b) s hasonló okokbul a Balogh megactióztatása eránt is hasonlót végeznek, miután az e részbeni izenet országos ülésben helybehagy…
b)
s hasonló okokbul a Balogh megactióztatása eránt is hasonlót végeznek, miután az e részbeni izenet országos ülésben helybehagyva, a fő RRhez át küldetett.
s hasonló okokbul a Balogh megactióztatása eránt is hasonlót végeznek, miután az e részbeni izenet országos ülésben helybehagyva, a fő RRhez át küldetett.
Országos ülés a KK és RRnél július 6-án.
Míg a fő RRnél ilyképen folytattatnék a tanácskozás: a KK és RR is országos ülést tartottak, mellyben napirenden volt a szóllás szabadságán Balogh János barsi követ hűtlenségi perbe idéztetése által ejtett újabb sérelmet tárgyazta izenet és felirás kerületi javaslata.*
Az izenetet és felírást – az országos ülés által elfogadott formájukban – L.: Iratok. IV. köt. 340. kk.
A PERSONALIS tulajdon azon elveket látván itt is felállitva, mellyek a Wesselényi ügye iránti izenetben foglaltatnak, nem akarta akkoron elmondott ellenokait ujólag ismételni, csupán azt jelentvén ki, hogy a szóllás szabadságot olyannak nem tartja hogy az egyedül a széksértésről szólló törvények rendelete alá eshetnék; sőt erősen hiszi, hogy az illető Fiscusnak a vétek minéműsége szerint kötelességében áll más törvényes uton is büntetést kivánni. – Továbbá arról lévén szó a felirásban, hogy ha Ő Felsége hijánosoknak vélné az illető törvényeket, azokon törvényhozás útján lehetne javitani,* kötelességének ösméri kijelenteni: miképen Ő Felsége a törvényeket e részben sem hijánosoknak, sem homályosoknak nem tartja, hanem tökéletesen világosaknak és czélirányosaknak, s hogy szorosan csak azoknak útmutatását követte, midőn a kérdéses tárgyban, mellyről az elnök Personalis szóllani nem kiván, hazánk szent koronája ügyvédjét törvény útjára utasította. E lépésben sérelem nem lehetvén, kéri a RRket, hagyjak a dolgot beavatkozás nélkül a törvényes uton, mellyen van, s a felirástól álljanak el.
„…ha azokat Ő Felsége hijányosaknak s célra nem vezetőknek tartaná, az 1791: 12. sarkalatos czikkely szerént azokat változtatni vagy eltörleni egyenesen és egyedül az öszves törvényhozásnak áll csak hatalmában, s addig mig ez annak utján meg nem történik, azok szélesebbre ki nem terjesztethetnek, mert a végrehajtó hatalom körében nem a törvényekről, hanem a törvények szerént kell intézkedni”. L.: Iratok. IV. köt. 340.
Ezen fölszóllitásra hangos maradjon felelt – szóllottak azonban az intermediatio mellett és igy a felirás ellen SZLUHA, ACZÉL, KAJDACSY, BOSÁNYI, MARKOVICS (Posega), BUSÁN, FRIEBEISZ, B. PRÉNYI, GR. LA MOTTE és különösen RAGÁLYI, aki valamint a kerületi ülésben, ugy most is hosszas beszéddel állitá, hogy az izenetnek azon elve, mintha gyűlésbeni szóért a széksértésen kivül más büntetésnek, különösen pedig hűtlenségi vádnak helye nem lehetne, a kimondhatatlan elvek sorába tartozik. – E tárgynak kerületi ülésbeni vitatásait azonban utóbbi leveleimben olly részletesen adtam elő, hogy a már hallott okoknak ismételésével unalmat szerezni nem akarok. – A felirás védelmezői mindezekre csak mardjonnal feleltek, csupán NAGY PÁL tett annyi megjegyzést, hogy valameddig az ezzel szoros kapcsolatban lévő másik izenetre a fő RRtől válasz nem érkezik, s az új vitatás alá nem kerül, mindaddig ezen mostani fölirás ellen szóllani merő idővesztés. – E szerint tehát az egészen helybenhagyott izenet és fölirási javaslat a fő RRknek küldöttség által nyomban megküldetett.*
A júl. 6-i 321. országos ülés naplóját a küldöttség névsorával l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 1. kk.
