55. Buda, 1838. szeptember 8. Kossuth levele anyjához Kölcsey halálhíréről.
55. Buda, 1838. szeptember 8.
Kossuth levele anyjához Kölcsey halálhíréről.
Kossuth levele anyjához Kölcsey halálhíréről.
Buda. September 8-d. 1838.
Kedves Anyám!
[Alig tudok magamhoz jőni. Azt gondoltam, megedzettek a viszontagságok, hogy elvonúlhat fejem fölett napfény és zivatar, mint a szikla fölett elvonúl; pedig sírnom kellett, mint az anyavesztett gyermek sír. Kölcsey meghalt?* Miért nem inkább én? Miért nem inkább száz illyen mint én, kinek hamvait legföllebb csak családi könnyek áztatnák, de üresen hagyott helyét nemzetben, emberiségben* kipótolni olly könnyű; miért épen ő, az egyetlen, a kipótolhatlan? Olly socratesi bölcsesség, s olly roppant tudomány olly igénytelenséggel (Anspruchslosigkeit), olly catoi character annyi szerénységgel, olly meleg emberszeretet, olly minden emberi salaktól tiszta szellemiség és személyesített erény olly gyermeki szelídséggel; mikor volt, hol van s mikor lesz? Ő neki homlokát ugyan már éltében a halhatatlanság koszorúja övedzé, mert a Kölcsey név tisztelve lesz, míg magyar lesz, de csak mi, a szerénynek meghittebb barátai tudjuk, mit veszített a tudós világ azzal, hogy még 10–15 évet nem élt. A munkáknak, mellyekre, mint szerette mondani, eddigi egész élete csak előkészítő iskola volt, ezeknek nem létesülhetése nem nemzeti, hanem europai veszteség. És én, én minő barátomat veszítettem!] Isten, be súlyosan fekszik ostorozó kezed mirajtunk!
Kölcsey 1838. augusztus 24-én hunyt el.
Javítva ebből: világ.
Sebes kapitány úr nehány napra elutazik. Az alatt én írni nem fogok, de szeretnék tudósítást kapni, ha a september 2-án küldöttem irományok* kézhez jutottak-e. Balogh dr. úrnak szíves köszönetemet újabb szereiért. De hajam menését annyira nem állítják meg, hogy 60 szálat számlálhatok egy-egy fésülésnél.
Kossuth hetedik szóváltása szeptember 2-án befejezett tervezetére (töredékét lásd az 54/b szám alatt) céloz.
Küldöm fiúi s testvéri csókjaimat.
Lajos mp.
Majd* felejtém megköszönni a jó dinnyéket.
E szóval kezdődően a levél margóján.
[Rajta Kossuth László írásával:] Vettem 10-ikén.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 7.
Közölve: Kosáry 1943. 257–258.
Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.
Közölve: Kosáry 1943. 257–258.
Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.
A levél [ ]-be tett részét Kossuth barátai közzétették a Társalkodó, 1838. 76. számában. (Levéltöredékek Kölcsey haláláról és megtiszteltetéséről. 1.)
