446. Budapest, 1848 december 14. Kossuth beszámolója a képviselőház előtt Schlick és Hurbán betöréséről és javaslata az urbéri ká…
446.
Budapest, 1848 december 14.
Kossuth beszámolója a képviselőház előtt Schlick és Hurbán betöréséről és javaslata az urbéri kármentesítés és az esküdtszék ügyében.
Budapest, 1848 december 14.
Kossuth beszámolója a képviselőház előtt Schlick és Hurbán betöréséről és javaslata az urbéri kármentesítés és az esküdtszék ügyében.
Kossuth nov. 9-én vett részt utoljára a képviselőház vitáiban, amikor megtartotta beszámolóját a bécsi vállalkozásról és a táborban szerzett tapasztalatairól. * Az országgyülés munkája ettől kezdve másodrendűvé vált: az ügyek az OHB-ban kerültek elintézésre s Kossuth rossz egészségi állapota mellett is emberfeletti energiával dolgozott, hogy eleget tegyen a mindenfelől rászakadó feladatoknak. Ilyen körülmények között nem jutott idő arra, hogy az országgyülés munkájában is részt vegyen, amely heteken át csak arra korlátozta tevékenységét, hogy meghallgatta az OHB-hoz mindenfelől befutó jelentéseket, dicséreteket szavazott meg és foglalkozott egy-két – az adott körülmények között másodrangú fontosságú – törvényjavaslattal. December első napjaiban sorra került a Honvédelmi Bizottmány javaslata az esedékes adó kivetéséről és behajtásáról, majd sorrakerültek azok a nyilatkozatok, amelyeket az országgyülés, válaszul Ferdinánd és Windischgrätz októberi és novemberi kiáltványaira, Európa népeihez és a magyar néphez intézett. * December 7- én és 8-án tárgyalta az országgyülés azt a határozatot, amelyet Kossuth és az országgyülés külön bizottsága V. Ferdinánd lemondásával kapcsolatban készített. * A Következő napokon a »magyar katonai főtanoda« létesítése, az urbéri kármentesítési törvényjavaslatra adott főrendi válasz és Berzenczey László személyes jelentése Erdély elvesztéséről szerepelt a tanácskozások rendjén, végül a katonai és politikai helyzet alakulása szükségessé tette, hogy Kossuth újból tájékoztassa a törvényhozókat az eseményekről és a teendőkről.
A beszámolót l. előbb, 246. sz. alatt, 376. s köv. l.
A dec. 4-i kelettel kibocsátott nyilatkozatot Európa népeihez l. Pap D.: Okmánytár, II. k. 243. s köv. 1., a Magyarország népeihez intézett kiáltvány u. o. 225. s köv. l. nov. 29-i kelettel.
A nyilatkozat Kossuth által fogalmazott első formáját l. Csányihoz intézett levelében dec. 5-érők e kötet 469. s köv. 1., a némileg bővített és országgyűlésileg elfogadott végleges szöveget Pap D.: Okmánytár, II. k. 261. s köv. l.
Dec. 14-én az ülés megnyitásakor az elnök bejelentette, hogy Kossuth kérte az ülés összehívását, mert be kíván számolni Kassa körül történtekről. Bejelentette egyben, hogy az északkeleti hadsereg vezérletét maga a hadügyminiszter, Mészáros Lázár fogja átvenni. Mészáros maga is mondott rövid beszédet, majd a közben megérkekő Kossuth emelkedett lelkes éljenzések között szólásra:
Tisztelt ház!
Én azon véleményben voltam, hogy a mai ülés 5 órakor fog kezdődni; azért bocsánatot kérek, hogy később jöttem, mert különben sok foglalatosságain mellett is kötelességemnek tartottam volna megjelenni 4 órakor s annálfogva úgy vélem, hogy az egyik főtárgy, t. i. Schlicknek beütése és a Kassa melletti csatavesztés már alkalmasint a háznak tudományán és határozatán átment. (Nem!) Nem? (Csak említve volt az elnök által.) Erre nézvetehát, ha még mondani való van, csupán annyi alkalmat veszek a háznak tudomására juttatni, mikint Schlicknek 8–9000 főből álló serege a Pulszky Sándor alezredes által rögtön összealkotott nagy számú, de többnyire bizony – mert az a 10-ik sereg, mellyet rövid idő alatt kiállítani kénytelenek voltunk – nemzetőrökből és kaszásokból állott, ezen sereg Kassa táján, mint tudósittatott, szétveretett. *
V. ö. előbb, 441. sz. alatt, 722. l.
Megvallom, hogy ezen hir felett valamely meglepetést éppen nem éreztem, mert kijelentem azon meggyőződésemet, hogy a nemzetőrségi institutiot ollyannak tekintem, melly az ország jövendőjének biztositására, szabadságának megőrzésére egy igen hatalmas tényezővé fog válhatni, ha t. i. elég idő lesz azt organisálni és kifejteni; de a mostani rendezetlen állapotában a czélnak nem felelhet meg; rögtön jövén ránk a veszély, nem volt elég ideje a kormánynak a nemzetőrséget kellőleg rendezni, s rendeltetésébe be is gyakorolni.
Megvallom tehát, hogy a vett tudósitáson semmikép meg nem ütközöm. Egyébiránt a kassai ütközetre nézve még annyit vagyok kénytelen a hazának kijelenteni miszerint nem tudom, hogy mi rejlik abban a »honvéd« nevezetben? Azt lehet mondani, hogy egy levegőnek, egy vidéknek gyermekei, mihelyt honvédeknek hivják, egészen máskép viselik magukat a harczban, mint a többiek. Igy nagy méltánylattal s köszönettel tartom kötelességemnek megemliteni a 42-ik honvéd zászlóaljat, melly Gedeon őrnagy vezérlete alatt áll, s a melly fölszerelésében a leghátrább van, s vitézek csaknem mezitláb s minden fegyver nélkül voltak, és mégis a nemzet háláját, méltánylását s teljes tiszteletét megérdemlő lengyel csapattal az egész nagy, sok ezerekre terjedő ellenséges tábor ellen működtek, s elég erősek voltak akkor, midőn ezrek szétfutottak, a mi seregünknek hátravonulását egész biztossággal s nyugalommal eszközölni. Ezen név a »honvéd« dicsőséges névvé fog válni a magyar históriában. (Éljenek!)
Egyébiránt mondhatom, hogy ámbár csaknem emberi erőt felülmuló foglalatosság rögtön néhány hetek alatt már a 10-ik seregnek kiállításáról gondoskodni – nem azért, mintha e hazában elég kar s hazafiui lelkesedés nem volna, hanem azért, mert sok olly aprólékos részletek körül forog a seregnek kiállítása, miről hirtelen, rögtönösen intézkedni emberi erőt csaknem felülhaladja, hanem mégis meg vannak téve az intézkedések, hogy a hadügyminister ur, ki önkintes felajánlásával szíves volt a Schlick elleni tábor vezérletét elfogadni (éljen!) el legyen látva mindazon eszközökkel, mellyek következtében ne csak a győzelem legyen biztositva a nemzet számára, hanem, hogy teljesedjék az is, – mit hiszek: ha Schlick meg nem szökik, ő Magyarországra nézve fegyver liefferánssá fog változtatni. (Tetszés.)
Soha nyugodtabb nem voltam, mint most, legalább én, mondhatom ezt ki az ország helyzetét a ház parancsolatjából rajtam fekvő kötelességemnél fogva ismerem.
Én valóban e részben semmi veszélyt fennforogni nem látok, csupán egyet óhajtanék, hogy azok, kik illy baj közepette vannak, ne veszitsék el lelki jelenlétüket, ne ijedjenek meg annyira, mert ütközetet elvesziteni nem olly nagy dolog, az Napoleonon és a világ első seregeivel is megtörtént. Azért nincsen baj, majd megverjük másszor mi az ellenséget. (Tetszés.).
Ha van, mitől félek, ez az, hogy Schlick vagy megszökik, vagy a határszélek tót vidéke felé fordul, mert ha elbizakodva szíves volna beljebb nyomulni az országba, és másrészről azon vidékbeli hazánkfiai – ha magát mutatja az ellenség – meg nem rémülnek, s e tekintetben csaknem a mondó vagyok, mit Bem tábornok – kit felső erdélyi hadsereg neve alatt egyesitett táborunk vezérletével bizott meg a kormány – midőn t. i. hire szárnyalt néhány napok előtt, hogy Urbán Nagybányát elfoglalta volna – megirván ezt a tábornoknak, hogy erről kellő tudománya legyen, azt felelte a honvédelmi bizottmánynak: »Azt irta nekem a honvédő bizottmány elnöke, hogy fájdalom! Urbán elfoglalta Nagybányát; én pedig azt mondom, sajnálom hogy nincsen ugy; mert ha Nagybányán van, az ellenséges sereget elfogjuk; ha nincsen ott, alkalmasint nem fogjuk el.« *
Bem dec. 7-i levelét l. előbb, 437/c sz. alatt, 715. l.
Jellachichchal és Rottal mit csinált volna a nemzet, ha ők a Drávántul rostokoltak volna? tömérdek pénzbe került volna az ország széleinek őrizete, s mi volt a betörésnek következmény? bejött Rott, a nép elfogta, közbevetőleg legyen mondva: ha Schlick seregének elfogása sikerül, a fegyverekkel jobban fogunk gazdálkodni, mint akkor.
Midőn ezen meggyőződésemet nyilvánitom, jelentem, hogy a hadügyminister felajánlása következtében, melly által a győzelmet biztositva látom, kétszerezve érzem azon kötelességet a kormány részéről, nem hagyni őt szűkölködni azon eszközökben, mellyek megkívántatnak.
Részletekbe nem ereszkedem, hanem csak annyit mondok, hogy a kormány gondoskodott, a mennyire emberi erőből kitelhetett, rendes véderőről, melly számra nézve nem csak megfelel az ellenség erejének, de azt túl is fogja haladni, s azon felül sokat fog tenni a hazafiul szeretet, hisz ott vannak azon tősgyökeres magyar vidékek; mert ha arra megy a dolog, hogy Borsod és Heves nem állja ki a sarat, akkor lőjjük főbe magunkat: ha nincsen a magyar elemben erő és lelkesedés; de meg kell annak lenni, lesz okvetlenül. Elragadtatás, zajos éljen.) Igy tehát e részben nyugodt vagyok és csupán az aggaszt, hogy Schlick megszökik, hogy Simunich seregével egyesüljön; s aztán az illy urak sebesen szoktak utazni, különösen midőn a megtámadásnál a már annyira ismeretes Flankenbewegungot teszik. * (Tetszés.)
Célzás Jellacsics seregének »oldalmozdulatára«, amellyel kimenekült a magyar sereg és a köröskörül feltámadó népfelkelés elől.
A nemzet igazságos ügyben van, s legszentebb érzelmeiben megsértve valamint senkit meg nem támad, ugy nem fogja türni, hogy megtámadtassék (Kitörő lelkesedés.) Újra mondom, nyugodt vagyok. Minden csatát megnyerni nem lehet.
Az ollyan apró megtámadásoknak bizonyos filozófiájuk van, melly az austriai kormánynak régi rendszeréhez tartozik: – azt gondolják, minden oldalról be kell keriteni az országot. Ott van Hurbán, ki isten kegyelmétől az isten igéjének hirdetője volt, s most az austriai császár kegyelméből oberster (kaczaj) beütött Trencsinbe, mert mindenhol nem őrizhetjük zászlóaljakkal a határszéleket, ugy egy millió honvédet kellene tartani; mig ellenébe a kellő erő elmehet, néhány napra szükség van; azonban mielőtt az érő Trencsinbe érkezett volna, ő támadásokat próbált az egyiket Budetinnél, erős harcz volt, a viz választván el az ellenséget tőlünk, az ágyulövéseket a kaszás nemzetőrök nemigen állották ki, és szétfutottak. Ezt természetesnek találom. A nemzetőrség organisatioja tekintetében a körülmények által okulva, más rendszert fogok követni. Én úgy veszem fel a dolgot: a nemzetőrség sociális természetü institutio, nem jó azt az egység rámájára venni, hanem a vidéki különbséget fel kell használni, mint annak hajlamában fekszik, egy helyt a lovasság lehet jó, máshol a kaszás nép. Magam is egyike vagyok azoknak, kik hibát követtek el a multban. Csaknem gyalázat nevévé vált, hogy a schwechati ütközetben megszöktek bizonyos kaszások, mert kartáccsal lövöldözték őket, s azt bizony nem állja meg, nem az a rendeltetése. Egyébként a kasza igen jó fegyver, Lengyelország kaszásseregeivel az Európa szerte elhiresedett orosz sereget semmivé tette, csak ugy legyen elkészítve az ellenség ellen, mint szükséges. A nemzetőrség rendeltetése örökös rohanás kisebb csapatokban és szünteleni nyugtalanitása az ellenségnek jobbról, balról. Ha egy alkalmaztatik, mint kell, meg fog állani. Budetinnél a honvédek megállották a sarat; tartott az ütközet napalkonyatig s az lett a következése, hogy Hurbán visszavonult Csaczáig, mielőtt oda érkezhetett volna az erő s most a biztosok lamentálnak, hogy elszaladt kezeik közől. * Nem kell megijedni az illyen beütésektől, azon czélból nyugtalanitanak bennünket, hogy megijedvén a részletes támadás által, nagyobb seregünket szétoszlatni fogjuk; de mig én a kormányban leszek, ezt tenni bizonyosan nem fogom. (Tetszés!)
Dec. 4-én Frischeisen alezredes parancsnoksága alatt jelentékeny császári erő tört be Trencsén megyébe a jablunkai hágón át; Hurbán felkelő szlovák csapatai csatlakoztak hozzá s dec. 11-én a támadó sereg Budetinnél visszaszorította a Beniczky és Querlonde parancsnoksága alatt harcoló magyar nemzetőrcsapatokat. A támadók körül megszervezett népfelkelés elől azonban Frischeisen visszavonult és dec. 13-án elhagyta az ország területét. (V. ö. 419. sz. 666. s köv. l.)
Több jelentésem nincsen a kormány részéről: azon kormány részéről, mellynek kötelessége megmondani, nem kicsinleni a veszélyt, de nem is nagyitani, valamint attól meg se ijedni. Ha az országot azon helyzetben látnám, hogy nem állhat ellen az ellenségnek, bár emlékezetemre a gyalázat bélyege szállna is: szent kötelességemnek tartanám megmondani a nemzetnek, hogy kimeritettünk minden eszközt; de ugy látom az országot, hogy csak kitürés kell és a győzelem bizonyos. (Éljen!) Erre nézve nincs egyéb mondani valóm. – Mi a bejövetelemkor itten előforduló kérdéseket illeti, Besze képviselő ur nem látta szükségesnek a kormány megegyezését kérni, arra tehát nem is szólok, határozzon a ház iránta egyszerüen, hogy ne töltsünk el sok időt, egyes bármi fontossága egyének körül is. Sok alkalommal voltam szerencsés Besze urnak különös hivatását tapasztalni arra nézve, hogy a népre lelkesitőleg tud hatni, isten őtet ezen tehetséggel áldotta meg, menjen tehát. * De egyuttal kimondom, azt is, hogy ha csak a legnagyobb haszon nem kívánja, ne kevesítsük a képviselőházat; és épen ezen szempontból, a kormánybiztosok iránt felhozott kérdésre nézve a következő felvilágosítást terjesztem elő. * Nem lehet ollyan bilosus természetü s cholerikus vérü ember, ki néhány hónapok előtt képzelhette volna, hogy Magyarországgal ez fog történni; mert vannak az egyéni moralitásnak bizonyos tekintetei, mellyeken keresztül becsületes ember alig hisz lehetőséget. Nálunk minden moralis lehetőséget túlszárnyalt Magyarország leigázása iránti törekvése a camarillának; mert ha Hurbán császári ezredes, Rajacsics, ki a rabló csordát lázitotta fel – nem is tudom miért, mert a császári trón iránti hűség eszökben sincs a szerbeknek – a ki egy felbőszült rabló gyujtogató s a hadviselésben a civilisationak törvényeit sem ismeri, kedves hive a császárnak, és a magyar nemzet, melly megtartotta a trónt és megbecsülte a monarchismusnak az érzelmét az által, hogy nem hitte azt lehetőnek, s nem tett annak megelőzésére éppen annyit, mennyit kellett volna – lázadó. Ez borzasztó, hanem épen azért, mivel ez olly borzasztón váratlan dolog volt, igen természetes, hogy a váratlan rendkivül előkerekedett szükségnek a rendes igazgatási formák meg nem feleltek; egy helyt népfelkelést kell organisálni, más helyt élelemről gondoskodni, harmadik helyütt az élelmi szereket eltakaritani. Tudjuk, hogy a rendeletekkeli kormányzás nehéz körülmények között, midőn perczekhez van kötve a siker, nehezen megy; azért a kormány kénytelennek látta magát, keresni egyes egyéneket a végrehajtásra. A mint torlódott a vész, szaporodtak a kormánybiztosok; de a mint a nemzet a maga védelmében, maga iránt lassanként bizodalomra ébredve s lelket véve, a kerékvágásba jön, a szerint kevesedik a kormánybiztosi működések szüksége. A felső seregnél több biztosok vannak, és tisztelettel s köszönettel mondom, hogy oka van a képviselőháznak