgy találtuk, hogy a részvétlenség s hanyagság ott legnagyobb, hol a képviselők, kik az egyesület czéljainak előmozdítására vidékenkint felszólítvák, a bennök vetett bizodalmat nem méltányolják. Vannak igen lelkes hazafiak ezek között, s ezeknek lépteiből szembetünő sikert s látunk fölvirágozni; vannak ellenben mások, kik az egyesület bizalomteljes felszólítására évek óta még csak nem is válaszoltak, sőt tudjuk mi, hogy az úgynevezett kunyorálást sokan igen kellemetlen munkának tartják, s ha e kellemetlenség érzelme erősebb bennök, mint a hon és emberszeretet; hahogy nem adatott nekik kegyelem, a szót felülről megérteni, nem fog az úr velök pörbe szállani; de elvállalni s nem tenni semmit, vagy még csak nem is válaszolni, valóságos bűn; mert nemcsak azon sikertől fosztják meg az egyesületet, melyet magok eszközölhetének; hanem attól is, a mit más lelkesebb eszközölhete, ha ők nyilván s halogatás nélkül kimondják, hogy a megbizást el nem vállalják. Azonban ily körülmények közt is megelégedhetik a hon kisdedóvó-intézeteket terjesztő egyesületünk munkálatival. Ekkorig ha megszólítánk valakit: miért nem állít jószágában ily intézetet? Közönségesen azt kaptuk válaszul, hogy nincs alkalmas kisdedóvója. Ez, Uraim, többé nem felelet; mert az egyesület tolnai képző-intézetében van alkalom kisdedóvókat képeztetni. Igaz, mindeddig nem nagy számmal jelentkeztek e pályára ifjak, ámbár az intézet hét-nyolcz száz ezüst forintot ad ki évenkint segélydíjakul: ez azonban csak arra mutat, hogy a kisdedóvókra még eddig, fájdalom, nem nagy szükség volt, mert ha volt volna, kétségtelenül akadandott ember, az ajánlkozott becsületes élelemmódot elvállalandó. Ha valaki kisdedóvó-intézetet készül állítani, vagy küldjön maga egy növendéket Tolnára, vagy értesítse szándokáról az egyesületet, s mikorra épülete készen lesz, bizonyosan kisdedóvója, is lesz. – Ne is gondolja senki, hogy egy példány, még inkább egy falusi kisdedóvóintézet létesítése valami szokatlan tömérdekbe kerül. Az egyesület tolnai intézete, igaz, olyan, minőnél tökélyesbet tán Skóczia sem mutathat; de azért olyan, mert országos példányintézet, ennek olyannak kellett lennie, hogy a legjobbnak is mintául szolgálhasson. Azonban a gyermekóvó szobától, melyben csupán arra van ügyelet, hogy a gyermekeket disznó vagy patkány össze ne rágja, míg anyjok mezőn élelmet keres, a Tolna példány-intézetig, úgy terjedelem, mint czél s eszközök, úgy fölkészítés mint tanítófizetés tekintetében, sok fokozat van, és mindenik, még a legalsóbb is, roppant nyereség. Csak akarni kell, Uraim, csak nem kell magunkat semmit-nemtevés álmába ringatni azzal, hogy mindent nem tehetünk. Minden és semmi közt van a valami. Az egyesület idei költségterve szerint egyébiránt, ha minden fizettetnék, a minek fizettetni kellene, 6979 frt 35 kra menne jövedelme; költségei pedig 3380 frtot tennének; és akkor negyedfél ezer pengő frt fölöslege maradna. Azonban (nem szégyen, nem nemzeti szégyen-e ez, Uraim?), annyira oka van nem bizni a pontos fizetéshez, hogy ámbár elvben elhatározá, minden évben egy-két helység közönségét kisdedóvó-intézetek állításában egy pár száz forinttal megsegíteni: határozatának végrehajtását kénytelen volt még ez év végeig elhalasztani. Mutassuk meg, Uraim, hogy csak egy emlékeztető szóra vala szükségünk.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi