c) Vésztő község lakosainak és Békés megyének, a földesúrral kötendő bérleti szerződésről:
c) Vésztő község lakosainak és Békés megyének, a földesúrral kötendő bérleti szerződésről:
Több vésztői lakos 1849 jan. 27-én kelt levelében előadta, hogy a község határában fekvő rétségből a lakosság nagy pusztarészekét kiszárítva, ezt korábban sajátjául ingyen használta, majd 1822-től bérli. A bérleti szerződés 1848 végével lejárt s a lakosok most per útján meg kívánják szerezni a föld tulajdonjogát. Tanácsot kérnek ezért Kossuthtól, nem ártanak-e ezzel maguknak, ha 1849-re újabb szerződést kötnek. Kossuth a kérelem hátlapjára a következőket írta:
A bent irt kérdésre válaszoltatik, hogy az 1849-ik esztendőre netalán kötendő arendalis szerződés, Vésztő helysége lakosainak a kérdéses földtér iránt fenforogható jussainak semmi új ártalmára nem lehet, s a kérdés mostani új állására semmi változtatást nem okozhat. Ha tehát 27 esztendő óta folyvást arendális szerződésük volt, azt a 28-ik esztendőre is bízvást megköthetik. Megnyugtatásukra azonban nem lesz egészen felesleges a haszonbéri szerződésbe azon írást betenni, hogy ezen szerződést lehető jussaiknak sérelme nélkül kötöttnek kívánják tekinteni. De ha ezen óvás a szerződésbe nem iktattatnék is, sem több, sem kevesebb jussok nem volna, mint a mennyi az 1849-ki arendalis szerződés megkötése előtt van. A praescriptionalis 32 esztendőre azonban minden embernek, a ki törvény előtt keresetet kíván indíttatni, figyelmeznie szükséges.*
A rendi korszak magánjogában a nemesi birtokjogot érintő elévülés határideje mind jogfosztó, mind jogszerző viszonylatban a 32 év volt. (Hármaskönyv I., 78., 79., 82. stb.)
Kossuth s. k. hátirata. O. Lt. OHB 1849: 1416.
Egyidejűleg Békés megye az alábbi leiratot kapta ebben az ügyben:
Békésmegye Vésztő helységében lakó s arendalis földeket tartó Tóth Ferencz, Nagy Mihály és Oláh Sándornak maguk, s több arendás földeket tartó társaik nevében benyújtott az iránti folyamodásukra, miszerint a jelen háborús körülmények miatt földjeikért járó tartozásuk rögtöni lefizetésére képesek nem lehetvén, ennek megtehetésére nekik idő engedtessék, vagy kölcsön adassék: a nemzet kormánya tekintve egyfelől a folyamodóknak, a jelen terhes időkkel támogatott okszerű folyamodását, de másfelől azt sem tévesztve szem elől, hogy agendában tartott földjeik tulajdonosainak vesztett s még a viszonyok bonyolódottságánál fogva nem kármentesíthetett úrbériségei miatt is jogosan várt jövedelmére netán rögtöni szüksége lenne, – azon választ adá, mikép gr. Venkheim Josef úrral, a kérdéses földek tulajdonosával oly kötésre lépni igyekezzenek, mely szerint tartozásaikból 5000 ftnak lefizetése mellett a más résznek lefizethetésére nékik általa adó engedtessék, a kormány késznek nyilatkozván ezen kötés létesítése esetére folyamodóknak részletekbeni lefizetésre, kamat nélkül 5000 pfnyi kölcsönt adni.
Ezen válaszhoz képest a megye tisztviselősége oda utasíttatik, hogy a folyamodóknak egy ilyszerű kötés létrehozhatásában s ez által a szünteleni perköltségektőli megmentésében segédül legyen.
Fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. O. Lt. OHB 1849: 1416.
Mellette még a kérvényezőknek adott válasz fogalmazványa, Kossuth hátirata és a megyének küldött leirat értelmében.