velök megelégedni; de ugy találtuk, hogy a seregnek élelmezésére nézve egy katonai fegyelem alatt álló, ugy nevezett intendantura sokkal czélszerűbb; ezt tehát felállíttottuk, s igy a biztos urak vissza fognak jönni, kivévén egyet, kinek ott kell lenni, hogy ellenőrizze politicai irányát azon tábor eljárásának, * mért hitem az, hogy a katonai testületeknek belműködéseikben meg kell lenni az egységnek és harmóniának, s azon állással kell birniok, a mint bármelly más testületnek, de Magyaroroszágon azon eszemének idegennek kell lenni, hogy a katona status in statu, hanem nem egyéb, mint a végrehajtó hatalom erganuma, mellyel védeni kell a hazát. A polgári hatalmat tehát képviselni kell a seregnél is; s mivel illyen fontos körülmények közt ezen képviselet megkívánja az individuális képviseletet is, Csányi biztos ur, ki annyi resignatioval tud tenni, ki nem azt vitatja, hogy neki van igazsága, s mindig azt mondja, köszönöm a kormánynak, hogy helyreigazitotta hibámat, ő fogja képviselni ott a polgári hatalmat. (Éljen!) Más helyeken is naponként kevesedik a kormánybiztosok száma; hanem egyénileg valamit kimondani, mint egy követ ur mondotta, nem volna czélszerü; rendkivüli institutió lévén a kormánybiztosok institutiója, az a körülményekhez van szabva, arra nézve általános szabályt ne méltóztassanak hozni; ha bizodalommal vannak önök a kormány iránt, ez most igen tövises pálya, azért kijelentem, hogy semmit sem óhajtok inkább, mint hogy akar honnan álljon fel ember, ki azt mondja: én többet fogok tenni a hazáért; hanem mig itt vagyok, mig másokat nem rendelnek helyünkbe, ne csináljanak nehézségeket a kormánynak, hanem mondják meg egyenesen a mit akarnak, mert mi nem vagyunk ministerek, hanem e testületnek emanatioi. Tehát méltóztassanak közremunkálni intézkedéseink sikerének előmozditására, mert most van a pont, mint egyszer Nyáry Pál mondotta: ha sok ember, még magyar ember hibáznék is: minden magyar embernek kötelessége volna oda menni, hol a sok ember van. A magyar név alatt értem a hazának alkotmányos polgárait. Egyet tartok most szükségesnek, hogy mellőzzünk minden elv vitatásokat; most meg kell menteni a hazát, hogy azután baldachinumok legyenek-e, vagy egyszerű szalmaszékek azok számára, kik a nemzetet kormányozni fogják? akkor lehet arról intézkedni; ezzel most bibelődni gyermekség; mert azon gondolatban kell most egyesülni, hogy meg kell menteni a hazát! (Köztetszés.) Az egyik monarchista, a másik republicanus, a harmadik ismét uj theoriát hoz fel: majd elkövetkezik a theoriák ideje, mikor veszekedhetünk egymással, most az istentelen reactiot kell megtörni, a többivel tisztában leszünk; akkor azután, ha tetszik, nyuljunk az ostracismushoz, lövessük egymást, mihelyt külellenség nem lesz. Addig ha valakit tehetségéből kivetkeztetünk, ha valakit elmozditunk azon térről, hol közremunkálhat, nagy kárt teszünk a hazának. De sem Simonich, sem Urbán s isten tudja, még ki, nem fogja az országot veszélyre juttatni. Nincs ollyan városunk, mellyről azt mondhassuk: elveszett Páris, elveszett Franciaország! Tekintsünk vissza a históriába: Magyarország nem ritkán volt az önvédelem vagy is az ugy nevezett revolutió ösvényén, de nem győzetett le soha, ha csak az utolsó perczekben le nem alkudták a győzelmet, s én nem igen nagy hajlamot érzek magamban ollyan alkura, melly a nemzet jogait compromittálná! (Éljen!)
