25. Pest, 1837. szeptember 10.* Kossuth második, Benyovszky által fogalmazott szóváltása: kéri ítélet általi szabadlábra helyezés…

Full text search

25.
Pest, 1837. szeptember 10.*
Kossuth második, Benyovszky által fogalmazott szóváltása: kéri ítélet általi szabadlábra helyezését. Cáfolja a Fiskus által elfogatása törvényessége mellett felhozott érveket: kétségkívül nemes; a törvények még a birtoktalan nemesek elfogatását sem engedik meg; tetten sem érték.
A replika beiktatásának (valamint a per Benyovszky általi, ezt megelőző kivételének) időpontját a későbbiek során vitatták. A már aligha eldönthető kérdésben Benyovszky állítását fogadtam el: a replikát szeptember 10-én beiktatta, 11-én átadta a pert a procuratorián, ahonnan 16-án került a Fiscus kezébe. (Lásd alább, 188–189. l.) Megjegyzendő: Wesselényi naplóbejegyzése szerint Benyovszkynál a per „szinte két hétig volt”(WESSELÉNYI: Napló, 1837. szeptember 26.), ami, ha elfogadjuk, hogy a pert Benyovszky szeptember 2-án vette ki, inkább a 16-i benyújtásra utal; figyelembe kell vennünk azonban, hogy Wesselényi valószínűleg Kossuthéktól értesült a tényekről, ők pedig Feyes állításának hittek.
Kossuth augusztus 27-én találkozott új ügyvédjével, Benyovszkyval. Kérte, legalább huszonnégy órára kapja meg a pert, hogy utána tanácskozhasson védőjével a teendőkről. Ezúttal is hangsúlyozta: szabadlábra helyezését követeli, fogságban védekezni élete árán sem fog (MARKÓ, 1928. 830.). Kossuth szeptember 6-án este kapta meg a pert, másnap újra találkozott védőjével. Nem adott írásos utasítást; megbízik – mondta – Benyovszky tapasztalatában, hangsúlyozta szándékai tisztaságát: kicsiny köréhez képest dolgozott a közjóért és a törvényességért, és kétségtelen nemesi jogaira hivatkozva követelte szabadlábra helyezését (OL Informprot. 1837: 54. 8–11.).
Az alábbi replika megfogalmazója tehát Benyovszky volt. A replika szeptember 8. és 10. között született, és 10-én került beiktatásra.
A vádlott félért eddig állott ügyvéd Ágoston József a további védelmet letévén
Az Alperesért: Benyói Benyovszky Péter megjelenvén, törvényszerű orvoslás végett tisztelettel terjeszti a Tekintetes Királyi Táblának elébe, mikint védencze már 5-dik hónap óta szabadságától, mi az életben legdrágább, megfosztatván, midőn magát a törvény elmagyarázhatatlan szavai értelmében abba visszahelyheztetni kívánja, a vádló Felperes (kinek mint a Szent Korona fiscalisának a Szent Korona tagjait védni kötelessége) még azt is kétségbe akarná hozni, hogy az eljáró Tekintetes Bíróság e kérdés felett ítéletet hozhasson. De az 1715: 7-ik és 1723: 5-ik czikkelyek csakugyan meghozattak, és hogy azok most is élnek, tagadni talán mégsem fogja, s ha ezt nem tagadja s nem tagadhatja, kénytelen elismerni azt is, mikint szükségesképen kell bírónak is lenni, ki azokat életben tartsa; s amennyiben netalán sértettek, ítélet által orvosolja. E kérdés felett azonban nem bíráskodhat más, mint a Tekintetes Királyi Tábla, melly hogy hivattatásának a Fiscus bármi ellenzése mellett is megfelelend, a vádlott Alperes erős hittel reményli; mert ha az olly tisztán, olly világosan szóló törvények (mint a felhívottak) elmagyarázhatók, és nem élnek, valjon mi bizodalma lehet bármellyik törvényben is, hogy az élni fog, s hogy részére az igazság annak értelmében fog kiszolgáltatni? Valjon igaz s minden bűntől tiszta lelkének legerősb érzete mellett is mi bizodalommal foghat pennát kezébe, s mi bizodalommal kezdhet a vád érdeme feletti védelméhez?
Azt kellett ezen Alperesnek hinnie, hogy a vádló Fiscus, habár elfogatását alaptalanúl elrendelte is, miután e jelen pör megindíttatott, annak felvétele után mégis rögtöni kibocsáttatását ellenezni nem fogja. De mi kínosan eshetik a felebbi szóváltásból látnia, mikint nemcsak a szabadlábra helyheztetést ellenzi, de még azt is tagadja, hogy ezen kérdés felett ítélet hozathassék, s hogy a felhívott törvényeknek életet adván, a Tekintetes Királyi Tábla bíráskodhassék.
