463. Budapest, 1848 december 17. Kossuth levele Görgeyhez a nádasi visszavonulásról és Pozsony feladásáról.
463.
Budapest, 1848 december 17.
Kossuth levele Görgeyhez a nádasi visszavonulásról és Pozsony feladásáról.
Budapest, 1848 december 17.
Kossuth levele Görgeyhez a nádasi visszavonulásról és Pozsony feladásáról.
Görgey dec. 14-én éjfél felé az alábbi levelet írta Kossuthnak:
Kossuth Lajos honvédelmi bizottmányi Elnök urnak
Budapesten
A ·/· alatti másolatban idemellékelt jelentésbül kiveszi tisztelt Elnök ur, mi történt Nádason.
Én Pozsonban maradok, és bevárva a dolgok fejlését, a szerint fogom tenni intézkedéseimet. *
V. ö. Kossuth dec. 16-i levelével és a hozzáfűzött 2. sz. jegyzettel. (770. l.)
Csak egyre kérem tisztelt Elnök urat: a kezemre bízott egész hadsereg minden részeivel csak most, csak az egyszer ne méltóztassék egyáltalján semmit sem rendelkezni; különben olly rémítő lesz a zavar, hogy a követktezményeket ki nem számíthatni; miként például nagy zavar támadt abból, hogy a komáromi erővel Elnök Ur is rendelkezett, én is rendelkeztem, egymással ellenkezőleg. *
V. ö. a 445/c sz. aktával, 729. l.
Görgey tábornok
S. k., eredeti. O. Lt. OHB 1848: 5760.
A szóbanforgó jelentést Ordódy őrnagy, a Simunich ellen harcoló csapatok parancsnoka küldte aznap Görgeyhez:
Ma az ellenség felette túlnyomó erővel megtámadott. A támadásnak ellenállván mindaddig az utolsó perczig, mig mind a két szárnyán csaknem túlszárnyalt. Mely, perczben, miután oktalanság és nyilt veszedelem lett volna állásunkat tovább tartani a visszavonulást megrendeltem, annyival inkább, minthogy egyhangulag a törzstiszt urak, és a táborkari tiszt ur ezt szinte elkerülhetetlennek és tovább egy perczig se halaszthatónak állíták a visszavonást, hanem az ellenség sarkunkban volt és most is még követ, fedezés és folytonos vívással a legnagyobb rendben vezettem és minden nagyobb veszteség nélkül.
A Jókőn fekvő 34. ezred osztálya, kinek parancsa volt támadás esetében szinte vissza huzódni s csatlakozni, még hibázik. A dandár különben a legnagyobb rendben viva és szüntelen az ellent távol tartva Nagyszombatig érkezett. Itt ezelőtti parancs következtében sietek a 2-ik pesti zászlóaljal Lipótvár védelmére, nehogy elmetszessek, mert mind a két oldalba nagy erőt küldött az ellenség. A dandárt pedig, mint a parancs szólott, Zinnern 7-ik honvéd őrnagyának adtam által. Windischgraetz marháját előre küldtem, csürjeit felgyujtottam. *
L. előbb, 746. l. 2. jegyzet.
Egykorú másolat. O. Lt. OHB 1848: 5760.
Kossuth dec. 17-én kapta kézhez Görgey levelét és azonnal válaszolt neki:
Görgey Arthur Tábornok és sereg Vezér urnak!
Tábornok urnak azon tudósítása következtében, hogy magát Pozsonnak tartására határozá el, ezennel válaszolom:
A határozatot helyeslem, mert Pozsonnak feladása valószínüleg igen rosz következéseket vont volna maga után; azonban kérnem kell Tábornok urat, hogy olly határozatokra nézve, mellyekre elegendő okot és alapot csak bizonyos események tökélletes ismerete nyujthat, mielőtt engem valamiről mint változhatlan tényről tudósítana, méltóztassék magának olly biztos tudomást szerezni a dolgok állásáról, miszerint egy napi határozatát a haza érdekében másnap ne legyen kénytelen változtatni, ha csak erre valamelly ujabb kedvező esemény okot nem ad. Mert természetes, hogy én Tábornok ur tudósításait nem csak magán tudomásul veszem, hanem ollyannak, mire intézkedéseket alapitok. Így tettem tegnap is, mert a szükség így parancsolta, a most a legnagyobb zavarok fognak a tegnapi tudósítására alapított intézkedéseim visszahuzásával történni. * Életem jó részét adnám érte, hogy nem tetté tehessem, a miket tegnap Kegyed kedvetlen tudósítása következtében tennem s rendelnem kötelesség volt. Lehet, hogy, egész vidékek esendnek áldozatul. *
V. ö. előbb, a 770. l. 2. jegyzettel.
A Perczel visszavonulását elrendelő intézkedésekre céloz Kossuth. (L. előbb, 771. l.)
És most egyre kérem Tábornok urat. A haza érdekében van, hogy egy szerencsés kimenetelü operatioval legyen igazolva határozatának hirtelen változata. Ezen változásnak örülök én, s örülend az egész haza, de most azon kell lennünk, hogy az emberek a posteriori ne mondják, hogy a tegnap előtti határozat nem volt jól meggondolva.
Igazán szólva én Ordódyt igen becsületes, de igen ügyetlen embernek tartottam mindig. A hadi vizsgálat, melly Simunich első megszökése iránt el van rendelve, s mellyet effectuáltatni kérek, meg foga ezt mutatni. * És igazán szólva én Nádast sem tartom ollyannak, hogy elvesztével már Pozson is okvetlenül veszve volna; legalább nem annyira, hogy a melly perczben Nádas elvész, a 12 mérföldnyire fekvő Pozsont azonnal fel kellene adni. Azonban ez csak profánus lelkemnek szerény véleménye, mit megmondok, de ha Ön azt monda, hogy mégis úgy van, megnyugszom benne. De most a következőkre kérem figyelmét:
L. erre a 386. sz. aktát, 610. s. köv. l.
Schlick nem bolond, hogy 9000 emberrel Miskolcz felé bemásszon az ország szívébe. Tehát vagy Kassánál marad, míg ki nem verjük, s Gallicziávali folytonos összeköttetése által magát folytonosan erősítendi (a miről majd teszek), vagy Szomolnoknak fordul, és Simunichchal a Duna balpartján egyesülni iparkodandik.
Ez valószínű, ezt meg kell akadályozni, s azért Simunichot meg kell verni – még pedig amúgy becsületesen. És ép azért nem látom által, hogy Tábornok ur miért ne teljesíthetné azon óhajtását, hogy maga szeretne Nádason lenni? A kérdés az, mellyik pont igényli Tábornok ur vezérszellemének jelenlétét leginkább? ha Pozson, akkor nem lehet onnan elmennie, ha Nádas, akkor igen, de Pozsont időközben biztos kezekre bízván. Talán Lázárnak most kár Komáromban lenni.
Én ütközetet kívánnék – de ollyat, mellynek szerencsés kimenetele előre, úgy az alkalmazott erők száma, mint a vezér ügyessége által előre biztosítva van. Nem írhatok sokat, de esküszöm Önnek, Öntől most, de éppen most egy győzelem, ha mindjárt nem végeldöntő volna is, de nem is holmi »vorposten gefecht«, hanem »Schlacht«, a hazát mentené meg. Erre esküszöm. Hanem hamar, különben késő lehet, mert a tegnapi hirekre nem csudálkoznám, ha x vagy y vezérünkről pár nap alatt azt hallanók, hogy kikiáltotta Ferencz József császárságának Magyarországon elismerését. (Sub rosa mondom – égesse el ezen levelet.)
Tehát egy győzelmet kérek.
Engedjen barátságomnak, bizalmamnak egy emlékeztetést. Napoleont kerítgették minden, oldalról. Mit tett? concentrált óvatos titokban egy tekintélyes erőt, s vetette magát jobbra vagy balra, ott egy irtózatos csapást tett, és ennek hírére a többi oldalon mind retiráltak.
És aztán még mit tett? nem igen calculálta körülszárnyaltatása lehetségét, hanem kinézte a főpontot oda vetett 100 ágyut egy massába, s ágyuztaton, hogy ég föld rengett belé, s megtörte a fő pontot, s azok, akik túl akarták szárnyalni, futottak. Én nem mondom, hogy e vagy ama ponton ütközzék Kegyed – válassza azt, hol legbiztosabb a győzelem, de csak egy győzelmet kérek a haza szent nevében – most többet fogna érni, mint tavasszal kettő három, hanem oda aztán erős cavalleria fedezettel 40–54 álgyu és ezekből írtózatos tűz, hogy a föld rengjen belé, higyle el, nem állják ki a svábok s ha hátrálnak, egy erős Cavallerie attaque. És a haza mentve lehet, mert egy győzelem egy ármáda teremtésére ad nekem módot, de ha depotencirozva marad a közszellem, nem tudok teremteni.
Ezek csak nézetek, a mennyiben stratégiáról szólanak. Én csak azt mondom, mire van szükségünk. Lehet-e s mikint, az a Kegyed dolga. Hanem egyet már figyelmeztetésül mondok, s ez a következő. Seregünkben meg a mint most áll, inkább van támadó, mint az ágyutüzet veszteg álló passiv bátorság. Ez tény. És mi ebből a következés? az, hogy nekünk legjobb defensivánk az offensiva.
Nincsen-e egy jó törzs tisztre szüksége? Gál alezredessel most disponálhatnék. Jó dandár vezér.
Isten legyen Tábornok urral.
Pest Dec. 17. 1848.
Kossuth Lajos
S. k. eredeti. Hadtört. Lt. A felsődunai hadseregparancsnohság iratai. Exh. 269.