Kossuth beléptekor éppen Besze János esztergomi képviselő, a nagyhírű agitátor kért engedélyt arra, hogy Borodba mehessen Mészárossal harcolni és a népet lelkesíteni.
Indítvány hangzott ugyanis el, hogy a kormány csökkentse a kormánybiztosok számát, a fölöslegeseket hívja vissza, a rosszul működők tetteinek a felülvizsgálására pedig küldjenek ki bizottságot.
Az intendantúra felállítására l. Kossuth, Csányi és Görgey levélváltását dec. 9–11-éről, 434. és 435. sz. 706. s köv. l.
De néha talán logicámban egy kissé félre is megyek, mert megvallom, nem igen gondolkoztam a felől, mit mondani akartam; beszédemnek resultatuma csak az, hogy méltányolván a tisztelt képviselőház néhány tagjainak a biztosok iránt tett észrevételeit is, a kormány is azon működik, hogy azok számát, a mennyire a nélkülözhetlen szükség engedi, mind inkább kevesbitse; s valóban kevesbednek is napról, napra, s ez által szaporodik a képviselőház sora, mert bátor vagyok kijelenteni, hogy részemről óhajtanám, minél tömöttebb sorokban legyenek együtt a képviselőház tagjai, minthogy nem tudhatjuk, mit fog hozni a legközelebbi óra, s nem fognak-e ismét egy manifestummal, vagy más egyébbel előállani, mire a nemzetnek kell nyilatkoznia; mi pedig, a kormány azt nem tehetjük, mert csak emanatioja vagyunk az országggyülésnek; hanem magának a képviselőháznak kell az ollyan dolgokban határoznia; s azért óhajtanám, hegy mindig együtt s minél tömöttebb sorokban legyenek a tisztelt képviselőház tagjai. Ezen oknál fogva is iparkodni fogunk azon, hogy a tisztelt kormánybiztosok, kik nélkülözhetők, térjenek vissza: egyébiránt olly előforduló alkalommal, mint minőre vonatkozott Besze képviselő urnak nyilatkozata, nemcsak örömest hozzáadom beleegyezésemet a távozásra, hanem kérem is, hogy istentől nyert tulajdonait felhasználva lelkesitse a népet, mellyben sok gyuanyag van, de mint a kohához aczél kell, hogy tüzet adjon, ugy a népnél egyesekre van szükség, kik azt felébresszék és lelkesitsék.
Ezek az előfordult tárgyakra alázatos észrevételeim, miket ezennel berekesztvén, azoktól egészen elvonatkozva ugyan, de mert egyszerre, akarom elvégezni, vagyok bátor még némellyekre a tisztelt képviselőházat felkérni. (Halljuk!) Már megmondtam, miként nekem nézetem az, hogy most minden érdekharcznak meg kell szünni, s a ki csak hazafi, annak egyesülnie kell a haza megmentésének munkájában; következéskép kinyilatkoztatom, hogy rossz szolgálatot tesznek a hazának, és ha gyanusításoknak volnék embere, a camarillávali szövetkezésről gyanusitanám, de gyanusitani senkit nem akarok, hanem mondom rosz szolgálatot tesznek a hazának, kik akár az egyes polgárok, akár a népnek különböző osztályai között érdekharczokat idéznek elő. (Általános helyeslés.) Az mind querelle domestique, miket majd azután lehet elintézni: most csap a hazát kell védeni! s ellensége az a hazának vagy legkevesebbet mondva, nem tudja, mit cselekszik, ki bizgat a nemesség, az aristocratia, vagy bár ki ellen! (Úgy van!) Mert most erőre van szükségünk, és holmi legelő kérdésekkel, vagy bármivel fellázitani a népet annyit tesz, mint kevesbiteni azon erőt, mellyre szükség van a haza megmentése munkájában. * (Tetszés.) Ezt nyiltan kimondom, s mert