Három okot hoz fel különösen a vádló Felperes eddigi lépésének igazolására:
1. Hogy az Alperes ezen nemes megye kebelében publicalva nincsen, nemessége tehát kétségbe hozathatott.
2. Hogy nemesi fekvő jószágot nem bír.
3. Hogy a Törvényhatósági Tudósítások kiadásánál rögtöni tetten (in flagranti) fogatott el.
Vélt erősítményei azonban nem állanak, mert ami az 1-őt illeti: miután törvényeink megyei nemest nem, hanem csak országost ismernek, különös volna, ha mindenki csak ott tartatnék nemesnek, s kiváltságai csak ott óvhatnák az erőszaktól, hol nemessége publicalva van; eszerint a Királyi Fiscusnak bárkit is el lehetne fogatni, hahogy kilesné, mikor utazik vagy tartózkodik olly megyében, hol publicalva nincsen, sőt minden, ki a Tekintetes Királyi Tábla előtt pört kezd, tartozzék ezen nemes megyében nemességét kihirdettetni, hahogy a nemesi rendet illető perbeli kifogásokkal élni, s azokat használni kívánja; de mi kevés illedelem, s mennyire nem igazság volna épen e fővárosokban, hol számtalan magasabb s kisebb állású tisztviselők az ország minden részeiből összejőnek, csak azokat tartani nemeseknek, kik bizonyságleveleiket kihirdették. Különösen pedig ezen Alperes ellen igen helytelenül használtatik a felebbi kifogás, mert ki a magyar diplomaticában csak némileg járatos is, tudni fogja, mikint a 600 esztendőnél régibb Kossuth nemzetség a közel 500 esztendőkkel ezelőtt végzett nevezetes Bubekiana commissio* szigorú próbáit is kiállotta, [mint az 1-ső szám alatt ide csatolt kivonat is bizonyítja.]*
Bebek (Bubek) Imre országbíró vezetésével 1391-ben a liptói és turóci nemesekkel tartott generalis congregatión lezajlott nagyarányú oklevélvizsgálat, amelyet az „átkos emlékű” János deák leleplezett nagyszabású oklevélhamisítása tett szükségessé. A valódinak ítélt okleveleket az ún. liptói és turóci registrumba foglalták. A Kossuth-ősökről a turóci regesztrum 28. §-a szól. – A beperesített tanúsítvány nem maradt fenn, szövegét a perről készített másolatok egyike sem tartalmazza.
Ezeket a szavakat Vörös Antal másolata nem tartalmazza. Vö. a 14. l. 11. jegyzetben mondottakkal.
De nem kevésbé helytelen a 2-dik ok is, mert amint felebb mondva van, midőn a törvény a nota esetet világos szavakkal kiemelvén azt mondja: „Extra tamen solum casum atrocis perduellionis ac etiam notam infidelitatis etc. inferentibus casibus semper observari (ti. a szabad láboni védelmet) nec ullo sub titulo omitti debere”* rang-, sors- és vagyonbeli lépcsőzetet nem tesz, azt tehát a Királyi Fiscusnak sem szabad tennie. Különben az általa gyakran emlegetett sophisticalás valjon nem épen csak őreá alkalmazható-e? Mert hogy azon szabály, miszerint nemest ítélet és idézés nélkül befogatni nem szabad, általános szabály, kétséget nem szenved, s azzal, ki ezt tagadná, valóban csak szót váltani is idővesztés volna; hogy pedig ezen általános szabály minden nemesre, rang-, sors- és vagyonbeli különbség nélkül kiterjed, az 1-ő rész 2-dik czíme igen világosan mondja: „Nec habet dominorum aliquis plus, nec nobilis quispiam minus de libertate, hinc una eademque lege et consuetudine ac uno eodemque prooessu utuntur.”
Utalás a június 20-i replikában (11. szám) mondottakra; az idézett tc.: 1715:7. tc. 2. §.
Így állván ezen általános szabály, kétséget nem szenved, hogy a kivételeket magának a törvénynek kelle előszámlálni, aminthogy gondosan is kijelelte azokat, mint fentebb előadatott; úgy de azon kivételek közt a nota esetét nemcsak nem említi, sőt ahol erről említést tesz, mint az 1715: 7. és 1723: 5. czikkekben, igenis világosan mondja, hogy a hívtelenség esetében semmi szín alatt (nec ullo sub titulo) a nemest elfogni s letartóztatni nem szabad. Valjon tehát a logicának eddig előttünk ismeretes szabályai szerint nem tisztán áll-e itt a következtetés? Valjon szabad-e a Királyi Fiscusnak oda akarni okoskodni, hogy a fekvő birtok nélküli nemest letartóztatni mégis lehet? Mert, úgymond, az 1687: 14. a kisebb gonosztevőkre nézve is megengedi az előleges letartóztatást, ha birtoktalanok; igenis, de hiszen csak épen azért is lehet a nevezett törvényben, s abban idézett 1655: 38-ban említett gonosztévőket (de csak bűnök bebizonyosodása, csak megyei határozat következésében, s egyedül megyei tisztviselőség által) elfogatni, mivel a törvény megengedi; a notaesetben pedig épen azért nem lehet, mivel a törvény nem engedi s e részben világos szavakkal rendelkezvén, világosan tiltja, s valóban a vádló Felperes következtetése, s a törvény elmagyarázhatatlan szavai elleni okoskodás örökké csak sophisma maradand.
