b) A hadügyminisztériumhoz, a fogoly tisztek eltávolításáról:
b) A hadügyminisztériumhoz, a fogoly tisztek eltávolításáról:
Hodossy Miklós kormánybiztosnak a Nagyváradon elhelyezett ellenséges fogoly tisztek és osztrák tüzérek iránt f. hó 2-án 337. sz. a. költ jelentését sietek e ministeriummal, egyébiránt visszavárólag ·/· alatt közleni.
Kormánybiztos úrnak aggodalmait teljesen osztom. Mert más hiteles forrásokból is értesültem, miképen az ellenséges fogoly tiszteknek annyi szabadság van már most is engedve, mennyi visszaélésekre is ad nekik lehetséget, sőt mellyel valósággal vissza is élnek; s a haza védelmében sokszor sanyarúságokra kárhoztatott honfiak morális érzelmét ennek szemlélete érzékenyen sérti. E foglyokról például tudva van, hogy az ellenség mozdulatairól, miket a kormány vagy épen nem, vagy később tudhat meg, sok esetben, s még előbb tudomást szereznek, s azoknak hírét, ha ügyünknek kedvezőtlen, azonnal nyilvános helyeken, gúnyok kíséretében közrebocsájtják. Jele ez annak, hogy e foglyok valóban vesznek értesüléseket, s alkalmasint adhatnak értesítéseket, mik hadvezetésünkre veszélyesek, s a lakosság némely részére mételyesek lehetnek.
S még más részről az ellenség az elfogott magyar tisztekkel embertelenül bánik, s azokat, mintha criminális foglyok volnának, nemcsak minden szabadságtól, de még ruháiktól is megfosztja – ezen foglyok iránt, kik az alkotmány ellen pártütőleg fegyvert ragadva békés hazánkat annyi szerencsétlenségbe bonyolíták, a kormány által eddig tanusított túl kegyelmesség keservesen bántja a sokat szenvedő nép érzelmét melly még ezen felfuvalkodott foglyok által boszantó gúnnyal is illettetik.
A nekik engedett szabadság ezen kívül még aggasztó is, s annyival inkább, mivel Nagyvárad a jelenleg ott elhelyezett kincseink s fölszerelési készleteink tekintetében olly fontos állomás, miszerint a honvédelmi bizottmány tegnapi ülésében már tárgyalás alá vette, miként lehessen Nagyváradot az ellenség részéről merészelendő valamelly véletlen csapás ellenében is biztosítani, miután épen most, a szükség úgy hozván magával, történt, s helyesen történt, hogy onnan még a vadászcsapat legújabb századai is elrendeltettek, s így Nagyvárad ez idő szerint valóban minden födözés nélkül van.
A kormány nem akarja ugyan, hogy a foglyok emberséges bánalomban ne részesítessenek, ellenben azt sem engedheti meg, hogy a foglyoknak olly szabadságok engedtessenek, mellyekkel az ország kárára visszaélhessenek, valósággal vissza is élnek, valamint azt sem tartja megengedhetőnek, hogy számok nagyra növekedése mellett erejöknél fogva Nagyvárad biztonságát is veszélyeztessék, vagy ügyünknek bármelly részben ártalmára lehessenek.
Ennélfogva Hodossy kormánybiztosnak aggodalmait a ministeriumnak is kiváló figyelmébe ajánlván a honvédelmi bizottmány azt kívánja, hogy Nagyváradról minden veszélyes elemek eltávolíttassanak; s azért ezen fogoly tisztek, – mint már elébb meg is volt rendelve – ha a hadügyministerium jobb helyet nem tud, Szathmárba szállíttassanak, s ott a városi hatóságnak – a mint gondviselése úgy biztos felügyelése alá is adassanak s pedig olly elővigyázattal, miszerint oda, hol a tisztek elhelyezve leendenek, egy részről semmi ellenséges érzelmű közlegélység ne rendeltessék, más részről pedig Szathmár városa utasíttassék, nehogy a foglyok alkalmaztatásában a visszaélést lehetőnek engedje.
Intézkedéseit rögtönieknek óhajtván, ezekről hosszabb haladék nélkül kérem magamat értesíttetni. Neveli Nagyvárad iránti aggódalmainkat azon német tüzérek odaszállítása, kik húzták az ország pénzét, fogyasztották élelemét, s most szolgálatukat megtagadva Szegedről Nagyváradra szállíttattak. Ezek közül azok, kik a lőszer laboratóriumban szolgálni akarnak, erre alkalmazandók, kik ellenben hálátlanul azt is megtagadják, minthogy most nincs mód őket hazájukba bocsátani, Nagyváradról más biztos helyekre, de nem egy helyre elteendők.
Szükségesnek tartom, mind Hodossy kormánybiztost, mind Szathmár-Németi városát azonnal utasítani, s azért a hadügyministerium válaszát siettetni kérem.
Az OHB 1849: 1420. sz. rendelet egykorú másolat O. Lt. Hadügymin.: 1849: 2552.
