a) 1833 május 15 A főrendek ülése. Tárgy: A főrendek elutasítják a rendeknek a vallás tárgyában küldött harmadik izenetét is.
a)
1833 május 15
A főrendek ülése.
Tárgy: A főrendek elutasítják a rendeknek a vallás tárgyában küldött harmadik izenetét is.
1833 május 15
A főrendek ülése.
Tárgy: A főrendek elutasítják a rendeknek a vallás tárgyában küldött harmadik izenetét is.
Május 15-én Országos ülés a Fő RR tábláján.
Napirend: a K és Rendeknek harmadik izenetjök a vallás tárgyában.*
Iratok, I. k. 190. s köv. l.
Az ülés kezdetén a fő HERCZEG NÁDOR felszóllitá a fő Rendeket, hogy ezen fontos, és mindenkinek kebelét mélyen érdeklő, de már egyébként is minden oldalról meghányt tárgyat, lelkinyugalommal s csilapodott indulattal vegyék tanácskozásba. Azon egyezési törekedésnél fogva, mellyet a K és Rendekben a legközelebbi napok alatt tapasztalni lehetett, remélli a fő Herczeg hogy ezen bokros, és örvényes tárgybol is, bár több vitatások után, szerencsés sikerrel ki fognak gázolhatni.
Ezután Végh itélő mester felolvasván az egész izenetet, mielőtt szokás szerint ismét szakaszonként előről olvastatnék, s tanácskozás alá vétetnék, igy szóllott
A TÁRNOK: Viszatekintvén az e tárgyban történtekre, azon nyugasztaló érzelem lelkesit, hogy nagyobb szorgalommal és mérséklettel semmit sem vettek a Fő RR tanácskozás alá, mint épen a vallás tárgyát. Nem csak szakaszonként felvétetett az és kimeritőleg meghányattatott, de előbb a szükséges előkészületek végett küldötségre is bizatott, melly gondos tanakodásnak következése lőn, hogy azok közül, mit a KK és RR a haza békeségének, s a polgárok egyetemülésének tekintetéből javalatba hoztanak, mind az, mit fő RR törvényeikkel s lélekisméretökkel megegyeztetni tudtak, rokon kézséggel elfogadták.* Megintetvén Fő Herczegséged által, hogy minden indulatoskodást kerülnénk, bátorkodom javallani, hogy az egyébként is minnyájunk előtt vóltakép ösméretes tárgynak szakaszonkénti felvételét mellőznénk el. Én részemről kinyilatkoztatom, hogy lélekisméretem meg nem engedi, csak egy lépéssel is túl menni előbbi izenetünkön, mellyhez én szorosan ragaszkodok.
A felső tábla márc. 26–29-i tárgyalásait l. 253. s köv. l.
PÉTSI PÜSPÖK (b. Szepesy) a Tárnok véleményére nyilatkozván okait ezekben adja elő: 1. Ezen országgyülése kezdetétől a K és RR minden izenetjöknek nem csak velejéhez, de szavaihoz is hajthatatlanúl ragaszkodtak, jelen izenetjökben is hasonlót tesznek, mindjárt elején, csak ten jusaikrol, szokásaikrol szóllanak, mintha bizon a Fő RRnek kötelességök lenne mindenekben egyetérteni, mit a Statusoknak tenniök tetszik. Ha ők annyira hajthatatlanok, ne magyarázzák balra, hogy a fő RR is ezen példát követik. 2. Ezen tárgy mind a két táblánál nagy tusákra adott alkalmat, mellyeket megujitani senki sem kivánhat. 3. Értelmünket csak akkor változtathatnók, ha okainkat megczáfolták vólna, a mit teljeséggel nem tesznek. 4. Csudálatos okoskodás módjával élnek, és eddig hallatlan elveket állitanak fel. Mondják ugyan is a) hogy a törvények magyarázatjában a végrehajtó hatalom betü szerint tartozik a törvényt venni,* de a betü, a betü szerinti értelemtől (litera a sensu literali) nagyon különbözik, amaz különböző lehet, mint a szótárak mutatják, ez csak egy t. i. a törvényhozó szándéka, s a törvény lelke, mellyet a Prolog. 10. és 11-ik czimek szerint* a szokás és divat is magyaráz. – Mondják b) hogy az 1608: 1. czikelyben lévő záradékot (de libero transitu) melly egyébiránt a békekötésben nem is foglaltatik, az 1790: 26. el nem törölhette, ebből tehát az következnék, hogy a régibb törvények, az ujabbakat erejökből kivetkeztetik, mi a törvénytudomány elveivel homlok egyenest ellenkezik. Azon záradékon nem érthettek korlátlan szabad kitérést, mert az a Catholica vallás elveivel ellenkezik, kétséges volt tehát annak értelme, s ép ezen kétséget oszlatta el a 26-ik czikely. – Mondják c) hogy viszaható törvényt is lehet hozni. (Érti a reversalisoknak multra is czélba vett eltörlését.) – Mondják d) hogy az alapos törvényt, külföldi szokások, kor szelleme, s jusok egyenlősége szerint kell magyarázni, de mit mondanánk, ha az 1741: 8. és 1791: 12. czikelyek is* eszerint magyaráztatnának. – Mondják végtére 5. hogy a békekötések változhatlanok az Evangelicusokra nézve, de a Catholicusokra nézve hasonlót nem akarnak megengedni, ámbár a legelső békekötésben melly alapját teszi mindennek, világosan benne van azon mentő záradék: absque praejudicio religionis catholicae.
