A ministeri tanács által, egy önkénytes szabad könnyű lovas seregnek Erdélyből s főkép a harczias derék székelység köréből toborzás útjáni kiállítására felhatalmaztatva, Önt mint már a székely telepítések ügyében különben is kinevezett Ministeri Biztosomat; ezennel az elöl nevezett ügyben is Kormány Biztosul kinevezem, meg várva Öntől teljes bizalommal, hogy Erdélyi véreinknek s különösen a vitéz székelységnek hazafias szellemét, fáradhatlan eréllyel felhasználva, a nevezett könnyű lovas sereget; mellynek számát egy előre 1500–3000 főre határoztam, s melly a „Győzelemig”, az az közös hazánkban a vétkes lázzadások s pártütések legyőzésével, a rend, béke, és törvényesség helyreállításáig szolgáland; gyorsan kiállítsa, felszerelje, felfegyverezze, s olly karba helyezze, miszerint a ministeri helybehagyás mellett ki nevezendő vezér alatt, tántoríthatlan hazafiságát s karjának rettenthetlen erejét, Királyunk, Hazánk, s törvényünk ellenségeivel, mihamarébb éreztethesse, s Felséges Királyunknak V-dik Ferdinándnak, s a Nemzetnek hálájában magát arra érdemesítse, hogy a hon megmentőinek dicső soraiban kitűnő helyen állani ítéltethessék.
Berzenczey L. néhány nap múlva megkezdte működését Erdélyben. Az irányítása alatt toborzott szabadcsapatot Kossuth-huszároknak, majd Mátyás-huszároknak nevezték. Jakab E.: Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848–1849-re. Budapest, 1880. 313. s köv. l., K. L. Ö. M. XIII. 156. l.