350. Budapest, 1848 augusztus 2. Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a bécsi bányatermék-eladási igazgatóság magyaro…

Full text search

350.
Budapest, 1848 augusztus 2.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a bécsi bányatermék-eladási igazgatóság magyarországi hatáskörének megszűnéséről.
Az osztrák pénzügyminisztérium július 14-én a magyar külügyminisztérium közbenjárását kérte a következő ügyben:
A magyar pénzügyminisztérium a Friedrich Kappel pesti kereskedőháznak (amely a bányatermék-eladási igazgatóság megbízottja) és pozsonyi ügyvivőjének (Mathias Habermayer & Sohn) utasítást adott, hogy az említett igazgatósággal azonnal szakítsák meg a kapcsolatot és a náluk levő bányatermék-készleteket adják át a magyar minisztériumnak. A megbízottak és az igazgatóság viszonya magánjogi természetű; külön szerződéseken alapul, amelyeknek fenntartása az érdekeltek szabad akaratától függ. Ennélfogva a magyar kormány sem az említett szerződéseket nem bonthatja fel, sem pedig az eladási igazgatóságot nem akadályozhatja meg a részére vásárolt bányatermékek átvételében. A két megbízottnál levő készletek az osztrák kincstárnak készpénzfizetés ellenében szerzett tulajdonát jelentik, és így a magyar pénzügyminiszter rendelkezése csak félreértésen alapulhat. Maradjon tehát a jövőben zavartalan a két magyar kereskedőház és az eladási igazgatóság kapcsolata és maradjanak érintetlenül a pesti szállítóhivatalnál és a pozsonyi ügynökségnél levő bányatermékek és leltári tárgyak, amelyek a bécsi eladási igazgatósághoz tartoznak.
A magyar külügyminisztérium július 20-án a kérést a magyar pénzügyminisztériumhoz továbbította. (O. Lt. Külügymin. 1745/1005/1848. Mellette az osztrák pénzügyminiszter július 14-i átirata).
Kossuth erre a következő választ adta:
Julius hó 20-án 1745/1005 sz. a. költ igen tisztelt iratával közleni méltóztatott Herczegséged az osztrák pénzügy ministerium azon értesítvénye másolatát, melyben a pesti és posoni eladási biztosoknál létezett bányatermékek elfoglalása, s a mondott biztosok, és a bécsi eladási igazgatóság közt fennállott egybeköttetés megszüntetése felől panasz nyilváníttatván, a Herczegséged nagyon becses közbenjárása felkéretik.
A szóban lévő eljárást az osztrák pénzügy ministerium még a magánjogi viszonyokat is sértőnek nevezi, s abbeli reménységét fejezi ki, hogy az egész dolog csak félreértésből származott légyen. –
Igaz ugyan, hogy félreértés létezik, de az én nézetem szerint nem a magyar, hanem az osztrák pénzügy ministerium részéről, mely véleményemben nem kétlem, hogy maga az utóbb említett Ministerium is osztozand, – ha az adandó felvilágosítások következtében a dolog valóságos állása felől magát tájékozni fogja.
A kérdésben forgó ügy önmagában nagyon egyszerű, ha a helyes szempont, melyből az tekintendő, megállapíttatik.
E czélra szükséges az eladási biztosoknál létezett bányatermékekre nézve a német örökös tartományi, s a magyar bányatermékek közt külömbséget tenni.
A mi az elsőket illeti, a magyar pénzügy ministerium távol van, és volt attól, hogy azokat lefoglalja, vagy hogy azok iránt rendelkezni akarjon, sőt inkább ezen tekintetben egész készséggel és nyíltsággal megismeri a bécsi eladási igazgatóság s az eladási biztosok közt létezett viszonyokat, s nem kívánja, valamint soha sem is kívánta a bécsi igazgatóság azok iránt való szabad rendelkezési jogát akadályozni.
De a magyar bányatermékekre nézve egészen másképen áll a dolog. Ezen tekintetben a magyar pénzügy ministerium, azon elvből indulva ki, miszerint valamint a magyar bányászati ügyekre nézve ezelőtt a bécsi központi hivatalok valának ő felsége a király organumai, – s azok közt névszerint a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek eladásával is meg volt bízva, – úgy most, midőn a magyar bányaügyek kezelése a magyar pénzügy ministerium hatásköréhez tartozik, s e tárgyban a mondott ministerium ő felsége a király organuma lett – önkint következik, hogy az a magyar bánya ügyek kezelésére nézve a volt bécsi központi hivatalok helyét foglalván el, a kormány átvétele alkalmával teljés jogszerűséggel tartotta fenn magának az eladó biztosoknál készletben volt magyar bányatermékek iránti rendelkezést is.