A rendek szerint Magyarországon „a sark törvények szerént a végrehajtó hatalom egyedül a törvény betüje szerént járhat el s bocsájthat rendeléseket s a törvények magyarázata az 1790 : 12. rendelésénél fogva egyenesen a törvényhozó hatalmat illeti”. (Iratok, I. k. 190. l.)
A Hármaskönyv idézett titulusai a szokás lényegét s ennek meg a törvénynek a különbözőségét fejtegetik.
1741. évi 8. tc. szerint a nemesi jogokat biztosító törvényekre nem terjeszthető ki a hitlevélnek a záradéka, amely szerint a törvények használata és értelme felől a király és a rendek az országgyűlésen megállapodnak, az 1791. évi 12. tc. pedig a törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlásáról szól.
Nincs veszély a halasztásban, van törvényünk, melly a kölcsönös helyzet állapotját ki szabja, ezen úton virágzott közöttünk az egyetértés, ha itt ott megháborodott is, ez nem a törvény, hanem az emberek hibája.
NÁDOR: Egy észrevételt kell tennem: Igaz hogy a RR nehezen állottak el állapodásaiktol, de ennek kétségen kivül oka az volt, hogy állapodásaik helyes voltárol meg voltak győződve, s minthogy ezen tartós ragaszkodást Excellentiád helybenhagyni nem látszatik, gondolom nincs elegendő ok, a miért azon példát követnénk. Én ugy vélem törvényhozásban sem az egész testnek, sem egyeseknek nem lehet ily szempontbol indulni, hanem kinek kinek egyedül meggyőződését kell követni.
KEGLEVICS (Bars) azt hiszi, ezen Méltóságos Tanács (Senatus) annyit engedett hogy már többet nem engedhet. De azért szükségesnek tartja nem csak szárazon megtagadólag felelni, hanem némely elveket megis kell czáfolni, nevezetesen azon hármat emliti, hogy 1. a törvényt csak betü szerint lehet magyarázni, 2. hogy viszaható erőt is lehet a t[ör]vénynek adni, 3. hogy teljes viszonyosság és tökéletes egyenlőség nélkül, béke és csendesség nem lenne képzelhető. Az első minden alkotványos értelemmel, a másik a törvénytudomány szabásaival, a 3-ik más országok példáival ellenkezik, s ő azon vallást mellyet a Fejedelem követ, az elsőbbségnek bizonyos nemétől meg nem foszthatja.
ORSZÁGBIRÁJA: Nem gondolja hogy könnyedén vétetnék a dolog, ha hogy az válaszoltatik a RRnek hogy a Fő Rendek előbbi véleményök mellet maradnak, mert csak arrol van a szó, megváltoztatták e a Fő Rendek értelmöket? Már minap megegyeztek mindazon engedélyekbe, mellyeket a RCatholica vallás rövidsége nélkül engedni lehetett, s ha nem tekintetnék is: hogy ezen fontos tárgy teljes kiterjedésében itt immár meghányattatott, tovább menni a Catholica vallás iránti tisztelet tilt, de ha ez nem tiltana is, tilt az igazság szentsége, melly kinek kinek a magáét megadatni, és igy az alkotványunkkal egy idős Catholica vallást is régi jogaiban meghagyatni ösztönöz. Ez a tárgy érdemét illeti, a K és RR izenetében kijelentett némelly elvekre nézve pedig, hivatalos kötelességénél fogva bár kelletlen is, el nem mellőzheti, hogy egy két észrevételt ne tegyen, mert azon elveket sem törvényeinkkel, sem az igazgatás formájával, sem a Jus Publicum szabásaival öszeegyeztetni nem képes. Ezen elvek közé számitja 1. hogy a végrehajtó hatalom csak betü szerint veheti a törvényeket. Ez ellenkezik az 1791: 12. sarkalatos törvényel, melly azt rendeli hogy törvény értelmében, nem pedig törvény szavai szerint kormányoztathatunk.* Ellenkezik azzal hogy minden imperium a kormányra vagyon általruházva, s valóban a biztoságnak minden gyámoka meg szünnék, ha (távol legyen tőlem azon állitás, hogy a törvény ellen látszassak ezen hatalmat kiterjeszteni) nem vólna szabadságában a kormánynak törvényeink czélzásának betöltését a legszelidebb módokkal eszközlésbe venni, – hogy pedig a hat heti oktatás minden módok között a legszelidebb, ezt részrehajlás nélkül kiki elösmerni kéntelen. Mondják hogy a reversalisok ellenkeznek törvényeinkkel, de ellenkeznek a természet törvényével is. Az első nem áll, mivel az 1791: 26. cz. csak engedőleg mondja hogy az evangelicus atya gyermekei atyok vallását követhetik, s a második nem áll, mivel polgári, még pedig irott törvényekkel körülirott életben, a gyermekek nevelésére nézve hatalmat kell a szüléknek engedni, mellyel viszonyban áll a kötelesség is, úgy hogy ha ezt a szülék nem teljesitenék, a kormány ne csak szoritólag felvigyázhasson, de felvigyázni tartozzék is. 3. Hogy az 1791: 26. czikely csak anyiban sarkalatos, mennyiben az előbbi törvényeket meg nem csonkitja. Nem akarja vitatni, valjon csonkitotta e, vagy csak kétséges voltokat világositotta, de hogy ezen elv, az alkotvány természetével, s a jus publicum szabásaival egyenest ellenkezik, halgatással el nem mellőzheti.
„Executiva potestas nonnisi in sensu legum per regiam maiestatem exercebitur.”
KOPÁCSY Püspök hasonló értelemben szóllván, maga részéről különösen azon állitást igyekszik czáfolni, mintha az 1791: 26. czikely nem adta volna meg mind azon jusokat az evangelicusaknak, mellyek számukra a békekötésekben biztositattanak. S részletesen adván elő, mint viszálkodtanak a felek azon törvényczikely tárgya felett, mint nyilatkozott a felség, az ország primásához és zászlósaihoz irott levelében, mint itélte el a dolgot ugyszólván a felek által birónak választatván,* mint nyilatkoztak magok a protestánsok is, az 1791. országgyülésének rajzolatjában, mellyet Göttingában kinyomtattattak* s végre mint szóll magának azon törvényczikelynek is előszava, – azon következményt húzza ki, hogy mind azon jusok mellyek a Béke kötéseknek ép értelméből magyarázhatók, a 26-ik czikely által is biztositattak, s a mi most ezeken túl sürgettetik, nem szokott törvényességgel sürgettetik, a Catholicusok jusainak önkényes lábra állitását czélozza.
Az 1790/1-i országgyűlés iratai (Acta) 164. s köv., 181., 262. l.
Berzeviczy Gergelynek 1803-ban névtelenül megjelent könyve: Über den gegenwärtigen Zustand der Protestanten in Ungarn.
B. ÖTVÖS: Akár közönségesen, akár §-ként vétessék fel a dolog, mást nem mondhat annál, hogy lelke mélyéből szóllott a Tárnok. Ő már eddig is meghökkent a fő RR által adott engedélyeken, midőn látja hogy magokat a nemesi jusokat is azon engedélyeknek alája vetették, igy a reversalisok megszüntetését egyenest megütközni látja az 1-ő R 9-ik czimjével, az 1741: 8. czikelyel, s az 1791: 26. czikely 15. §-usával. Azon kivül két dolog szóllitja fel figyelmét különösebben: 1. A RR azon felszólitására hogy ezen túl az elegyes küldötségeket el ne mellőzzék, azt felelik, hogy jusaiktol soha el nem állanak. Ujain el számlálhatná mindazon eseteket, midőn a régi szokástol eltávoztak a K és RR s azért szükségesnek tartaná túdtokra adni hogy ezen Consvetudinarius országban: forma dat esse rei s hogy a fő RR kivált az országgyülési tanácskozásokra nézve, a régi szokás felszentelt ösvényétől soha el nem állanak. – 2. Különösen megütközik a RR azon állitásában is, hogy a kormány semmi mást nem parancsolhat, vagy tilalmazhat annál, mit a törvény világosan megenged. Ő ezt ösze ütközésben látja azon alapos alkukötéssel, melly minden felségi jogot a fejedelemre ruházott.
