408. Budapest, 1848 december 5. Kossuth utasításai Csányinak V. Ferdinánd lemondásával és Ferenc József trónralépésével kapcsolat…
408.
Budapest, 1848 december 5.
Kossuth utasításai Csányinak V. Ferdinánd lemondásával és Ferenc József trónralépésével kapcsolatban.
Budapest, 1848 december 5.
Kossuth utasításai Csányinak V. Ferdinánd lemondásával és Ferenc József trónralépésével kapcsolatban.
Tisztelt Barátom!
Az abdicationalis comoedia iránt az országgyülés holnap conferentiát tart, holnap után, határoz. *
A Magyarország elleni támadás előkészítése során a kamarilla meg akart szabadulni attól a gátlástól is, hogy Magyarországot egy olyan király parancsára tiporják el, aki esküt tett a magyar alkotmányra és szentesítette a 48-as törvényeket, amelyek megvédésére a magyar nép fegyvert fogott. Ezért dec. 2-án lemondatta V-ik Ferdinándot, akinek helyébe a császári trónra a pragmatica sanctióban lefektetett örökösödési rend mellőzésével nem Ferenc Károly főherceg, hanem annak fia, a 18 éves Ferenc József lépett. Az új császár dec. 2-án kibocsátott, manifesztumában kijelentette, hogy a magyarországi »lázadás« elfojtására tett korábbi intézkedéseket megerősíti s a népet »a pártütők zsarnoki nyomása alól a fegyverek erejével« fogja kiszabadítani, ezért Windischgraetzet újból megbízta »minden a közcsend és rend visszaállítására megkívántató eszközök« alkalmazásával. (A manifesztumot l. Pap D.: Okmánytár ; II. k. 421. s köv. l.) A kérdés közjogi jelentőségének boncolása Kossuth alábbi ragyogó fejtegetései mellett fölösleges.
Véleményem:
V-ik Ferdinánd lemondott a császári Trónusról. A magyar koronáról nem szól. Tehát vagy azt akarja mondani, hogy Magyarország királya más nem lehet, mint a ki császár Austriában – a mi a pragmatica sanctiot szakítja szét – vagy azt akarja mondani, hogy Magyarország nem ország – Magyarország nincs – Magyarország nyomorult provinciája Austriának.
Ámde mi alkotmányos nemzet vagyunk. A mi királyi koronánkat, míg a koronázott király él, s a nemzet akarata őt, mint hitszegőt le nem tette, fejről fejre a successionalis rend átugrásával dobálni nem lehet.
Nekünk csak az lehet törvényes királyunk, a ki a nemzettel pactál, diplomát ír alá, megkoronáztatik, megesküszik.
Míg illyen király él és le sem tétetett, sem lemondása a nemzet által el nem fogadtatott, más királyt az országra reákényszeríteni senkinek sincs joga.
Legkevésbbé pedig az örökösödési rend önkényes felbontásával.
Az egész dolog a körül forog. A Camarillát még is genirozta az, hogy a király megesküdött a törvényre – tehát tettek Sofia asszonyi kormánya alatt * egy királyt, a ki elmondhassa: én nem esküdtem semmire, hát én Magyarországot elfoglalom fegyverrel s eltörölve szabadságát, beolvasztom Austriába.
Köztudomású volt, hogy a kamarilla legbefolyásosabb embere Zsófia főhercegasszony, Ferenc Károly felesége, a magyarok ádáz ellensége.
Csakhogy kettőn áll a vásár.
Ennyi mindenesetre áll:
ha V-ik Ferdinánd eldobja magától alatvalóinak hűségi esküjét, s -az alul feloldozza, azt ő lássa.
De Magyarország alkotmányos koronáját a nemzet híre tudta, megegyezése nélkül a koronázott király életében senki sem foglalhatja el, s a ki el akarja foglalni, az usurpator.
Magyarország nem privát dominiuma az Austriai háznak, mellyet donatione inter vivos vagy testamentaliter ajándékozgatni lehetne.
Ez szabad ország, mellynek koronája csak bilaterale pactum mellett bírható.
Ha a koronázott király meghal, az, a ki utána következik rendes örökség útján, koronázás előtt is gyakorolhat ugyan némi királyi jogokat, de csak a törvény értelmében s a koronázást törvényes idő alatt nem szabad elmulasztania; de a koronázott király életében a nemzet megegyezése nélkül királyi jogokat senki nem gyakorolhat.
Ha mégis erőszakkal gyakorolni akarna, bitorlónak fog tekintetni, s erőnek erő fog ellene vettetni.
Ha pedig király változtatást törvényes úton czéloz az udvar, bocsátkozzék a leköszönni akaró király az országgyüléssel egyezkedésbe, a nemzet majd hozzá fog szólani.
Mindezeknél fogva én most a körülményeket megfontolva csak a következő határozatokat hoznám:
»Tudomására jövén az országgyülésnek, hogy 1-ső Ferdinánd austriai császár s Magyarországnak e néven 5-ik királya, az Austriai császári trónusról lemondván, minden népeit az ő irántai kötelességek alul feloldozta.«
»Ezen tény Magyarország népeinek, tisztviselőinek és hadseregének a Nemzet képviselői s fő Rendjei által ezennel tudomásukra adatik.«
»Ezen lemondás és az alatvalói hűségről s kötelességekrőli feloldozás mellett azonban az is tudomására jutván az országgyülésnek, hogy a király életében, s ifjabb testvérének, Ferencz Károly főherczegnek is életében, ennek fia, az ifjú Ferencz József főherczeg trónra lépését Olmützben Dec. 2-án austriai minister Schwarzenberg ellenjegyzése mellett két proclamatiojában kijelentette.«
«Miután a királyi székröli önkényes lemondás a magyar nemzet sarkalatos jogain semmit sem változtathat.