Az osztrák pénzügy ministerium azon körülményre hivatkozván, hogy a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek árát a bányászati hivatalok kezelési költségeinek készpénzben történt előlegezése által megfizette; a szóbanlévő árukra nézve az osztrák kormánynak kizáró tulajdoni jogot követel.
Igaz ugyan, hogy a bányatermék-eladási-igazgatóság Bécsben, a magyar bányászati pénztárakat költségadási nyugtatványokkal el szokta volt látni, de az említett igazgatóság, mint az az osztrák pénzügy ministerium előtt is igen-jól tudva fog lenni – a magyar bányász hivatalokat nagyobbára nem kész pénzzel, hanem csak magyar kamarai pénztárakhoz intézett utalványokkal elégítette ki; – a mennyiben pedig kész pénzt adott; szedte ellenben a birodalmi kincstár a magyar jövedelmeket, melyekből ezen költség bőven kikerült; – sőt tudva van az is az ausztriai ministerium előtt, hogy a magyar kincstár bécsi utalványok következtében évenkint egy millió pftnál többet fizetett bányászati dotatiókra, – míg a bányászati jövedelmekből semmit sem kapott, mert a nyers arany és ezüst mind Bécsbe, szállíttatott. E szerint a magyar kincstár s nem a bécsi igazgatóság adta a bányász hivataloknak a szükséges kezelési költséget.
A magyar pénzügy minister egy általában kész ezen tárgy iránt is leszámolásba bocsátkozni, s azon kérdést tisztába hozni: mennyit teszen a bányászati kezelés költségeinek födözésére adott összegnek azon nagyon kevés része, melyet a bécsi bányatermék-eladási-igazgatóság kész pénzben küldött Magyarországra; – s viszont mennyit teszen a magyar bányászati hivataloktól az osztrák hivatalokhoz szállított arany, ezüst s egyéb bányatermények becsértéke? – mely elszámolás minden kétségen kívül nem igen kedvezően fog a bécsi igazgatóság részére kiütni.
Mi pedig a pesti és pozsoni eladási biztosok, s a bécsi eladási igazgatóság közt létezett egybeköttetés megszüntetését illeti: igen természetes, hogy a mondott igazgatóság a magyar bányatermények eladása iránt ezentúl nem rendelkezhetvén, ezen tekintetben az eladási biztosokkal ezentúl semmi érintkezésbe nem jöhet.
Nem is volt volna e czélra semmi különös tilalomra szükség, mert az egybeköttetés megszűnése a dolog természetéből külömben is múlhatatlanul bekövetkezett volna.
Egyéb magánjogi viszonyokba a magyar pénzügy ministerium nem elegyedett; – mit nyilván bizonyít azon körülmény, miszerint az eladási biztosok raktáraiban találtatott osztrák bányatermények iránt legkissebb rendelkezésbe sem bocsátkozott, s e részben csak annyit kíván megjegyezni, hogy eladatván azon osztrák bányatermények, melyek ezen raktárakban találtattak; a magyar eladási biztosok – mint saját tisztviselőink, az ausztriai igazgatóságtól újabb megbízást nem fognak vállalhatni.
Tisztelettel kérem Herczegségedet, méltóztassék a fenebbi, mint hiszem kielégítő felvilágosításokat az osztrák pénzügy ministeriummal közleni, s foganatjok felől annak idejében engem tudósítani.*
Vö. a 369. számmal.
Fogalm. Trangous L. kiadm. aug. 4-én
O. Lt. Pénzügymin. Bányászati 1848. F. I.
P. 168. (9302 P. M./34 B. p. o.)
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt.
Külügymin. Elnöki 1068/1848.
A fogalmazványon Trangous írásával: Minister úr aláírásának előterjesztendő.
A magyar külügyminisztérium augusztus 25-én iktatta és 27-én továbbította német fordításban az osztrák pénzügyminiszterhez. (Uo.)
Az osztrák pénzügyminisztérium július 14-i átiratának másolata a magyar pénzügyminisztérium fogalmazványa mellett fekszik.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi