d) 1833 január 28 Kerületi ülés a rendeknél. Tárgy: A főrendek által el nem fogadott hat pont közül az első három: [I.] az ország…
d)
1833 január 28
Kerületi ülés a rendeknél.
Tárgy: A főrendek által el nem fogadott hat pont közül az első három: [I.] az országgyülés elhalasztása, [II.] az előleges sérelmek külön felterjesztése, [III.] az Operatumok sorrendje.
1833 január 28
Kerületi ülés a rendeknél.
Tárgy: A főrendek által el nem fogadott hat pont közül az első három: [I.] az országgyülés elhalasztása, [II.] az előleges sérelmek külön felterjesztése, [III.] az Operatumok sorrendje.
Januar 28-án Kerületi ülés tartatott.
Előlülők Deák (Szala), Almásy (Szepes.)
Fel olvastatván a Fő RRnek azon viszon izenetjök, melly az elől[eges] sérelmek, és kir. elől adásokra küldendő válasz egybe kaptsolt tárgyakban készült,* azon pontokat, mellyekben a Fő RR. meg nem egyeztek, hat felé osztá a presidium. 1-ör kivánják a Fő RR. hogy az Ország gyülésének az epe mirigy miatt történt el halasztása eránti emlités ki maradjon.
Iratok, I. k. 27. l.
2-or: Hogy az elől[eges] sérelmek különös fel irás utján terjesztessenek fel.
3-or: Hogy a Rendszeres munkák illy sorban vétessenek fel: 1. Urbariale, 2. Codex Criminalis, 3. Contributionale Commissariaticum, 4. Commericale cum Codice mercantili.
4. hogy a junctimtól áljanak el a RR. s az emlitett 4 munkálatok eránt csupán az jelentessék ki, hogy azokat praeferenter kivánják felvenni. 5-ör: Hogy a szomszéd örökös tartományokkal kivánt alku kötések véget kért biztosság ki rendelésire szükség nints.
6-or: Hogy a fel irásnak utolsó szakassza melly a junctim szó értelmében öszve kaptsolt munkálatok végső el döntéséig minden végzéstől fen tartja a vissza léphetést; maradjon el. – Az igy egyszerüzött kérdések pontonként vétetvén vitatás alá,
[I.] A Cholera eránti emlités kérdésében hogy igen kis többséggel állott meg az RR. előbbi többsége, már meg iránk. Mulattató vólt,
MAJTHÉNYI (Hont) enunciatiója, ki igy szóllott: Emlékezzenek meg az RR. hogy zárkoztunk egymástól, én ismérek férjfiakat kik igazi hon szeretettel buzognak a hazáért. de készebbek lettek vólna bár melly palmaris törvényről le mondani, mint a Regalist* füstölés nélkül kézbe venni. És valóban ki a Honti, Nógrádi, Barsi veszteg zárakon át akart vólna törni. Or[szág]gyülése után fél esztendővel érkezheték Posonyba. Mert Nógrád oly derék szoross intézeteket tett minden közösülés el zárására: hogy miatta majd ehel haltak a szomszéd Honti parasztok.
Országgyűlésre meghívó királyi levél.
PRÓNAY úgy véli, tám a Honti rendelések böltsességét akará Majthényi ki tüntetni. De könnyű vólt Nógrádnak szomoru példáján tanulni. Ha tulságok történtek, azok nem a törvényhatóságoknak, hanem a kormány hellytelen rendelésének tulajdonithatók.
SISKOVICH illy formán tzáfolja meg az emlitést nem kivánók ellenvetéseit: 1-ör nem lehetett Dieaetát tartani cholera alatt, – de midőn sarkalatos elv meg mentéséről van szó, nints környülmény, melly miatt a kormány a nemzet egyezése nélkül egy oldalu hatalommal el mulaszthassa törvény rendelte gyülés egybe hivatását. 2-or: Hogy némelly megyék köz gyüléseket sem tartottak igaz, de ha eggyes megyék törvényes kötelességeket el mulasztják, ez nem ok arra hogy a Kormány, s az egész Ország is hasonló el mulasztás vétkét kövesse el. 3-or: Hogy hivattunk vólna bár még sem jövénk vala, erre tsak azt feleli, kiki magáról szóljon. 4-er: Hogy az Operatumok vizsgálatával készen nem valának, itt ismét az a felelet, egy két lágy meleg Vár[me]gye halogatása az Ország jussainak nem derogálhat.