E tárgynak kerületi vitatásáról még pótolólag azt jegyzem meg, hogy július 2-án, midőn a fölirás tartalma felett folynának a tanácskozások, TARNÓCZY kivánatosnak tartván, hogy a küldők szabályos utasitások adhatása végett a fennforgó sérelmes történetekről voltakép értesittethessenek; panaszosan jelenti, miképen a 22-ik júniusi országos ülés naplója (lásd 257. sz. levelemet* még nem csak kinyomtatva, de censurálva sincs, a királyi Fiscus azonban, amint hallatszik, az egész diaetának botránkoztatására privát tanuvallatásokat tétett Baloghnak azon ülésbeni beszédje felől, s eként magának az országos naplónak hitelességét tagadni látszatik. – FEKETE mint az illető censorok egyike, megnyugtatásul jelenté, hogy a legközelébb mult estén már a Censura megtörtént.
L. előbb, 517. kk., magát a hivatalos naplót: Jegyzőkönyv. X. köt. 466. kk.
BŐTHY azonban botránkozás nélkül nem szemlélheti, hogy a királyi Fiscus a nyilvános országos ülés történeteiről a naplónak, mint e részben egyedüli hiteles kutfőnek elmellőzésével magános eskettetésekre, meri vonni nemcsak az auditoriumot, de magának ezen képviselő testnek tagjait is. – Midőn a nagyváradi káptalan követe actio alá vettetett, a Fiscus lépést sem akart a perben tenni, mielőtt a naplókönyv megbiráltaték;* – a barsi 2-ik követ kijelentésére érkezett kir. rescriptum* szintén a naplón építette tudomását, s a Felség is arra mint hiteles kutfőre hivatkozott. Most azonban amint hallatszik, alig oszlott szélt a 22-ik júniusi ülés, s már az elsőség felett vetélkedve, 30–40 magános levél utazott a Balogh beszédje felőli jelentéssel Bécs felé; és mivel a naplókönyv mai napig sem jött napvilágra, innen látszik, hogy a királyi Fiscus alattomos vádaskodás után indult, és ez esetben legalább törvénytelen vallatások utján folytatja lépéseit. Ezt hallgatva tűrni annyival kevésbé lehet, mert különben a követeknek minden biztosságuk, minden garantiájok megszünik. Tanút kapni amire tetszik könnyű, – de nem magános tanúvallomások, hanem a naplókönyv szerint tartozhatnak a követek számadásával küldőiknek. Ő kéri a RRket, nyuljanak sikeres eszközökhöz, hogy a botránkoztató procedura megszüntettessék.
A Tágen nagyváradi kanonok ellen inditott eljárásra l. az 1833. febr. 21-i kerületi, és a febr. 25-i országos ülés ismertetését: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 196. kk., 204, kk.
Vö. a 526. old. 13. jegyzetével.
SZÉLL, kivánja ugyan, hagy a diariumnak hitele legyen, – de minő annak valóságos hitele? mutatják a mindennap előforduló igazítások s változtatgatások. Ő maga részéről soha egy szót is, mellyet itt kimondott, visszahúzni nem fog, s nem tartaná becsületes embernek, aki azt tenné. A privát eskettetéseket helybe nem hagyja, azt azonban köztanácskozás tárgyává tenni szükségesnek nem itéli; tegye minden ember lelke sugallása szerint kötelességét, s a dolog magában megszűnik. A szónokhoz is eljött vallomást kérni az a végre megbízott sz[olga]biró, ő azonban kinyilatkoztatá, hogy esküvésre magát kötelesnek nem érezi; a dolog publice történt, vannak a tudomásnak törvényes adminiculumai; magános vallomással ily dologban senki sem tartozik. (Éljen!) Ha kiki ezt teszi, a panaszos tett magában elenyészik.