»Miután a nemzet hozzájárulása nélkül egyik fejedelem életében más senki királyi jogokat magának nem tulajdoníthat, az örökösödési rendet pedig családi magán egyezkedések által még kevésbé változtathatja meg.
»Miután a Magyar Királyság kétoldalú kötésen alapszik, mellynek egyik sarkalatos oldala az, hogy törvényes királynak csak az tekinthető, a ki az országgal koronázási egyesség levelet kötött, az ország törvényeire megesküdött és Szent István koronájával megkoronáztatott.
»És miután minden említett családi lemondások s jogátruházások iránt a magyar nemzet még csak meg sem kérdeztetett. A magyar nemzet tehát kinyilatkoztatja, hogy az országgyülés híre, tudta s megegyezése nélkül a királyi szék birtokával senki nem rendelkezhetik.
»Annál fogva az országgyülés Magyarország törvényes függetlenségéhez s a nemzet sarkalatos jogaihoz szorosan ragaszkodva, az ország honvédelmi bizottmányát az ország kormányával továbbá is megbízza, s az ország és kapcsolt Részek minden polgári egyházi és katonai hatóságainak, tisztviselőinek, hadseregeinek s minden lakosainak a Nemzet nevében meghagyja és honárulási vétek súlya alatt megparancsolja, hogy az alkotmányhoz hívek, a törvény és az országgyülés által a kormányzati megbízott honvédelmi bizottmány iránt engedelmesek legyenek és senkinek, kinek hatóságát a törvény és az országgyülés el nem ismeré, hasonlókép el nem ismerve s az ország dolgaiba gyakorolni szándéklandott bármelly idegen avatkozást bitorlásnak tekintve, az ország s alkotmány iránti hűség zászlója alatt hazánkat minden idegen bitorlástól s ellenséges megtámadástól s avatkozástól megóvni és megvédelmezni hazafiui szent kötelességüknek ismerjék. – Senki a honárulás törvényes büntetésének súlya alatt máskép nem cselekedvén. *
A magyar országgyűlés által dec. 7-én hozott határozat csaknem szószerint azonos ezzel a szöveggel, tehát Kossuth alkotásának tekinthető. (V. ö. Pap D.: Okmánytár, II. k. 261. s köv. l.)
Illy formán gondolom én, – hacsak még jobbat nem gondolok. De közlöm azért tisztelt barátom, hogy ha illy nemű declarationak – rögtöni szükségét látod, a mi határozatunkat nem is várva, eszközölj ki Görgeyvel egyetértőleg a hadsereg nevében egy illy értelmű nyilatkozatot, melly a fentebbi projectumtól csak annyiban különbözzék, hogy az armada beszélvén, az nem declarál, hanem nyilatkozik.
Tehát például az utolsó két pont:
»A felső dunai hadsereg tehát kinyilatkoztatja, mikint teljességgel el nem ismerheti, hogy a magyar királyi szék birtokával az országgyülés híre, tudta s megegyezése nélkül, akár ki is rendelkezhetnék.
És kinyilatkoztatja, hogy Magyarország törvényes függetlenségét s a nemzet sarkalatos jogait az országgyülés és általa megbízott kormány parancsai szerint védeni és oltalmazni szent kötelességének vallja.
Senkinek, kinek hatóságát az országgyülés el nem ismeri, az ország és alkotmány iránt fogadott hűségéhez képest szint úgy elismerni nem fogja. Minden, az ország jogaiba bárki által szándékozott idegen avatkozást jogtalan bitorlásnak tekint.
S az ország és az alkotmány iránti hűség zászlaja alatt az országot az országgyülés és általa felhatalmazott kormány jogait és hatóságát minden idegen avatkozási bitorlástól s erőszakos megtámadástól, utolsó csepp vérig védeni fogja.
És e végett magát, karját, vérét és hűségét, valamint eddig, úgy jövendőben is a nemzet rendelkezése alá bocsássa, hazánk iránti szent kötelességeihez rendíthetetlenül hű marad«
Ha valami illyet kibocsátnátok, s a magyar hadseregnek minden más részeit is testvéri indulattal hasonlóra felszólítanátok, a hazának jó szolgálatot tennétek.
Ha tesztek ilyet, annak kíséretében bízvást közrebocsáthatnád a Camarilla ezen irományait, de ha nem, várnod kell vele, míg a Diaeta határozatát megkapod. *
Kossuthnak ezt a levelét Csányi azonnal átküldte Görgeyhez. Kiderült ez abból a levélkéből, amelynek kíséretében Görgey visszaküldte Kossuth levelét Csányinak. (L. O. Lt. Csányi-iratok 1271. rakt. sz.) Az a nyilatkozat amelyet a felsődunai hadsereg nevében Görgey és Csányi dec. 10-én kibocsátottak szószerint felhasználta a Kossuth által ajánlott szöveget. (L. Pap D.: Okmánytár, II. k. 264. s köv. l.)
Isten veled.
Dec. 5-én éjfél után.
híved
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. O. Lt. Csányi-iratok: 1276. rakt. sz.