PALÓTZY pedig ezeket mondá: Borsod épp a cholera miatt tett felirásokat hogy nagy baj van az Országban, a törvényes el látás nem elegendő, különös segéd módokról kell gondoskodni, evéget tehát hivja egybe a Király az Ország rendeit. A Fő RR. csak kiméllésről gondolkodnak, de hogy ha magok az RR. is nem viselnék szemek előtt a lehető leg nagyobb kiméllést, bizonyosan nem egy két intercaláris sorral tennének emlitést, hanem külöm fel irást rendelnének. Itt Nemzeti principiumról van szó, mit mondana a maradék ha év könyveinkben e szomoru történeteket olvasván, ugy találná hogy még tsak emlitést sem tevének erántok az Ország rendei.
[II.] A második kérdésre egy szóval igy kiáltának az RR. maradjon amint vólt, ennek következésében DEÁK a Fő RR. ellen vetéseit eggyenként fel fogva; BENYOVSZKY és LAMOTTE az 1790-ki valódi értelmét magyarázva,* – EBERGÉNYI a felett panaszolkodva hogy mi ólta országunk fenn áll, sarkalatos törvényeink nagyobban sértve nem vóltak, mint a mostani kormány alatt, mások más szempontból a köz akarattal hozott végzés erősségeit fejtegették.
Az 1791. évi 13. tc.-t, amely a háromévenként tartandó országgyűlésről szól, biztosítja az ügyek szabad megvitatását és a sérelmek orvoslását ígéri a királyi propositiók megtárgyalása után.
MÁRTZIBÁNYI azt mondá hogy [az 1]830-ki diaetáról vett hasonlitás, mikoron t. i. az RR. tsak az első propositio után vették fel a sérelmeket; nem ok: más vólt akkor a környülmény; mások le hányták Királyaikat, a Magyar Második királyát is meg koronázta.* Ezen bizodalom viszonzást kiván.
V. Ferdinándot 1830. szept. 28-án koronázták meg.
KOMÁROMY: A Fő RR. magok azt mondják, leg főbbnek kell lenni a törvény tekintetének, ez hellyes elv. Im együtt léttünk alatt is azon istentelenség gyakoroltatik, hogy a törvény ellen való itéletre kényszerittetnek a törvényre meg esküdt birák, ő is biró, de lelkiesmerete nyugott, mert nem távozott el a törvénytől. Ha mások tették lássák. Már egyszer Istenesen kell gondolkozni. Az igazság! nem azért igazság mert a biró száján ki jön, ha törvény ellen itél a biró, nyugodt sem az életben sem a más világon nem lehet. Ha felülről jó példa jön, ez áldást terjeszt, mint a termékeny eső. De igy amint vagyunk vége az igazságnak. Azt mondják „Lege et fide”,* de bizony mi nállunk nec lege nec justitia.
Ferenc király másik jelmondata.
NAGY: Ha az egész világ törvényhozó teste eleibe adjuk is az 1790-ki 13. t. cz., ezt nem lehet sem okosan se hellyesen más képp magyarázni, hanem ugy hogy jussunk lenne egésszen tellyességgel bé sem menni a propositiókba, mig sérelmeink nem orvosoltatnak, erre lészünk jövendőre kénszeritve. Azt mondják a Fő RR. hogy a[z 1]825-ki környülmények meg változtak, ha bé érjük az akkori theoreticus két törvénnyei,* ugy theoretice nagyon jól vagyunk, de practice ám nagyon rosszul. Emlékezzünk tsak 1830-ra, a diploma kérdésére, sokat bé akartak abba rakni, de tsak el hagyták, mert mit ér azt bé rakni, amire már annyin meg esküdtek, s meg egy se tartotta. Végtére maradt az Ország integritásának kérdése. Örölt a ministerium, commissiokat rendeltek,* azt gondoltuk két hét alatt Dalmatzia, Gallitzia hozzánk lesz tsatolva, mai napig sem történt semmi. Hát ha a recrutával mi is igy tettünk vólna, ha itt meg igértük, otthon commissiot rendeltünk volna, osztán punctum. Két vége a dolognak, ha ők eggyiket fogják meg, mi fogjuk a másikat. – [1]807-ben méltán aggodtak az RR. hogy az operátumok vagy felvétessenek, vagy el töröltessenek mert oda temetődtek 40 éve minden sérelmeink, ez ad commissariaticum, ez ad contributionale, orvoslás semmiben. Vannak itt ollyan sérelmek is, mellyek bizony sem a montanisticumba, sem a literáriumba elő nem fordulnak, mint p. o. az Ország integritása.