SZIRMAY jelenti hogy ő censor volt a kérdéses ülésben, s a kir. Fiscus mégis arra vetemedett, hogy őtet is meg akarta eskettetni. Amit ő azonban természetes, hogy megtagadott.
NAGY PÁL: A diariumot hitelesnek, s az itteni történetekre nézve egyedüli kutfőnek ösmeri. Az esküvés iránt egyetért Vas v[ármegye] követével, de ha mégis akadna ember, aki megeskünnék s vallomást adna, ő lássa, ha vallomása a napló könyvvel ellenkezni talál, abból korántsem az következik, hogy a diarium hazudik, hanem az, hogy a tanu hazudott.
Ezzel ezen felvetett kérdésnek vége lőn.
Július 7-én országos ülés lévén a fő RRnél a Balogh ügyét tárgyazta izenet* nyomban tanácskozás alá vétetett. – A NÁDOR figyelmezteté a fő RRket, miképen a KK és RR ezúttal is csaknem tulajdon azon okokkal élnek, mellyeket a tegnap felvett tárgyban használtanak, azon egy hozzáadással, hogy aggodalmuk nevekedett, mivel itt oly személy vétetett hűtlenségi vád alá alá, aki nem tulajdon magának, hanem küldőinek nevében szóll. – Magáról az esetről, és a személyről tehát most sem szólván, csupán az elvekre szoritsák a fő RR tanácskozásukat. – A TÁRNOK nem látja újabb vitatásnak szükségét. Azt az egyetlen egy új okot, mellyet a Főherczeg is említett, ami illeti, majd meg látja a biró, ha érdemel e tekintetet. Elég az, hogy midőn a királyi Fiscus hiszi, hogy olyasmi történt, ami hűtlenségi bűnt foglal magában, keresetlevelének benyujtásától el nem lehet őt tiltani. Ha megáll keresete, ő lássa, ha meg nem áll, az is az ő dolga. Annakokaért csak röviden annyit kiván a Rendeknek feleletül adatni, hogy a szóllás szabadsága iránti másik válaszizenetünkre* hivatkozván, a sérelmet ugyanazon oknál fogva itt sem fogadhatjuk el. Ezt közhelybehagyás látszatott igenleni.
L.: Iratok. IV. köt. 340. kk.
A Wesselényi ügyében készült első főrendi választ l.: Iratok. IV. köt. 344. kk.
B. PRÉNYI ugocsai főispán azonban kijelenté, hogy ő e közt s a tegnapi tárgy között némi különbséget lát, mert amott csupán egy megyei közönség volt az, amelly semmi büntetést nem rendelt a kérdéses beszéd miatt, itt pedig az egész ország képviselői gyülekezetében történt az eset. – Ő tehát kivánná, hogy e tárgyban a válaszadás felfüggesztetnék, míg meglátják a fő RR, minő következése lesz másik izenetjöknek. – Gróf ESZTERHÁZY MIHÁLY szintén azt nyilatkoztatá, hogy ő is különbséget lát a dologban, mert B. Wesselényire nézve semmivel sem birtak a fő RR, amiből magoknak hiteles tudomást lettek volna képesek szerezni; Bars v[ármegy]e nagyérdemű követjére nézve pedig előttünk áll a naplókönyv, melly minden követnek legitimatiójául szolgál. – Azonban a TÁRNOKMESTER az ugocsai főispánynak némelly észrevételekkel felelvén, s előbbi értelme az ORSZÁGBIRÁJA által s felkiáltással a többiek részéről is helybehagyatván, Végh itélő mesternek elnökileg meghagyatott, hogy a másik izenetre hivatkozva rövid választ készítsen. Ami elkészülvén, a Wesselényi ügyében Platthy itélőmester által szerkesztett, s ez ülés elején szórul szóra helybehagyott izenettel, – nem különben a cortesia eránt szintén ma megrostált 3-ik válasszal* egyetemben a RRnek küldöttség utján megküldetett, ott felolvastatván a dictaturára bocsájtatván.
L.: Iratok. IV. köt. 343. kk.
