461. Debrecen, 1849 március 31. Nyáry Pál válasza Kossuth márc. 28-i levelére a helyettesített honvédekkel, Szentkirályi javainak…
461.
Debrecen, 1849 március 31.
Nyáry Pál válasza Kossuth márc. 28-i levelére a helyettesített honvédekkel, Szentkirályi javainak elkobzásával, az árulók törvényen kívülivé nyilvánításával s a jászkunokhoz intézett szózattal kapcsolatban.
Debrecen, 1849 március 31.
Nyáry Pál válasza Kossuth márc. 28-i levelére a helyettesített honvédekkel, Szentkirályi javainak elkobzásával, az árulók törvényen kívülivé nyilvánításával s a jászkunokhoz intézett szózattal kapcsolatban.
A honvédelmi bizottmány Önnek Tiszafüredről martius 28-ról hozzá intézett levelére, és mellé csatolt rendeleteire* némi észrevételeket tevén, meghagyta nekem, hogy azokat Önnel közöljem, s a honvédelmi bizottmányhoz intézendő válaszát kikérjem.
Kossuth levelét l. előbb, 439. sz. alatt, 746. s köv. l.
1. A helyettesképen szolgáló honvédek részére lekötött, de Windischgrätz által letiltott tőkék, illetőleg kamatok kifizetésének helyeit kijelelni – a bizottmány vélekedése szerint – csak azután lehet, ha az illynemű kötelezvények tulajdonosainak névjegyzéke az illető hadparancsnokok, illetőleg kormánybiztosok által, a kormánynak felterjesztetik.
E részben a Közlöny útján most rendeletet kibocsátani, a bizottmány azért sem tart tanácsosnak, mert azon emberi természetes hajlamnak, miszerint a fizetés aluli felmentés nem épen kellemetlen érzés, sokakban, kivált ha még a kötelezettség teljesítését más vállalja magára, tápszert nyújtani, s ez által a rövidlátásuakban a hon ellenségei iránt sympathiat gerjeszteni nem akar, méltán tartván különösen attól, hogy ha az illetők megértik, miszerint a magyar sereg győzelme után azon öszvegek, mellyek fizetése alól őket az osztrák fölmentette, tőlük megvétetnek, sokan találkozandnak, kik a magyar sereg győzelmének nem igen fognának örülni. Pedig tudomásom szerint a honvédek igen nagy része helyettesített, és így az országban az érdeklettek száma nem csekély.
2. Szentkirályi javainak elkobzását elrendeltük s e részben a jászkun-kerületi kormánybiztoshoz, mennyiben e kerületek körében javai volnának, rendeletet bocsátottunk,* de többi javai Pest megye és Pest város keblében levén, a rendelkezést azok iránt kissé el kelle halasztanunk.
A 430/b. sz. alatt közölt rendelettel egyidejűleg Illésynek küldött utasításban nincs szó Szentkirályi javainak lefoglalásáról. (733. l.)
3. Azoknak, kik az ellenségtől biztosi hivatalokat elfogadtak, törvénykívüliekké nyílvánítását s a hatóságok általi elfogatását, törvényszék elébe állítatását, s ha máskép nem lehet agyonveretését – ha ugyan ezt teszi a levélben említett: megsemmisíttetés – azon helyeken, mellyek még az ellenség hatalma alatt állanak, most elrendelni a bizottmány véleménye szerint sikertelen lenne, s ha ezek az osztrák fedezet alatt nyílt homlokkal és felemelt fővel járnának a nép között, s a kormányt mint p. o. Pállfy Móricz* et consortes még gúnyolnák is, illy jelenetek a nép lelkületére még károsan is hathatnának. Az eredménytelen fenyegetés az ellenség nyílt hatalma ellenében a népben bizalmatlanságot gerjeszthetne ügyünk s erőnk győzelme iránt. Azomban ott, ahol urak vagyunk, a rendelkezés helyes, de nem nem dobszóval, mert így kevésre megyünk, hanem a kormánybiztosnak adandó utasítások által. – Azoknak, akiknek birtoka a meg nem szállott helyeken van, javai záralávételét, legközelebb Károlyi Lajosét, a komáromi biztosét már úgyis elrendeltük.*
Pálffy Móricra l. az előző kötetben a 387. l. 2. jegyzetét.
Károlyi Lajos javainak lefoglalására l. a 454/c. sz. aktát, 768. l.
4. Azon rendeletre, melly az ellenség által letett hivatalnokok visszahelyezésére, egyszersmind az ellenség által nevezett hivatalnokok fizetésével, vagy egyébkint megkárosított megyei vagy városi pénztárok mikénti kártalanítására vonatkozik, kijelenti a választmány: miszerint valamint az eléretni kívánt czélt helyesnek tartja, úgy annak a leírott módoni kivitelét nem látja czélszerűnek azért: mert a hatóságok előljárói – mint tudjuk – nem mindenütt ütik meg a teljes mértéket, több helyeken a pénztárok nem kezeltettek tisztán, egyik másik pénztárnok alispán, bíró, polgármester tehát jó prédának tartaná vagy tarthatná mindent, mi a pénztárban hiányzik, az ellenségre róni, s ez által önvétkét betakarni. Emellett ismerjük a megyei és városi pártoskodás természetét, milly szép eljárások tünnének majd fel a hatóságilag elkobzott vagyonok kezelésénél, árvereztetésénél!
A bizottmány tehát azt tartja: hogy minden illynemű eljárást kormánybiztosokra kell bízni, s azok első kötelességeül tenni: hogy mielőtt a pénztárak kártalanításának mennyiségét meghatároznák, mindenütt hozassák tisztába az ellenség betörése előtti állapotot. Külömben – ha ez elmarad – ajtó nyittatik a zavarosban halászatra.
5. A jászkunokhoz bocsátandó szózat egy pár kifejezésén meglátszik, hogy a ki írta, nagyon haragudott.* És ezen Magyarország jelen helyzetében senki sem csudálkozhatik: de mégis, azt hiszi a bizottmány, hogy ami egyes ember nyilatkozatában megjárja, egy testületében nem mindig helyeselhető. Így p. o.: német zsarnok, német rabló. – Nekünk nincs okunk a németre qua talisra haragudni, mi kijelentettük számtalanszor, hogy a német elem a szabadság eleme, s e szerint a német név is az. Ne üssük a becsületes ártatlan bundát a benne rejlő gonosz helyett. – Az osztrák dynastianak nem az a vétke, hogy német, hanem az, hogy minden inkább, mint német. – Igaz, hogy a magyar e név alatt szidja ellenségét, az osztrákot. De kis eredményért jelenben, nem szabad nagy dolgokat jövőre koczkáztatni. Ezeket a bizottmány azért nem igazítatta ki, mivel, nem tudta: nincsen e már megküldve a jászkun hatóságnak? s nem akarta, hogy a Közlönyben kinyomandó szózat amattól külömbözzék.*
L. előbb, 435. sz. alatt, 740. l.
A jászkunokhoz intézett kiáltvány nem jelent meg a Közlönyben.
S. k. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 4039.