Azt állítja ugyan a Felperes, noha homályos szavakkal állítja, hogy hasonló esetekben már másokkal is bánt ekképen. Nem lehetetlen, noha tette azon esetekben is mindig törvény elleni, s így mindig vétkes volt, s annálfogva követést s helyeslést korántsem érdemelhet, s valamint egyes polgároknak aluszékonyságok, félénkségök vagy jogaik s kiváltságaik nem ismerése és így hallgatássali elmellőzése a nemzet jogait el nem enyésztetheti, mert az erkölcsi dolgok elévesülés tárgyai nem lehetnek, úgy egy polgárnak elmulasztó tette a másiknak törvény által biztosított szabadságát nem csonkíthatja; a Királyi Fiscus pedig egyes polgárok ellen nem is praescribalhat; de világos törvények elleni lépésekre gyakorlatkint hivatkozni egy erkölcsi testület méltóságához nem is illhetik.
Egyébiránt nem is képes a vádló Felperes a birtoktalanság valóságát bizonyítani, sőt [a 2-ik szám alatti bizonyságlevélnek* veressel elhúzott szavaiból világos, miként]* tekintetes Turócz vármegyei Kossuth helységben a vádlott Alperes valóságos nemesi ősi atyai osztatlan örökséggel bír, és így a legönkényesebb s legrosszabb magyarázat esetében is (mellyet különben sem törvényesnek, sem követhetőnek el nem ismerhet) a Királyi Fiscusnak felebbi okoskodása reá nem alkalmazható.
Zemplén vármegye 1837. április 22-i és Pest szeptember 7-i bizonyítványa a Kossuth család nemességének kihirdetéséről. Vö. a 149. l. 4. jegyzettel.
Ezeket a szavakat Vörös Antal másolata nem tartalmazza. Vö. a 14. 1. 11. jegyzetben mondottakkal
Ami már a 3-dik erősítményt illeti: mintha rögtöni tetten lepetve fogatott volna el, valóban mosolyodásra gerjesztene mindenkit, ha illy keserű s nagy áron nem kellene fizetni a vádló Felperes okoskodását. A törvény azt mondja, hogy praedones, latrones, viarum obsessores, incendiarii, ha a tetten lepetve vagy szakadatlan űzésben elfogatnak, letartóztathatók. Követel-e a Királyi Fiscus illy nemű bűnöket? Van-e neki felperesi tehetősége illy nemű bűnök bosszulása végett? Ugyebár nincs. E törvényt tehát nem is használhatja, aminthogy illy törvényre vádlevelében sem hivatkozik. De nem azt teszi-e: valakit a gonosz tetten lepni, hogy a felebbi, s a törvény által gondosan előszámlált bűnök cselekvésén fogatott el? S valjon az Alperes katonai szuronyok kíséretében menő királyi fiscalis által csendes álmában lepetvén meg, pennát tartott-e kezében, s tudósításokat írt-e ágyában? Ugyebár nem; s így tetten nem is lepetett. De különben is ollyan cselekedet volt-e a kérdéses tudósítások kiadása, melly a törvény által előszámlált esetek közt említtetik? Ha ollyan, miért engedtetett meg 3 1/2 évi országgyűlése alatt, s azután szinte 10 hónapokig azoknak kiadásuk? Ha nem ollyan, mikép kíván a vádló Felperes olly törvény rendszabásához támaszkodni, melly a kérdéses esetre nem alkalmazható? Hiszen a törvény a notáról szólván, azt mondja: „nec ullo sub titulo”, miért keres tehát színt az elfogásra, miután nota esetében a törvény kivételt nem ismer, czímet az elfogatásra nem enged.