JORDÁNSZKY Püspök az előtte szóllott három Zászlós urak értelmében szóllván maga részéről is megemlit egy halgatással el nem mellőzhető elvet, t. i. hogy a Catholica vallás a többi bévett vallásokkal egy cathegoriába tétetik. Teljes megelégedéssel bizonyosokká teszi a fő RRket, hogy ő azon munkát melly Königsbergben 8 év előtt kijött, s mellyben a többi közt az is állitatik hogy a ki pápista hitre átlép, apját, annyát kéntelen kárhozatra itélni – minden keserüség nélkül, mert ellenségeit is szereti – de úgy meg czáfolta hogy szó nélkül egy pont sem maradt.* A RR különös Achillest helyheztetnek az 1608: 1. czik[kely] azon záradékába, melly a szabad átmenetelről szóll. De ösze vetvén ezen czikelyt az akkori kor évrajzával, nem lehet következtetni hogy egész községek más vallásra (nem mondják a RR hogy Evangelicus, vagy Protestáns vallásra) a mellyben igaz boldogságukat (nem mondják örök boldogságokat) találják, átmehetnek, hanem csak azt hogy a már átment községek maradhatnak.
Könyvének címe: De haeresi abiuranda quid statuat ecclesia catholica? adversus Paschalo anni 1821 Academiae Regiomontanae in Prussia Programma disquiritur. Esztergom, 1822.
Szóllottak még a Tárnok, és Országbirája véleményiben Klobusiczky, Pyrker Érsekek, a Nyitrai, Váczi, Fejérvári, Rosnyói, Beszterczebányai Püspökök, a Fő Lovászmester, Almássy főispán, Gr. Erdődy főispán, B. Perényi, B. Pongrácz – többnyire oly nyilatkozással, hogy a mit Catholicus ember lelkiösméretének, s vallásának sérelme nélkül megadhatott, már mind megadták, s tovább egy hajszálnyira sem mehetnek, a KALOCSAI ÉRSEK készebb meghalni, mint dogmáját sérteni engedni. Minap is csak a Mágnásoknak mindünnen lett öszesereglése által győzettek s nyomattattak el, ugy hogy a már eddig történtekre nézve is más segedelemhez folyamodni kéntelenittetnek.
Az Oppositio igen kevés számú volt, s mindösze 5 főből állott.
Gr. ZICHY KÁROLY úgy vélekedett hogy csak a pontonként való felvételből fog megtetszetni, valjon hoztak e fel a RR oly gyámokokat mellyek a fő RR előbbi értelmét megváltoztathatják. A tárgy oly fontos, oly gyengéded érdekletekkel van egybeköttetve, hogy annak ily felületes eligazitásában soha meg nem egyezhet. Valamint megnem egyeznék, ha az mondatnék, hogy egészen fogadnók el a RR véleményét, úgy abban sem egyezik meg hogy ily könnyedén egészen félrevettessék. – GR. ZAY ezen véleményre nyilatkozott.
Gr. KÁROLYY GYÖRGY: Sokan azt mondották, nem kell szakaszonként az ízemet vitatásába béereszkedni, s még is tennen magok is béereszkedtek. Igy a Pétsi püspök csak nem az egész izenetet reassummálta, végig ment a reversalisokon, a transituson, a 26-ik cz[ikkely] változhatlanságán s a t. (Nevetés.) Ez maga mutatja hogy felvenni sem lehet másként, ha csak szakaszonként meg nem rostáltatik. Ily egyszerün ellökni a haza polgárainak egyesitésére czélzó törekedését a RRnek, valóban megvetés lenne. Hallottam Concessiokat emlegetni. Én nem tudom midőn törvénysértésről van szó, minő concessiót emlegethetünk? s én valamint a reversalisokat törvényteleneknek tartottam s fogom is örökre tartani, úgy nem hiszem, hogy ekkor, vagy midőn a tanitás szabadságát védelmezem, a boldogitó vallás elvei ellen szóllanék.
