253. Budapest, 1848 november 11. Kossuth levele Mészáros hadügyminiszternek Raics őrnagy küldetése tárgyában.
253.
Budapest, 1848 november 11.
Kossuth levele Mészáros hadügyminiszternek Raics őrnagy küldetése tárgyában.
Budapest, 1848 november 11.
Kossuth levele Mészáros hadügyminiszternek Raics őrnagy küldetése tárgyában.
Tisztelt Barátom!
Nagyon köszönöm Raics Constant iránti szívességedet. Azonban megbocsájtasz, ha megjegyzem, hogy így a kitűzött czélt vele nem érjük el. Itt nem arról van szó, hogy én ezen ember számára promotiot kérjek, mert nekem bizon nem emberem, hanem arról, hogy a Ráczokat megkísértsük pacificálni, ha lehet. *
Raics küldetésére l. a 181. és 231/h. számokat, 273. és 352. l. Mészáros nov. 11-i átiratában közölte, hogy Raicsnak, aki eddig százados volt, az őrnagyi címet adományozta. (L. OHB 1848: 2692. sz.)
Erre mint eszköz, nekem nem az kell, hogy Raicsnak őrnagyi czime legyen, hanem az, hogy a csajkások között, mint az ő őrnagyuk auctoritással léphessen fel. Meglehet, hogy megcsal, akkor nem vesztettünk semmit, mert hiszen a csajkások lázzadásban vannak, a Batallion nem a mienk; de meglehet, hogy használ, és ekkor minő tömérdek nyereség, hogy a csajkás batallion elvonatik a lázzadástól. Ez a czél, nem pedig Raics személye, a mire én semmit sem adok, sőt nem hiszek neki. De ha azon czélt elérjük, én például Rajacsicsot akár pápának fogom hívni.
A mi a formát illeti: ő auditor volt, mint illyen az ágyukat a lázzadás kezdetekor maga oltalmazta, mikor a tisztek mind elhagyták; aztán elküldetett követségbe Insprukba, ott Eszterházy útmutatása szerint dolgozott, s kapitánnyá neveztetett, nem mint auditor, hanem mint rendes tiszt a lineánál. Molinári magasabb rangú, neki bántás nem történik, a többi tisztek mind elhagytak, a batallion az ellenségé. Azt gondolom tehát, hogy nem kellene felakadnod őt épen a csajkásoknál nevezni ki, hiszen maga az, hogy őt ott elfogadják, mint Majort, már roppant nyereség, ha nem fogadják, semmi veszteség.
Én a te helyzetedben a Gräntzerekhez is mindenütt neveznék tiszteket, ha csak egyet elfogadnának is, nyert ügyünk volna.
Tehát mert nem személyes kérdés, hanem a pacificatio kérdése, igen igen kérlek, nevezd ki őt Majorrá a Csajkásokhoz valóságos Majorrá, s minden, esetre válaszolj mindjárt; mert holnap el akarom őt küldeni, s ha ki nem nevezed, nem küldöm el; s abban hagyom a pacificatio kisérletét. Az idő sürget. Válaszodat kérem
Nov. 11. este.
híved
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. Hadtört. Ltár. 1848/49-i vegyes anyag 1848: 11/12.