kimondom, a mostani kormány politicáját is kijelentem egyszersmind, akár az örök igazság, akár a józan beconomia, akármi elvek szerinti megoldását mind azon érdek kérdéseknek, mellyek a querelák közé tartoznak, akkorra fogom halasztani, mikor mondhatom: uraim, meg van mentve a haza, már most nekem, ki annyira kifáradtam, egy jutalmat engedjenek, hogy mehessek haza parasztnak, már most intézzék el az urak az ország további jóllétét! Akkorra kérem tehát ezt halasztani, hanem most egyesitsük az erőket, s mert egyesiteni kell, tehát kívánnám a sebeket, mellyek az egyik vagy másik osztályra üttettek, begyógyítani, csakhogy minél többen egyesüljünk a haza megmentésére; de a sebek gyógyitásáról minél előbb kell gondoskodnunk, s ennélfogva óhajtottam volna, ha már most terjeszthettem volna elő a kormány részéről egy törvényjavaslatot az urbéri kármentesités iránt; hanem isten látja lelkemet, csak egyet sajnálok, azt, hogy nincs több 24 óránál egy napban, s ezért nehéz feladat egy törvényjavaslatot is készítnie a kormánynak; minél fogva nézetem az, hogy a kármentesitésre nézve méltóztatnék a ház kimondani azon elvet, hogy soha se becsülgessük a dolgokat hosszasabbra hanem mondjuk, hogy osztályokra osztjuk az országot, s aztán az osztályok szerint kimondanánk egy bizonyos aversionális árt, ezt adnánk meg kármentesitésül, s utasitsuk a ministeriumot, hogy felét adja meg mindjárt, egyik negyedrészét félesztendő mulva, a másik negyedrészét pedig esztendő mulva. Ezt kívánnám kimondatni, (minden oldalról helyben hagyás) mert meg vagyok győződve, hogy igénybe vétetik az országnak minden osztálya, jönnek az áldozatok jobbról, balról, s vannak a reactionak is sok elemei, de minthogy ismerem azon elemeket tehát ha valakinek ezen szó, hogy én a kormány elnöke, s velem a kormány ismeri azon elemeket némi figyelmeztetésül szolgálhat, jó lesz, ha magának pro nota veszi, mert vannak a türelemnek is határai, mellyeken túl nem mehet a kormány az ország iránti kötelességénél fogva. (Helyes!) Most ott vagyunk, hogy ismerjük az elemet, melly az ország szabadsága ellen dolgozik, hanem ez aránylag az ország többsége iránt kicsiny számu; más részt magyar felemelkedettséggel mondhatom, hogy a volt aristocratia, melly annyit vesztett, nem kérdezte az áldozat nagyságát, hanem csak azt, hogy kell-e? s tett: tehát ezekről kellene minél előbb gondoskodni, mert bizony ők is azt tartják, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ne mérlegeljük tehát sokáig, hogy 500 forint és talán 3/100 jöjjön-e, hanem adjunk valamit, hogy lássák, mikép valóság a nemzet szava, melly szerint a nemzet saját becsülete oltalma alá helyezte a kármentesitést. Kérem tahát a tisztelt képviselőházat, méltóztassék egy választmányt kinevezni, melly a kormánnyal egyetértve dolgozzék ki egy törvényjavaslatot, a mellyet aztán létesitsünk is azonnal, hogy az 1848-iki év ne muljon el a nélkül, hogy ki legyen mondva a törvényhozás által valósitása azon szónak, mellyhez a nemezt becsületét kötötte. (Általános helyeslés.) De másodszor még egy választmányt kérnék kiküldetni.
Minden valószínűség szerint Táncsicsnak 512. sz. alatt, 873. l.-on közölt ügyével van kapcsolatban Kossuthnak ez a nyilatkozata.