Az 1827. évi 3. és 4. tc.-kel, amelyek biztosítják az alaptörvények, különösen pedig az 1791. évi 13. tc. érvényességét.
Az 1830. évi 5. tc. értelmében.
TERSZTYÁNSZKY Kanonok ugy véli, el távozunk a rendtől, nem tagadják a fel küldést, hanem tsak külön papiroson kivánják a Fő RR.
PÁZMÁNDY: Sőt el nem távozunk, mert akarjuk hogy egy papiroson menjen fel a propositiókra adandó válasszal, még pedig ezeknek homlokán ugy hogy aki olvasni akarja elébb légyen kéntelen a sérelmeket olvasni. Az initiativa jussát is meg kell mutatni.
SÁGHY Kanonok ugy vélekedett, ezen sérelmek nem ujjak, már azokat sok propositio meg előzte, ideje hogy egyszer ezek is meg előzzék a propositiót.
ROHONTZY köszöni Sághy véleményét, tsudálkozik ellenben hogy az egyházi beneficiumok törvénytelen találtatása is a sérelmek közzé lévén foglalva, Tersztyánszky még a maga javára sem vigyáz.
[III.] Harmadik kérdés a sor.
BORSITZKY nem álhat a fő RR. sorára, mert azon munkálatok, melylyekben a Kormány kénytelenittetnék engedni, feledékenységbe merittetnek. Azt mondják, személlyes bátorság első dolog s ezért vegyük fel a büntető törvény könyvet. Ha Americának vad nép lakta szigeteiből most jönnénk elő, igaza lenne a Fő RR., de mi tsak meg vagyunk valahogy, nállunk is meg büntetik a vétkest, s nem fordul fel a világ, ha igy maradunk, mig a Criminalis codexre rá kerül a sor. Más ama czélzás, az t. i. hogy indirecte bé vigyenek a juridicumba, ekkor majd jő egy resolutio: elég, egy esztendőre menyetek haza. Arra sem áll, hogy az adó biztosi munka légyen a második, igaz fel forog ott a nép haszna, de sok részben a mi erszényünkre. A nép hasonlit egy spongyához, mi adjuk belé a vizet, a ministerium pedig neki megy s ki nyomja.
BEZERÉDY elesméri, sok hijjány van a Criminaléba, de több az RR. által ki tüzött 3 munkába, a törvényhozás szebb kötelessége vétket távoztatni, mint büntetni, itt is első dolog tehát a jó erkölts mellyet a szegénységet követő elvetemedés ront, emeljük a népet jobb s biztosabb létre, gyökeresebben lesz segitve mint ha büntetés által terhelnők. Természeti rend szerént is a Commissariaticum előtt kell lenni a kereskedési munkának, az Ország hatalma indirecta adókra is kiterjed, ezek a Commerciáléba fordulnak elő, ott kell tehát az adó biztosi munkának alapját meg vetni.* Valamint ezen kérdésben ugy a
V. ö. Kölcsey, VII. k. 106. s köv. l.
Januarius 29-én tartatott Kerületi ülésben minden hátralévő kérdésekre nézve is egy két tsekélly szó változást kivéve elébbi végzések mellett maradnak az RR. A következet ülések érdekesebb része folytatodni fog.
Febr. 4-ik és 5-én a vallásos sérelmek és kivánságok eránti izenet Nemzetünknek külföldön is diszes betset szerzendő fel világosodással, távol minden setét század szülte vak babonától ment, tsupán két napi szép tanátskozással keresztül, az Egyházi rend is s azok közt különösen Lanovits hervadhatatlan polgári érdem koszorut érdemeltenek. (Annak idejében bővebben.)*
L. 146. s köv. l.