B. VAY MIKLÓS: Az itt vitatott kérdést azon egyszerü szempontbol kivánja megitélni, mellyik modalitás legczélirányosabb, a két tábla között tegnap kitündöklött szerencsés egyetértés feltartására? Mi lesz a jelen tractatusnak következése, azt a jövendőnek kétes rejtelmei fedezik; de félek, ezen uton, mellyet sokan javalnak, már keltében le roskad azon egyetértés, melly az előnkbe tüzött fontos pályára oly kimondhatlan szükséges. Én a javallott módot máskép alig tudom nevezni, hogy vessük visza a RR izenetét. Ugy hiszem a tárgy érdekes volta, a RR izenete, az illő tisztelet legalább annyi tekintetet megérdemel hogy fel vegyük hogy okait megfontoljuk, s megczáfoljuk ha lehet. Ha a K és RR capacitálódni fognak jó, ha nem, úgy hiszem a fő Herczeg, s a törvényhozó test bölcsessége szerencsés végre vezetendő módot fognak találni.
NÁDOR: Én ugy vélekedem, miután a KK és RR izenete felolvastatott, akár szakaszonként vétessék fel, akár pedig közönségesen mondják ki iránta véleményöket a fő RR, nem lehet mondani hogy a K és RR jusait, az izenetben felhozott okokat illő tekintetben nem tartották, illő figyelembe nem vették, más vólna ha az 1825-ki példa szerint a „maradjon” szónak közönséges felkiáltásával előbbi értelmökhez ragaszkodnának, ez kisebbségére szolgálna a SS tekintetének, de a tárgynak átallános szempontbol felvétele nem.
GYÜRKY: Annak támogatására hogy §-ként fel kellessék venni a RR izenetét, az eddig hallottakon kivül még ezeket hozom fel: 1. Az állitatik az ellenfél által legfőbb alapúl hogy a Fő RR előbbi viszonizenete ujabb okokkal meg nem czáfoltatik, én meg vallom ujjabb igen nyomos okokat találok, úgy emlékezem minap legfőbb vitatás tárgya volt, valjon az 1791: 26. czikkely sarkalatos e, s lehet e változtatni. A RR most nyilván kijelentik, hogy sarkalatos de csak annyiban a mennyiben megegyez a békekötésekkel. Én ma csak nem közönségesen új elveket hallok előadatni, mellyekről a minap szót sem hallottam, nevezetesen azt mondják hogy már minden engedélyt felajánlottak, mit a Catholica vallás sérelme nélkül engedhettek, mi ezt minapiban nem vitattuk, mert a dogmába vág, mi pedig polgári szempontbol láttuk szükségesnek a dolgot felvenni. Hallottam hogy a sarkalatos 26-ik czikelyt bővitni nem lehet, ez minapában átallánosan nem tagadtatott, hanem inkább csak azon sark körül forogtak a vitatások, ha illő, ha tanácsos e? Hallottam a kormánynak magyarázati jusárol szóllani, egyenesen mondatott hogy a betü néma; tehát a magyarázat a kormányt illeti, – hogy a hatheti censura a 26-ik czikelyből következik, hogy azon törvényczikely egészen ki meriti a békekötések értelmét. Ezek az előbbi izenetben mind nem foglaltatnak, ha pedig most megiratnak, magában következik hogy §-tim kell felvennünk.
Ezekből állott az Oppositio. – Végre B. BEDEKOVICS, az Országbirája, s a Tárnok értelmében szóllván, tanácsosabbnak tartaná, a hallott elvek vitatásába bé nem menni, ez oly mező, melly ép azon kellemetlenségekre vezetne, a mellyeket kikerülni ohajtanak a fő RR. Ő csak egy közönséges óvás által kivánná a SS principiumaiba való meg nem egyezést kijelenteni. – Mire az ORSZÁGBIRÁJA kijelenté, hogy ő mindég hasonló véleményben vólt, s nem azért hogy a válaszba béfoglaltassék, hanem csak nyilvános ellenzés tekintetéből gondolta szó nélkül hagyhatni a SS principiumait. Nem is azért nem veszik fel a Fő RR szakaszonként az izenetet, mintha a tárgyat teljes megfontolásra méltónak nem találnák, hanem csak azért, mivel az előttök átallában ösmeretes, s uj diatribákra kelni nem kivánnak. – Senki sem akarván többé szóllani, a NÁDOR úgy fejezte bé a tárgyat: A többség megmarad előbbi vélekedésében, szükség lesz az izenetben kijelenteni, hogy a fő RR megfontolván a K és RR által felhozott okokat, olyakra nem találtak, mellyek előbbi értelmektől eltéritették vólna, s hogy a RR által kifejezett elvekben meg nem egyezhetnek. Részletesebb előadásra szükség nincs, mert alapos azon észrevétel, hogy ezeknek vitatásába ereszkedni nem kell.*
A főrendek ily értelemben megfogalmazott (harmadik) válasza: Iratok, I. k. 225. s köv. l. – A felső tábla tárgyalásairól Kölcsey, VII. k. 227. s köv. l.