Tudja isten, ha én visszaemlékszem a mult esztendők szabadságharczaira, ahol bizony nem rózsás ágyakon, hanem elég tövises körülmények között olly sokan a sikernek minden kilátása nélkül küzdöttünk a szabad institutiok létrehozásáért, pusztán csak azon egy érzettől lelkesülve, hogy az kötelességünk, és mert az ember nem válhatik meg még halálos ágyában is a reménytől: reménylettünk, de nem tudtuk azt, hogy hányadik unokáink fogják valósithatni. Ha erre visszaemlékezem és látom a nemzetet a maga mindenhatóságának állásában, ha én óhajtanám a perczeket megragadni s nem várni be a remélt sejtelmeket, hogy meg legyen óva az, a miért mi olly sokat küzdöttünk, t. i. a szabad institutiok létrehozása. Ennek sok ága van, s ennek sok ágazatai közől is én a kormány részéről igérem a t. háznak, hogy minden perczet felhasználva a szabad institutiok létrehozására, a nemzet anyagi és szellemi jólétére fogok forditani. De vannak némely munkák, mellyek a systematicumba vágnak, mellyekre a kormány nem ér rá, mert most mindennap bataillonokat kell kiállítani, felszerelni, melly sok gondba kerül, – az illy dolgokra nézve méltóztassék a tisztelt ház másként rendelkezni. Teszem fel, egyet mondok: – éveken keresztül, mennyire a sajtónak bilincsei akkor megengedték, az esküttszéki institutionak behozatalát áldottuk, s magasztaltuk, melly nélkül nincs személy- és vagyonbátorság. Én ezen institutiot nagyon óhajtanám Magyarhonba behozva látni, de ennek behozatala megkívánja, hogy a büntetőtörvénykönyv átnézessék, s ezen institutio is a mostani viszonyokhoz idomittassék. Nem tudom, miként gondolkoznak a t. ház tagjai, de én részemről azt gondolom, hogy olly perczekben, mint a minőket most Magyarország él, ki kell keresi azon egyes polgárokat, kik egy vagy más dologra nézve méltán megérdemlik a nemzet bizalmát, s azt kell neki mondani ime ennek elkészítése te reád bizatik, majd meglátjuk, hogy készíted el; ha rosszul... felakasztunk, ha jól, akkor az isten áldjon meg érte, kötelességedet teljesitetted. Csak azt kérem, hogy most ne systemisálgassunk; az aprólékos tévedéseket majd kiegyenlitjük. Részemről kinyilatkoztatom, hogy miután Szemere Bertalan ur, ki az igazságügyi dolgoknak egyik ágazatát vezérli, most szintén a haza megmentési szent kötelességét érezve, lemegy oda, ahova kell, személyesen működni, * – egyik képviselőtársunkat, például Deák Ferenczet kérnők s biznók meg, hogy csinálja meg a codexet, összekötve az esküttszéki institutio behozatalával. (Helyeslés.) Meggyőződésem szerint az élet philosophiája az: felhasználni tudni a perczeket. Itt a percz, használjuk fel okosan és ne sokat systemizáljunk, hanem tegyen egyik egyet, másik mást, s mondjuk azt, hogy te benned ennek elkészítésére van bizodalmunk, hát készítsd el, e miután készen lesz, mondjuk azt: jó, – időközileg elfogadjuk, mert szükségét látjuk az esküttszéki institituo tekintetében. Ezt szükségesnek tartom azért, hogy a hol az esküttszéki insttiutio behozva van, ott a szabadság még az absolutismus járma alatt sincs számüzve soha és akármikép változzék is a kormányforma, socialis jólét biztosítva van általa, ugy a porosz absolutizmus, mint nem tudom micsoda norvég alkotmány alatt. Azért hoztam ezt fel, mert elkészítésére idő kívántatik, most pedig minden percz veszteség, ha elmúlik; óhajtanám, hogy az általam fenérintett képviselő urat biznók meg a codex elkészítésére, összekötve azt az esküttszéki institutio behozatalával. (Közhelyeslés.)
Szemere kormánybiztosként ment el a Schlick betörése által veszélyeztetett északkeleti megyékbe. (V. ö. 444/a sz. 725. l.)
Az urbéri kármentesitésre nézve pedig megvallom, hogy némileg a kormány becsülete és szavatartása szempontjából kérem a t. házat, méltoztassék egy választmány által rendelkezni, mert igen sok folyamodók vannak, kik előlegezéseket kivannak, mi magunk nem tehettük, hanem csak igértük a haza nevében, legyenek várakozással, és biztattuk, hogy még ez idén elvégezzük, de megvallom, nem értünk rá; tehát ezt egy választmány természetesen a kormánnyal iránta érintkezésbe téve magát, elkészítendi.
Ezen két indítványom van csak. Az elsőt Schlicket és Hurbánt méltóztassanak tudomásul venni, mert egyéb e perczben benne nincs, mint a mit felőle fönnebb elmondottam, melly iránt a kormány részéről kellő lépések már megtétettek, a vezérséget felvállalt hadügyminiszter semmiben nem látand szükséget, hogy kiküldése sikerrel koszoruzva legyen. – Feláldozni minden tehetségünket, nem mondom kimeriteni, de mindenesetre megfesziteni legszentebb kötelességünk! (Éljenzés.)
Közlöny, dec. 16.
