22. Buda, 1837. augusztus 17. Kossuth levele apjához: leveléből tudta meg, hogy augusztus 2-án írt levelét nem kapta kézhez; kéri…
22. Buda, 1837. augusztus 17.
Kossuth levele apjához: leveléből tudta meg, hogy augusztus 2-án írt levelét nem kapta kézhez; kéri, sürgesse átadását, és tegye meg a perében szükséges lépéseket.
Kossuth levele apjához: leveléből tudta meg, hogy augusztus 2-án írt levelét nem kapta kézhez; kéri, sürgesse átadását, és tegye meg a perében szükséges lépéseket.
Buda, augustus 17-kén 1837.
Kedves Atyám!
Tegnap kaptam folyó hó 15-ről írott levelét, s abban azon leverő tudósítást, hogy védelmem tekéntetében a szükségesnek vélt előlépéseket kedves Atyámmal közlő levelem kézhez nem adatott. Eddig úgy tudtam, hogy védelmem (mint mondják) szabad, csakhogy amit e részben tenni akarok, az vádlómnak ellenőrségén menjen keresztül; különös szabadság ugyan, de övék a hatalom, miénk a resignatio. Édes Anyám egy levelében felszólít, adnám tudtára kedves Atyámnak, ha mit védelmem iránt szükségesnek ítélek; ezen levél a Királyi Fiscus kezén keresztül hozzám jutott, és így jelét viselte az engedelemnek, hogy ezt tennem nem ellenzi. Megtettem tehát, s a legszükségesebbeket, az illy úton is közölhetőket kedves Atyámnak augustus 2-kán megírtam, s megírván azon nyugodalommal néztem a már-már közelgő terminus elibe, hogy a szükséges lépések megtétettek. De levelem nemcsak kézhez nem adatott, hanem a kézhez nem adás előttem el is hallgattatott, míg végre két hét múlva, négy nappal a törvény beállása előtt tudom meg mellékesen édes Atyámtól, hogy levelemet nem kapta, következőleg, hogy a terminus küszöbén állok, megfosztva minden védelmi eszköztől.
Újra megírjam most levelem foglalatját? De hiszen ha az kézhez nem adatott, ez sem adatnék. Arra kérem tehát alázatosan kedves Atyámat, méltóztassék azon levelemet előkívánni, s bár a 14 nap, s vele talán egy egész terminus elveszett, ottani kéréseimet, habár későn is, teljesíteni vagy pedig kieszközölni, hogy a Királyi Fiscus részéről tudósíttassam, miképen védelmi gondoskodásommal fel kell hagynom, s e részben tennem semmit sem szabad. Csak tudjam, s fogom tűrni tudni e részben is sorsomat. Legnehezebben esik, ha az ember magát bolondítva látja.
Ágoston lemondott, igenis. Dolga van – mint írja –, reá nem ér engem védeni. Nil admirari prope res est una. Egy régi tapasztalásnak egy újabb datuma. Írtam ennek nyomában augustus 15-kén, írtam annak előtte is egy pár nappal kedves Atyámnak, de már kétlem, ha azon leveleim is kézhez mennek-é.*
Mindezekre lásd a 18–20. szám alatti iratokat és az azokhoz fűzött jegyzeteket.
Hogy épen a baraczk ártott volna, arról semmit sem tudok, de azt tudom, hogy minden megárt. Gyomrom és hasam állapota már tökéletesen úgy van, mint tavaly nyáron. Ha egy napom tűrhető, egy fájdalmas éj követi, jól egészen sohasem vagyok, s az emésztő létegek functiói örökös változást szenvednek, csakhogy tavalyi állapotomhoz most még gyakori gyomorégetés, s marczongoló bélrágás csatlakozik. De ez is csak jő s múlik. Beteg épen nem vagyok; azonban adja Isten, hogy mihamarébb Balogh dr. úr orvoslásával s diaetájával élhessek.
Kezeit csókolom, testvéreimet ölelem s mindenkori hálás tisztelettel vagyok
engedelmes fia
K. Lajos m. p.
K. Lajos m. p.
Egykorú másolatok: OL Kossuth-gyűjt. I.
49. (VA 233.) 22–23.; HL Gen. Komm.
GPr. 1837: 300., továbbá XIX. sz. végi
másolat: OSzKKt. Oct. Hung. 898. 19–21. alapján.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 2. 78–79.
49. (VA 233.) 22–23.; HL Gen. Komm.
GPr. 1837: 300., továbbá XIX. sz. végi
másolat: OSzKKt. Oct. Hung. 898. 19–21. alapján.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 2. 78–79.
A levelet Lederer augusztus 19-én továbbította; augusztus 21-én adták át Kossuth apjának.
