235.
Budapest, 1848 november 5.
Az OHB felhívása a református és evangélikus püspökökhöz népháború hirdetésére.
Bécs be van véve. E diadal az absolutismust vakmerővé teheti, hogy az hazánkat is megtámadja, s talán Budapest ellen jövend. Ha sikerül merénje, elvesz a szabadság, elvesz a nemzet.
A tábort szaporítjuk minden kitelhető erővel, hogy ha lehet, az ellenséget maga a tábor képes legyen feltartóztatni, sőt megverni.
És biztosan győzni fog, ha a nép érzi szent kötelességét a haza és szabadság és emberi jogai iránt. De a népet föl kell világosítani, fel kell izgatni, lelkesíteni kell.
Ennél fogva Püspök urat a honvédelmi bizottmány felhívja a haza szent nevében, miképen rendkívüli sebességgel hagyja meg megyéjebeli lelkészeinek, hogy szószékből buzdítsák híveiket a haza és szabadságaik védelmére, szóljanak apostoli ihlettel és hévvel, és menjenek elő jó példával magok. Mi erőt fejtenek ki Rajacsics és alárendelt papjai a bűnnek útján, azt hisszük, a haza és szabadság mellett derék hazafi lelkészeink még többet tehetnek.
Az irányt a körlevélben jó leend kijelelni.
Itt a haza, törvény és szabadság védelméről van szó. Ezt a templom szent boltozatai alatt nemcsak lehet, de kell is hírdetni.
A Prímás és püspök urak szinte megtették rendeleteiket.
A papság még eddig nem élt nagy hatalmával, mellyel bír. Most íme felhívja a haza. Sokat, igen sokat tehet a haza és szabadság megmentésére. Különösen e pár hét alatt, s különösen a Budapest felé vivő útvonal vidékén van lelkes népre szükség, melly meggátolja, hogy Austriából be ne törjön, és ha betör is, elé ne haladhasson, pusztító táborával a népszabadságot leigázni törekvő Windischgrätz.
Eljárásaikról értesítést sürgönnyel várunk.
Szemere s. k. fogalm. O. Lt. OHB 1848: 2294.