17. Debrecen, 1849 április 18. Kossuth válasza Kosztolányi Móric komáromi seregparancsnok levelére: biztosítja változatlan bizalm…
17.
Debrecen, 1849 április 18.
Kossuth válasza Kosztolányi Móric komáromi seregparancsnok levelére: biztosítja változatlan bizalmáról, megindokolja Komárommal kapcsolatos korábbi intézkedéseit és tájékoztatja jövendő rendeltetéséről.
Debrecen, 1849 április 18.
Kossuth válasza Kosztolányi Móric komáromi seregparancsnok levelére: biztosítja változatlan bizalmáról, megindokolja Komárommal kapcsolatos korábbi intézkedéseit és tájékoztatja jövendő rendeltetéséről.
Április 12-e körül jutott el Komáromba Kossuth március 10-i, a várral kapcsolatos intézkedéseinek* híre a várba érkezett Lenkey tábornok révén. Mivel Kossuth a rendelkezésekkel többek között a komáromi seregparancsnokságot is Lenkey tábornokra ruházta, az addigi seregparancsnok, Kosztolányi ezredes megsértődött és április 12-én hosszú levelet írt Kossuthnak: felsorolta mindazt, amit különösen 1848 augusztus óta a nemzetőrség megszervezésével, új zászlóaljak alakításával, a pákozdi és schwechati helytállással, a komáromi helyőrség megszervezésével s Komárom védelmével kapcsolatban tett, az iránta való bizalom hiányának minősítette Kossuth intézkedését s kérte, hogy »ily halálnál sulyosabb csapást« csak vizsgálat és ítélet útján mérjenek rá. Kossuth a valóban érdemes katonának hosszú levélben válaszolt:
Az intézkedéseket l. Kossuth a Honv. Bizottmány élén, II. rész 632. s köv.
Nem csak örömmel, de Ezredes ur iránt tartozó hálának és elismerésnek köteles érzetével nyilatkozhatom ki, mikint Ezredes Ur egyike a haza legérdemesb férfiainak, egyike azoknak, kik hősies vitézségökkel, rendithetlen szilárdságukkal, s határozott hazafiui jellemökkel, legerősb támaszai valának e honnak a veszélyek kétes napjaiban, s leginkább megérdemlik hogy a haza szabaditóinak soraiban kitünő helyen emlitessenek.
Fogadja Ezredes ur ezen elismerésemet a nemzet nevében az érdemek olly méltó öntudatával, mint a minő őszinteséggel teszem azt.
És midőn a körülmények által indittatva találtam magamat Lenkey Tábornok Urat a komáromi seregparancsnokságra kinevezni, ezennel nyiltan vallom, mikint ez legtávolabbról sem azért történt, mintha Ezredes Urnak bokros érdemeit, hazafiui hüségét, törhetlen férfias erélyét, s kitünő személyes hősiességét kellőleg nem méltányolnám, vagy éppen félreismerném: hanem történt a következő okoknál fogva:
1-ör Mert czélba vett hadi munkálatainkra fektetve reményeimet, erős hittel valék, hogy nem sok idő alatt elkövetkezendik azon pillanat, midőn hadseregeink Komáromot az ostrom alul felmentvén, ez által a komáromi várőrségnek egy tetemes része mobilisálhatóvá válik, s ezáltal azon szükség álland elő, hogy vagy ezredes ur ezen mobilisálandó seregrésszel a várból kihuzódni, s a nyilt csatatéreni hadimunkálatokban résztvenni hivatva leend, vagy pedig a várőrsereg többi részével a várban amradvná, a mobilisálandó hadosztály parancsnokságát más veendi át.
Ez oknál fogva szükségesnek láttam egy olly férfiut Komáromba küldeni, kiben nem jobban ugyan, de szintolly mértéken bizhassam a nemzet nevében, mint Ezredes Urban, hogy a szerint mind a mobilisálandó hadosztálynak, mind a benn maradandó várőrségnek vezénylete hű, biztos s vezéri képzettségü kezekben legyen,
és mivel e tekintetben választásom Lenkey tábornok urra, mint egyik legbiztosb, s Ezredes Ur hazfiui barátságára is mindenkép méltó férfiura esett, rangfokozatbani elsőbbsége okvetlenül magával hozta, hogy Komáromba küldetvén, az ottani sereg vezérévé neveztessék; a nélkül azonban, hogy ez által Ezredes Urra az érdemei félreismerésének vagy hátratételnek legkisebb homályát háritani szándékolnám; – mint Lenkey tábornok ur beküldése alkalmával csak azért nem jelentheték ki, mert komárom elzárt helyzeténél depeschek beküldésére február vége óta módon nem vala.
2-or: Lenkey tábornok urra esett pedig választásom különösen azért is, mert ő éppen dispomibilis állapotba lévén, mint Tábornok egy sereg parancsnokságát méltán igényelheté; s én olly szilárd hazfait tanultam régóta benne ismerni, hogy az 1. pontbani oknál fogva egy ügyes tapasztalt vezérrel többet kelletvén Komáromba küldenem, egy cseppet sem kételkedhetém e megbizatással éppen őt ruházni fel.
3-or: Komárom olly megbecsülhetlen drága kincse az országnak – más részről pdig annak biztositékait szaporitani a rajtam fekvő felelősség annyira paranrcsolta – hogy Eszéknek szomoru emlékü eleste* kénytelenséggé tevé inkább kelletinél többet tenni, mint későbbi bánattal valamit elmulasztani.
L. előbb a 21. 1. 1. jegyzetét.
Előttem állott Ezredes Urnak – a halált hazánkért megvetni szokott ismeretes vitézsége, mellynek annyi példáit adá, s borzadtam a gondolattól, hogy ha Ezredes Urat – ki a veszélyt rettenthetlen bátorsággal keresni szokta – személyes szerencsétlenség érné, mikint szakadhatnának meg az egységnek azon kötelékei, mellyeknek a komáromi vitéz várőrségben Ezredes Ur amint teremtője volt, ugy főtényezőjét képezi.
És mert Komáromtól hosszas időn át elzárva valánk; mert nem volt módunk folytonos érintkezés által önöket uraim a haza állapotjáról tudósítgatni, nem volt módunk levelezéseket folytatni, a biztositékok minden esetrei növelése pedig felelősség alatt kötelességemmé vált, ezért nyultam az egyetlen lehető módhoz, egy olly férfiunak odaküldésével erősiteni a nemzet megnyugvását, ki ugy rangja, mint érdemei és személyessége által egyrészt a Kormánynak Komárom iránti figyelmét tanusitsa, mint szinte be lévén avatva az ország ügyeinek ismeretébe, a lehetetlenné vált levelezési érintkezést nélkülözhetővé tegye.
Azért terjeszkedém illy részletekbe ezen indokok elszámolásánál, hogy Ezredes Urat meggyőzzem, mikint Lenkey tábornok urnak komáromi seregparancsnokká kinevezése árnyékát sem viseli Ezredes Ur iránti valamelly bizalmatlanságnak – minek Ezredes Ur lehetségén is felül áll – s hogy Ezredes Urnak hátratétele vagy mellőzése legtávolabbról sem czéloztatott.
Elkövetkezvén pedig, amint hiszem, Istennek hála az első pontban föltett alkalom, Ezredes Urnak legközelebbi rendeltetése a Komáromból ostrom felmentése után mobilkizálandó 5–6000-nyi hadsereget, mint a Damjanics, Aulich, Klapka tábornok urakéhoz hasonlag külön számu hadosztályt a fővezér dispositiói szerint vezényleni – vagy ha ezt Leneky tábornok ur inkább személyesen kivánná vezényleni, a benmaradandó őrsereg parancsnokságát folytatni.
Szolgáljanak ezek egyszersmind april 12-kei levelére válaszul s legyen Ezredes Ur meggyőződve, hogy én a nemzet nevében is Ezredes Ur ritka kitünő érdemeit nemes kötelességem szerint méltányolva, mindig azon leszek, hogy Ezredes Ur törhetlen hazafiságának, s ritka vitézségének olly tért nyissak, melly amint érdemeinek, ugy azon tiszteletnek és elismerésnek is tökéletesen megfeleljen, mellyel Ezredes ur iránt kitünőleg viseltetem; ki semmit sem fogok elmulasztani, hogy ezt minden alkalommal bebizonyitsam.
Fogadja Ezredes Ur a nemzet nevében szives köszönetemet, s hazafiui buzgalmának továbbra is kikérését.*
Kosztolányi ezredes jelentésével egy időben Lenkey János tábornok is jelentést küldött Kossuthnak: értesítette megérkezéséről és a komáromi várbizottmánynak Kosztolányi ezredessel kapcsolatos határozatáról. Kossuth ápr. 20-án hosszabb levélben válaszolt Lenkeynek és utasításokat küldött Puky Miklós kormánybiztosnak is. (Lenkey jelentése, valamint Kossuthnak Lenkeyhez és Pukyhoz küldött utasításai OHB 1849: 5726. sz. alatt vannak iktatva, az iratok közül azonban hiányoznak).
Kossuth s. k. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 5727.
Mellette Kosztolányi ezredes Komáromban, 1849 április 12-én kelt védirata az OHB-hoz.