A dolog érdeméhez még most szóllani az Alperes sem nem akar; sem nem szólhat; mert hiszen meg is van fosztva törvényengedte védelme fő feltételétől, szabadságától, s meg erősítményeitől, mellyeket újonnan öszveszereznie szükséges; ezúttal csak a felperesi okoskodásnak helytelenségét bizonyítandó, kénytelen megemlíteni, hogy ha a kérdéses tudósításoknak kiadása olly bűn volna, melly elfogatást érdemelhetne, a Királyi Fiscus csaknem ötödfél esztendeig kötelessége hibás elmulasztása nélkül azokat el nem nézheti vala; nem tartotta tehát, s nem is tarthatta azt ollyan bűnnek, miután az Alperes világosan s nem titokba burkolva állott a világ előtt, s tettét nemcsak az országosan összegyűlt törvényhozó testület nem rosszall, de a legfelsőbb kormány sem gátlá; s ami negyedfél esztendeig nem bűn, de rosszallott tett sem volt, egyszerű szolgabírói eltiltás által (erről annak idejében észrevételeit bővebben előadandó, most többet szólnia felesleg) olly roppant bűnné nem varázsoltathatott, melly a törvény engedelme ellenére elfogatást érdemelhessen; olly elfogatást, melly (noha mindig menthetetlen lett volna is) az eltiltás után nem rögtön, hanem csak hét hónap múlva vétetett eszközlésbe.
Azt mondja továbbá a vádló Felperes, hogy mivel a vádló levél alapjai s erősítményei már beperesíttettek, az Alperesnek csak azokra lehet felelnie, s csak arról lehet szó: áll-e az ellene követelt bűn vagy sem. Ha ez igaz, ha helyes következtetés volna, s ha a pör előtti történetek a pörnek s bíráskodásnak tárgyai nem lehetnének, úgy a Királyi Fiscus kivétel nélkül nemcsak bárkit is elfogathatna, hanem exequáltathatna is; a felelősség terhén való túl- s felülemelkedést azonban elég szerény lesz a Királyi Fiscus illy nagy mértékben nem követelni, mert hiszen csak azon kérdést állítván fennforoghatónak: num Incattus reus vel innocens sit, az Alperes ártatlanságának lehetőségét önmaga is felteszi; ha tehát ez ártatlanságát bebizonyítandja (mit hogy szabad lábon mielőbb tehetni fog, tiszta lelke s öntudatja biztosítja), valjon mi pótlást nyújthat a Felperes azon időért, mellyet az ártatlanul vádlottnak életéből kitörlött? Illy szenvedésért kárpótlást nyújtani emberi hatalomban nem áll. Egyébiránt védeszközeitől a vádló Felperes által megfosztatván, miután azoknak újonti öszveszerzésük csakugyan időbe s utánajárásba kerül, rögtön derék védelmébe nem vághat, s ha a börtönözés súlyos büntetése által erre kényszeríttetnék is, védelme nemcsak szabadnak s törvényszerűnek nem mondathatnék, hanem attól világosan megfosztva, s eszerint kijátszva lenne. Különben az Alperes nem most, miután a Királyi Fiscus vádlevele vélt erősítményeit beperesíté, követeli törvények értelmébeni szabadlábra helyheztetését, hanem cselekedte ezt még a pör felvétele napján. Hogy nemcsak ítéletet, hanem feleletet sem nyerhete, korántsem az ő hibája, hanem a Királyi Fiscus elmulasztó s erőszakolt tette, ki szívesen szeretvén törvény elleni lépését vitatás s ítélet tárgyává nem tenni, s hallgatással mellőztetni, egész határozottsággal mondja, hogy a Tekintetes Királyi Tábla „in praesenti casu ab observantia et procedura non recedet”; mire az Alperes röviden csak azt feleli, hogy szinte nem gyengébb bizodalommal hiszi s állítja, miszerint ezen magas állású s független bíróság ab observantia et praeceptis legum non recedet, a maga eleibe a Felperes Fiscus által eljárási formát törvényellenileg szabni nem enged.
Végre szóváltásának berekesztésén azt állítja a vádló Királyi Fiscus, hogy az Alperes által felhozott törvények csak okos értelemben (sano dumtaxat sensu) vétethetnek. De hiszen lehet-e világosabb értelmű törvény, mint az 1715: 7. és 1723: 5. czikk? Nem kívánja a vádlott azokat magyarázni, sőt épen csak szavai elmagyarázhatlan értelmében kívánja vétetni, jól tudván, mikint törvényt az őt alkotható testületen kívül másnak csak érteni, de nem magyarázni szabad; s jól tudván, mikint nemzetének főtörvényszéke azokhoz hűn ragaszkodván, a nemesi rendnek jogait egyes polgártársakban sem engedi megsértetni, s a holttá tenni óhajtott törvényeknek életöket fel fogja tartani igazságos ítélete, melly alá a felebbi kérdést rögtöni elítélés végett újra, s tisztelettel bocsátja.
Egykorú másolatok: OL Kossuth-gyűjt. I.
45/a (VA 229. I.) 58–64. (B. I.); OSzKKt.
Fol. Hung. 1388. 11r–13r., 1897. 34–39.
és MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 11r–12r.
alapján.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi