428. Szeged, 1849 július 14. Kossuth és a kormány kiáltványban hívja fel a nemzetet az általános népfelkelésre.
428.
Szeged, 1849 július 14.
Kossuth és a kormány kiáltványban hívja fel a nemzetet az általános népfelkelésre.
Szeged, 1849 július 14.
Kossuth és a kormány kiáltványban hívja fel a nemzetet az általános népfelkelésre.
A nemzethez!
Amelly nemzetet Isten kedvel, azt terhes csalással szokta meglátogatni, hogy hirét és dicsőségét annál inkább nevelje.
Ezért engedte meg örök bölcsességében, hogy a muszka átlépje édes hazánk határait.
De aki megostoroz, meg is vigasztal az.
A mindenható bosszujának isteni fegyvere máris pusztitja vad ellenségeinket. Kassától Egerig és Debreczenig ötezret ragadt el a döghalál, és még tizezer fekszik a nyavalyának halálos ágyában.
Mert azért vezérelte be a magyarok teremtője őket e földre, hogy itt sirjokat találják. Kiket közülük a mennyei csapás nem öl meg, azokat vitéz fegyvereink ejtik el.
Hazafiak! ott villog elől az égi pallos, mellynek láthatlan ereje a döghalál képében irtja barbár ellenségeinket; kövessétek ez intő jelt Isten, a szabadság Istene maga megy elől példával.
Számuk nagy, de a szerencse távozik tőlök.
Bem már kiszoritotta őket Erdélyből, azóta talán Oláhország földén üldözi, hogy a románoknak is biztositsa a szabadságot. Az erdélyi magyarság és székelység utolsó emberig talpon áll, csaknem 60,000 ember visel ellene fegyvert.
Azon muszkasereg pedig, melly Miskolcz, Hatvan vidékén táboroz, hetek óta próbálgatja a pesti utat, de retteg azon gyorsan eléhaladni, mert feje felett a nap hevében Isten boszuló nyila hirtelen halált szór és mögötte, körülötte a nép százezere mozog, kél fel, táboroz ugy, hogy ha szemközt álló hadseregünk által megveretik, visszavonulásában a felkelő nép által meg fog semmisíttetni. Mert nincs gyávább a futamodó ellenségnél, melly idegen földön, ellenséges népség közt, éhen, szomjan, fáradtan, rettegve, riadva fut, – de ezen drága pillanatokat használjátok fel.
A Jászkunságban, a hajduknál, Bihar szélén hatalmas néptábor gyült össze; ha a népnek csak huszonnégy óráig van igaz akarata megvivni az ellenséggel, higyjétek el, nincs hadsereg a világon, mellyet semmivé ne tegyen.
Ott áll Komárom várára támaszkodva 50.000 vitéz. A 30,000 emberünk védi. Vetter 40,000 katonával kezdte meg Jellachichot kergetni. Tul a Dunán roppant néptáborok gyülnek. Szepes vidékén, a Kárpátok alatt, a bátor lakosság ujra felemelte karját a muszka háta mögött.
Ellenségeink mint egyes kicsiny szigetek usznak az oczeánban. A nép nagy oczeán, mellynek csak akaratától függ örökre elboritani hullámaival az egyes szigeteket.
De el kell határoznotok, hogy az ellenséget a haza szent földén nem tűritek; hogy inkább meghaltok, semmint rabszolgaság bilincsébe görbitsétek nyakatokat; hogy nem engeditek felprédálni keservesen szerzett javaitokat, hogy nem szenveditek nőitek bünös meggyaláztatását.
Az ingadozás elveszti a nemzeteket, de az eltökélés néhány nap alatt megment minden szenvedéstől, mert milliók szabad és állandó akarata erősebb minden hadnál.
Kitartás, hazafiak! Ha össze nem tipornók is a muszkát, az nem maradhat sokáig hazánkban. Európa minden nemzetei nyugtalankodnak, azok közt forrong szabadságvágyában a muszka s a lengyel is, ha országát nem akarja elveszteni a zsarnok czár, nagyobb sietséggel kell visszatérnie, mint amillyennel betört.
Fegyverre, tehát fegyverre!
Nincs most idő sem a henyélésre, sem az okoskodásra, sem a kétségbeesésre.
E nagy veszedelemért áldozatot hozhat Istenének a magyar. E szenvedések idejét örömünneppel ülheti meg a nemzet. Mert vitézségének erejével ki fogja vivni a népek szabadságát, s nevének és érdemeinek fényével be fogja sugározni az egész világot.
Isten már pusztitja hirtelen halálával a muszka sereget.
Hadseregünk magasztos lelkesedéssel kész harczolni.
A népnek föl kell kelni, és győznie kell, ha veszni nem akar.
Énekeljünk hálaadó éneket a mindenhatónak, ki a magyar nemzetet választá ki az európai nemzetek megváltójának, mit annál kevésb áldozattal eszközölhet, mennél nagyobb összetartással erősb eltökéléssel és gyorsabb végrehajtással fog a nagy munkához.
Szeged, julius 14-én 1849
Kossuth Lajos
kormányzó
kormányzó
Belügyminiszter
Szemere Bertalan
Szemere Bertalan
Szemere s. k. fogalm. O. Lt. Belügymin. eln. iratok 1849: 504. sz.
Megjelent a Közlöny július 17-i számában.
